A mesterképzés alternatívájaként létrehozott versenykurzus január 23-án tartott fordulóján a feladvány egyik része a könnyen elérhető, de a mai konyhákban kevésbé használt haltej vagy sertés-, bárány- vagy kecskeagyvelő volt, amit szabadon választható tésztában kellett elkészíteni a Gundel Károly Vendéglátóipari Iskola tankonyháján. Garnírungként pedig belsőségragut kellett főzni hozzá.
A másik feladat faszénen sült nyársas hús volt, amely lehet saslik, kebab, jakitori, cukune, mics vagy egyéb hasonló típus – szabadon választott alapanyagból, amelyhez
helyszínen kellett marinált zöldséget készíteni.
A grillezést egyébként a versenyzők különböző módon oldották meg, így többen használtak például egyszer használatos sütőt, de begyújtó kémény tetején is meg lehetett oldani a nyárson sütést.
Mindkét feladat komoly kihívást jelent, ha magas szinten akarja valaki megoldani. A velő íze a maga zsírosságával hajlamos eluralni, nehézzé tenni az ételt, így érdemes frissíteni, könnyíteni rajta. A faszenes nyársak esetében pedig sok esetben túl faszenes, rusztikus lehet a fogás, amely egy fine dining fogásban, vagy az emelkedett bisztró stílusban kerülendő. 
A zsűri értékelése szerint mindkét feladatnál óvatos duhajok voltak a fiatal szakácsok: egyrészt nem használták a haltejet, amely eleve könnyedebb elem, másrészt a nagy könnyítésben, frissítésben több esetben már eltűnt a velő íze.
A nyársaknál többen hasonlóan túlfinomították a fogást,
és már előre hőkezelték a húsokat, és a faszenes sütőt csak rövid pirításra vagy glasszírozásra használták így visszafogottabb lett a faszenes jellegük, amelynek jó lett volna mégis megjelennie.
Mindemellett végül szinte minden tányér elérte a GaultMillau 12 pontját, de voltak 17-18 pontosak is, amelyek már a Michelin egy- vagy kétcsillagos szintjét jelentik, és még az utolsóként végzett versenyzőnél is lehetett jó ötletet, jól sikerült ízeket találni. A legjobb szakács ezúttal Akács István volt, akinek a nyársas fogása több mint 70 pontot vert az utána következő versenyzőre. Az ételeinél pedig az eleganciát emelték ki értékeléskor.
A carabineros faszénen, gyümölcsös édeskömény-saláta esetében a mélytengeri rák készültsége tökéletes lett, és sokat emelt rajta a citrusokkal aromatizált pecsenyeléből, apró kinoából kapott kis bevonat. Az agyvelős ételnél pedig vinaigrette-es mártást adott az ételéhez, amely frissé tette azt, de
lényeges volt, hogy a tészta és a velő arányát is jól sikerült belőni.
A hozzá kínált ragúját elegánssá alakította, hogy kis kockákra vágta a belsőségeket, amelyeknek így is érvényesült a különleges textúrájuk. 
Az élen a forduló után egyébként még mindig Palotai Csaba (Kobuta) áll, de már alig maradt le mögötte Akács István (Onyx), de Csillag Richárd (Kistücsök) sincs behozhatatlan hátrányban. A kezdeti 12 versenyző közül pedig most négyen lemorzsolódtak, mert többen a nagy nyári hajtás közben már nem tudtak felkészülni vagy eljönni a versenyre. Ebből is látszik, hogy akik maradtak, azok mennyit tesznek azért, hogy szakmailag előrébb lépjenek, hiszen ehhez nemcsak a vasárnapjukat áldozzák be a versenyért, hanem a felkészüléskor ezen túl rengeteg energiát, időt és pénzt is. Mesterré válni pedig csak áldozatok útján lehet.
