GasztroHírek  » 

Együk meg a művészetet!

Együk meg a művészetet!

2018.09.08.  | Orbán Szilvia

Medvecukor, mályvacukor, cukormáz… ezek egy olyan művész eszköztárának tipikus elemei, aki alkotásaival a modern ételkultúra állapotát tükrözi.

Elizabeth Willing ételekkel dolgozik – de nem séf, nem is food stylist. Az ausztrál Willing Brisbane városában működik, s úgy használja az élelmiszereket, mint más „normális” művész a gipszet, vásznat vagy LED-fényeket:

készített már monumentális kollázst gyümölcstorta fotókból, töltött kekszre utaló installációt

(amihez két egymásra fordított asztallapot és az édesanyja által készített házi mályvacukrot használt),

és idézett elő üvegfestés-effektet medvecukor üvegre préselésével,

- írja a GourmetTraveller.

Willing figyelmének középpontjában a mindennapjainkat átszövő rituálé – az étkezés – minőségében bekövetkező, nem feltétlenül pozitív változások állnak, és munkáival szeretné felhívni a figyelmet azokra a rejtett erőkre, amelyek választásainkat irányítják, amikor étkezésre kerül a sor.

Willing munkáiban visszatérő elemek az őshonos alapanyagok, amelyek évszázadokon át hiába voltak meghatározóak az ausztrál étrendben, csak az utóbbi időben váltak elfogadottá az ország fine dining kultúrájában.



A művész legutóbbi kiállítása (Strawberry Thief) nemrégiben nyílt meg Melbourne-ben, ahol Willing alaposan szemügyre veszi az ausztrál ételkultúrát, amely mindig is – a kolonizáció korától a mai modern trendekig – fogékony és érzékeny volt a külső hatásokra.

Hatni az érzékekre

Willing vonzódása az ételekhez részben neveltetéséből, részben pedig abból az évekkel ezelőtti felismeréséből ered, hogy a főzéssel jelentősen csökkenthető a stressz. Az ételek azóta is folyamatos inspirációt jelentenek számára – főleg, mióta felfedezte, hogyan építhető be a multiszenzorosság az alkotásokba.

Az emberek akár meg is ízlelhetik, megnyalhatják, megérinthetik, szétszedhetik őket”

– ecseteli.

Ez volt az ötlet a 2014-es Goosebump (Libabőr) projekt kapcsán is, amikor a művész egy hétméteres falat borított be kekszekkel.

Olyan volt, mint egy nagy mézeskalácsház – kicsit ’Jancsi és Juliska’-érzetet keltett”

– meséli. A 300 darab kekszet ugyanis fehér cukormázzal vonta be, így azonban nem volt egyértelmű, hogy ehető finomságokról van szó. Bár nem volt kiírás, és a kiállítás személyzetének sem volt szabad felhívni arra a figyelmet, hogy a kis fehér dudorok valójában kekszek, fog- és rúzsnyomok bizonyították az emberek játékos kedvét.

Gourmet vacsorák – kis csavarral

Willing számos ún. dégustation stílusú vacsora megalkotásában is részt vett, legutóbb Josue Lopezzel, a Brisbane-i Modern Művészetek Galéria GOMA nevű éttermének akkori séfjével. Lopez exkluzív, hétfogásos menüt alkotott Willing ételek által ihletett tárgyai köré.

Voltak tükrös tányérok, amelyek egy negyed cikk sajtot egésznek mutattak, de a wagyu marhához és gombához passzoló, illatosított evőeszközök is. A késeket, villákat a GOMA építkezésénél megmaradt faanyagból faragták azzal a szándékkal, hogy a porózus felület felveszi a bőr és szarvasgomba illatát, amely majd kiegészíti a séf által készített étel aromáit.



Nem kérdés, hogy ez a fajta ételművészet még gyerekcipőben jár, ám ahogyan kultúránkban az ételekkel összefüggő élményszerzés egyre fontosabbá válik, az olyan művészeknek, mint Elizabeth Willing még sok keresnivalója lehet.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.