GasztroHírek  » 

Akkor finom, ha tényleg büdös

Akkor finom, ha tényleg büdös

2018.05.07.  | Zirig Árpád

Sajnos sok magyar fejében Csehország egyet jelent Prágával, pedig a cseh főváros lassan élvezhetetlen a rengeteg turistától és az elszállt áraktól. Aki egyszer felfedezi a vidéket, az rájön, micsoda remek lehetőségek vannak arrafelé – nem csak a természetbúvárok meg a sörösök járnak jól, hanem például a sajtok rajongói is.

A világ egyik legbüdösebb sajtja a morváké. Nem csak a szaga miatt érdekes, hanem mert

a modern, tudatos gasztronómiába is remekül beépíthető az zsírban szegény, de aromában gazdag Olomoucké Tvarůžky

– vagyis az olmützi kvarglitallér.

Brünn (Brno) városától csak egy óra út Olmütz, vagy ahogy a 1800-as években mifelénk hívták, Alamóc. A huszadik század első felében a németes nevek rögzültek jobban nyelvünkben, csak

a kommunista udvariaskodás csinált a morvák központjából mássalhangzó-tobzódásos Brnót, amit ráadásul a magyar kiejteni sem bír: minduntalan „Brünó” lesz belőle.

Olomouc pont így járt, alig 50-60 év alatt kikopott a hagyományos neve – hála istennek a látnivalók nem mentek feledésbe.

A legendás sajtjuk is német eredetű:

vöröspenésszel érő fajta, amely az 1400-as évek óta jelen van a régióban

– a olmützi főtér sajtboltjában hallott legenda szerint a szembe megálmodott órajáték építőmesterei hozták magukkal az ősét. Egykor több, családi verzió is létezett, de már rég a lošticei az egyeduralkodó, amelyet a Wessels család és utódjaik birtokolnak 1876 óta.

Az alapítók fia, Alois pörgette fel először az üzletet, ő vásárolta meg azt az épületet, amelyben máig működik a monogramját viselő A.W. spol. s r.o. Természetesen

az államosítást ők sem kerülték el,

de 1991-ben a leszármazottak sikeresen visszaszerezték az üzemet.

Óriási szerencsével még

megtalálták azokat a régi munkásokat, akik 1945 előtt ott voltak a hagyományos termelésénél,

így a szocializmus évei alatt elkorcsosult, tradicionális eljárást hozták vissza: színezőanyagok, aromák és stabilizátorok nélkül készül a legendás tvarůžky.

Zsírtalanított tejből állítják elő: a hosszú érési során átható, de nagyon jó íz születik, amelyet a nyálkás, sárga bevonat zár be a sajtba. Általában korongra felvágott rúdként találjuk meg a hűtőpultban –

zsírtartalma kilónként mindössze 6 gramm! 

A gyári információink szerint zsírtalan túrót és konyhasót használnak, amihez savanyúságszabályozót plusz tejkultúrákat adnak.

Ugyan sem ízében, sem szagában nem hasonlít a mi pálpusztainkhoz, de mégis van bennük közös:

a boltban megvéve egyik sem elég büdös.

Mivel az áruházláncok aránylag hosszú minőségmegőrzési időt kérnek, tulajdonképpen éretlenül kerülnek a pultba. Aki azt szeretné, hogy a kvarglija és a pálpusztaija igazán ütős legyen, mindenképpen várjon a vásárlás és a fogyasztás között jó két hetet. A cseh rajongók szerint az olmützi akkor jó, ha szinte borostyánsárgára érik és opálosan áttetszővé kezd válni.

A város főterén levő mintaboltban ilyet is árulnak, plusz még egyéb legendás cseh sörsajtokat – nagy kedvencünk a krakonosi és a kívül camemberte hasonlító, de belül kéksajtot villantó hatovi duplapenészes. Természetesen mindhez dukál egy-egy korsó sör – ha bolyongunk a hatalmas és gyönyörű óvárosban, a Szent Vencel sörfőzdében (Svatováclavský Pivovar) okvetlen álljunk meg.

Nem csak a helyi főzésű sörök isteniek, de a tatárbifsztekjük is tökéletes.

Pancsolós programnak sem utolsó, hiszen az épületben sörwellnest üzemeltetnek!

Olmützre érvényes, ami a legtöbb cseh városra: a kocsmákban van étel, nem kell külön éttermet keresni. Családi kedvencünk a Hospůdka U Floriána

az 1500-as évek végén épült házban az egykori városi tűzoltók törzshelye üzemel,

nem véletlen, hogy bruntáli Hasič, azaz Tűzoltó márkájú sört tartanak csapon. A sült kolbász remek, a gyerekbarát tulajdonos minden kölyöknek megmutatja az óriáscsigáit.

Időutazóknak a főtér sajtboltja melletti Česká Jídelnát ajánljuk. Igazi menza,

egyik felén klasszikus csemegebolttal, retró sütikkel.

Tálcás, ahogy illik, és persze sör is van – az árak barátságosak, a minőség korrekt.

Bőven van étterem az óvárosban, minket mégis többen a Michalský výpadba küldtek ebédelni. Igazuk volt: a városfalra épült ház az óriási park tövében tényleg fain konyhát visz. Kívülről alig lehet észre venni az amúgy is eldugott terecskén:

én örülök, hogy hallgattam a helyiekre. Az adagok bőségesek, az árak barátságosak

– a poličcei Měšťanský pivovar sörét csapolták. Ezt a márkát idehaza tudtommal senki nem forgalmazza, érdemes kint többet is inni belőle.

Ugyan jóval kevesebb szállás van a városban, mint Prágában, de az Airbnb segítségével találhatunk takaros helyeket a város szívében.

Olmütz remek kirándulóhely – azoknak is ajánljuk, akik a környéket járnák be,

hisz a régió elsőrangú élményeket kínál. És itt sem csak az ételre meg a sörökre gondolunk…

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.