GasztroHírek  » 

Az arany középút Debrecenbe vezet

Az arany középút Debrecenbe vezet

2019.06.21.  | Réthly Ákos

Az idei, immár negyedik alkalommal megrendezett Debrecziner Gourmet fesztiválon megbizonyosodhattunk róla, hogy végre vidéken sem csak a sörpados falunapok, vagy a fesztiválnak füllentett borkóstolók világában lehet elmerülni, ha ízvadászatra indul az ember.

Debrecen városa látványos, ugyanakkor átgondolt és látogatóbarát fejlesztésekkel varázsolta korszerűvé a Nagyerdőt és annak létesítményeit.

Az ugyancsak megújult szabadtéri színpad szomszédságában található a Békás-tó partja bevált, tökéletes helyszíne a Gourmet Fesztiválnak. Az eseményen idén már több mint negyven kiállító várta az érdeklődőket.

Öt kategóriába sorolták a résztvevőket: étterem, cukrászda, ital, street-food és egyéb.

A fesztivál különlegessége, hogy Debrecen és a tágabb régió feltörekvő, vagy már méltán híres szolgáltatóin és termelőin kívül megjelent néhány emblematikus, de az ország távolabbi pontjáról érkező kiállító is.

A péntektől vasárnapig tartó fesztiválra a második napon, 37 fokos melegben érkeztünk. A kora délutáni hőségben még kevesen álltak a pavilonok előtt, úgyhogy sikerült gyorsan jó néhány ételt megkóstolnunk. Mi mással is kezdhettünk volna, mint a legendás debrecenivel a helyi Ikon Étterem standjánál?

Sejthető volt, hogy ez nem olyan lesz, mint annak idején a vasúti restikben felszolgált, vizenyős és gumi állagú páros, így már az első falatok igazolták a választás helyességét. Az Ikon konyháját egy évvel ezelőtt átvevő Thür Ádám séf a helyi alapanyagokat kiválóan dolgozta fel, így a „Debreceni páros, létai torma, házi mézes mustár” kompozíció pontosan tükrözte filozófiáját is:

magyaros alapokra építeni, de belecsempészve az Angliában megszerzett tudást, vagyis a fine bistro stílust.

Ugyanitt nem tudtunk ellenállni a „Mangalica tomahawk, epres-bazsalikomos paradicsomsaláta, zöldfűszeres majonéz” összeállításnak sem, amelyben minden tökéletes volt, de amiből igazán a saláta emelkedett magasra. A paradicsom az eperrel elsőre meglepő, de kóstolás után jól átgondolt és kiváló párosításnak tűnt.

Következő állomásunk a Keszegsütő lett, amely a street-food kategóriában ma már komoly üzletláncként ismert. Több észak- és kelet-magyarországi város után nemcsak Budapesten, hanem Sopronban is megvásárolhatók Csapó Péter halételei.

2019-ben az év hala a vörösszárnyú keszeg lett, így elsősorban erre voltunk kíváncsiak,

de a „Filé csíkok batátával, kulimásszal” összeállítás is felkeltette érdeklődésünket. Előbbinek tökéletességét a mellé adott kovászos uborka külön kiemelte, míg a nyársra tűzött harcsadarabkák az édesburgonyával már szinte desszertként olvadoztak a szánkban.

Ha már Debrecenben vagyunk, keressünk minél több helyi éttermet! Így esett a választás a Maszek Bisztróra, akiktől a „Csirkepaprikás ravioli, kápialekvár, tejfölhab (Magyaros ízvilág, újragondolt köntösben)” főételt választottuk. A felsorolt három részlet külön-külön kiválónak bizonyult, de együttesen mintha még nem lettek volna tökéletes harmóniában.

De persze az is lehet, hogy már nagyon vártuk, hogy megkóstolhassuk első desszertünket, a Rákóczi túrós kelyhet „(Rákóczi túros sütemény rétegezve vanília fagyival, házi készítésű vaníliás tejszínhabbal, házi cseresznyesziruppal díszítve)”. Kicsit remegett a kanál, mert a leírás alapján, talán az összetevők miatt töményebb állagú édességre számítottunk, de kellemesen csalódtunk, mert az egész légiesen könnyed volt.

Utána egy rövid kitekintés következett a közeli Hajdúszoboszló irányába, ahol a No.8 Étterem lelkes csapata végzi küldetését, honlapjuk szerint azzal a céllal, hogy „egy olyan magas minőségű, egyedi stílusú éttermet működtessünk, amely valódi helyi értéket teremt, színfoltja a térség gasztronómiai kínálatának, mindemellett növeljük az Angyal borok ismertségét is”.

A fesztivál menüsorából a „Faszénen sült mangalica tarja, friss lecsó, bazsalikomos tejföl, lepcsánkán” összeállítást választottuk. Bár a lottószámokat sikerülne így eltalálni! Ilyen puha, omlós, ugyanakkor kellően átsütött mangalicával felső kategóriájú helyeken sem lehet mindig találkozni, a hozzá tálalt lecsó, tejföl és lepcsánka pedig három irányból támogatta az élményt.

Ezután rövid szünetet tartottunk, pihenjen a gyomor és persze figyeljünk kicsit a kísérő rendezvényekre is! A Békás-tavi Élményszínpadon éppen Szabi, a pék interaktív főzőműsora zajlott „Amikor minden a kovász körül forog!” címmel Liptai Claudia háziasszonyi közreműködésével.

Gasztrokalandozásaink a Gléda Vendéglő standjánál folytatódtak. Mindkét főételük, vagyis a „Rántott csirkecomb kifliburgonya salátával” és a „Mangalica tarja friss lecsóval puliszkával” meggyőzött minket arról, hogy a fő útvonalaktól kissé távolabb eső budai éttermükig érdemes lenne gyakrabban ellátogatnunk.

(A fotókon szerepel egy-egy szál kovászos zöldspárga is, amikről be kell vallanunk, eredetileg nem ezekhez az ételekhez tartoztak. A mangalicasonkás kecskesajtos bruscettához tartogatták őket , de kunyeráltunk belőlük, és utólag is bármilyen neheztelést vállalunk miattuk, mert olyan finomak voltak.)

Ezután már csak desszertekre gondolhattunk, mert hiába kóstoltunk általában hárman egy-egy – különben is csökkentett méretű – főételt, ennyit megenni éppen elég.  A debreceni Mákvirág Kézműves Cukrászda ezúttal a névadó szavaik, a mák és a virág koncepció köré építette kínálatát.

A „Mákvirág pohárdesszert” alapjait hagyománykövető módon a habkönnyű vanílimousse, a ribizlizselé és a lisztmentes mákos piskóta adták.

Ehhez képest szinte már arisztokratikus magasságokból érkeztek a „Gold karamell tarte” összetevői, amelyben Cointreau, karamellizált fehércsokoládé krém és narancsvirágos eper is szerepelt.

Végezetül mit is kívánhattunk volna: Békességet!  Az ugyancsak Debrecenben működő Kiss-Virág Cukrászda ezzel a fantázianévvel illette az égetett tészta, mogyoró, vanília alapokon szárnyaló édességét.

Teli hassal elindultunk vásárfiát nézni. A Heit Családi Tormamanufaktúra kínálatából megkóstolhattuk az almás, a chilis, a céklás, a mustármagos és a fokhagymás változatokat.

A Sárréti Chilifarmnál sírdogáltunk kicsit, de jókat is nevettünk a különféle termékneveken: Csak Norris, Csokiller, Finchili, Maga Szaki, Dzsedi Tej, stb.

A Grapoila standjánál mákolajba, mustármagolajba és sok más hidegen sajtolt olajba mártogathattuk kenyerünket. Ugyanitt találkozhattunk a legizgalmasabb randevúkellékkel, a Csípős paprikás ajakápolóval is.

Ahogy leszállt az este, egyre többen érkeztek a rendezvényre. A pultok előtt sorok alakultak, de szerencsére mindez egyáltalán nem volt nyomasztó. Szólt a zene, pörögtek a műsorok, finom ételek illata szállt a nyári éjszakában. A Nagyerdő fáinak lombja alatt kellemesen telt az este, és végre a Békás-tó őslakosai számára is elérkezett a vacsoraidő. Mert ennyi, sehova sem szaladó ember az igazi gourmet fesztivál egy jól kiéhezett debreceni szúnyogcsapat számára!

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.