GasztroHírek  » 

Harc a csendesebb éttermekért

Harc a csendesebb éttermekért

2019.06.19.  | Orbán Szilvia

Néhány vendéglátóhelyen a háttérzaj egy fűnyíró, vagy egy motorkerékpár hangjával vetekszik – ez pedig elég ahhoz, hogy a betérők kedvét szegje.

Főleg a nagyvárosokban okoz sok gondot és bosszúságot, hogy egy amúgy hívogató atmoszférájú étteremben már-már elviselhetetlen a hangzavar. Nincs ez másképpen New Yorkban sem, ami egyébként is a világ egyik legzajosabb metropolisza.

A New York-i Gregory Scott épp ezért készítette el mobilapplikációját, amelynek a Soundprint nevet adta. Az alkalmazást használók meghitt zug után kutatva rákereshetnek a párbeszédre nyitott vendéglátóhelyekre, cserébe pedig az app arra kéri őket, hogy a beépített hangerőmérő segítségével segítsenek más éttermek zajszintjének bemérésében. Az elgondolás sikeresnek ígérkezik, hiszen az adatbázisba idáig mintegy 60 ezer mérés érkezett. A szakértők szerint a vacsorázás közbeni beszélgetést egy nagyjából 74 dB-es, „mérsékelt” szintű moraj még nem zavarja, azonban ezt a fülnek még kellemes szintet sajnos sok étterem túllépi, írja a The Guardian.  

Mivel az alkalmazás – a Yelphez hasonlóan – nemzetközi, tehát nem csak az Egyesült Államokban használható, már európai adatok is rendelkezésre állnak: a brit éttermek átlagos zajszintje például az esti, 6-9 óráig tartó csúcsidőszakban 79 dB. Ez azonban csak egy átlagérték, tehát ennél nyilvánvalóan vannak hangosabb vendéglátóhelyek is.

„Biztos vagyok abban, hogy sok étterem zajszintje haladja meg a 80, sőt, a 85 decibelt is” – véli Scott. „Ez pedig már nagyon zavaró egy jó beszélgetéshez.”

2017-ben egy halláskárosultakat képviselő brit szervezet (Action on Hearing Loss) néhány jól menő étteremlánc esetében akár 90 dB-es értékeket is rögzített egy-egy forgalmasabb estén. Ez nagyjából ahhoz hasonlít, mintha a szendvicsünket egy fűnyíró vagy egy motor közvetlen közelében falatoznánk el.

Ugyanennek a szervezetnek az adatai szerint az emberek 79%-a tapasztalta már az éttermi zajok zavaró hatását beszélgetés közben – függetlenül attól, hogy az egyén küzdött-e halláskárosodással. 10-ből 8 ember pedig ment már el idő előtt egy vendéglátóhelyről (étteremből, kávézóból vagy pubból) azért, mert elviselhetetlen volt a háttérzaj. Felmérésük szerint a megkérdezettek 91 százaléka nem tér vissza olyan helyre, ahol a zajszint túl magas volt, míg 43 % épp a hangos éttermek miatt választja inkább a házhozszállítást.

Állítólag nem volt ez mindig így. „Úgy tűnik, hogy az éttermek egyre hangosabbak” – nyilatkozta a szervezet képviseletében Roger Wicks. „Legalábbis ezt mondják nekünk az emberek.”

„Az étterembe járás inkább a fiatalok mókája” – véli az Observer étteremkritikusa, az 52 éves Jay Rayner, akinek bár nincsenek hallásproblémái, mégis „első kézből” tapasztalja a hatásokat. „Szegény jó anyám, Claire imádta az éttermeket, de végül lemondott róluk, mert semmit nem hallott a vacsora fölötti beszélgetésekből, ez pedig egy idő után nagyon bántotta.”

A Lombard-effektnek nevezzük azt a jelenséget, amikor a zaj még több zajt vonz: például a háttérben, halkan szóló zene is arra ösztönzi a beszélgetőket, hogy a megszokottnál hangosabban szólaljanak meg. Ennek hatására a következő asztalnál ülők még egy kicsivel hangosabbak lesznek – ez az ördögi kör.

Ehhez jön még az is, hogy a mai modern lakberendezés sem kedvez túlságosan a hallásélmény kellemesebbé tételének. A belső terekben sok helyen még mindig dívik a loft stílus; sok a csupasz téglafallal és villanykörtével, boltozatokkal dizájnolt enteriőr. Ehelyett viszont jóval több, a zajokat jobban elnyelő, puha felületre lenne szükség a vendéglátóhelyeken.

Néhányan úgy vélik, hogy a berendezés kitalálásakor nagy szerepe van az életkorból adódó diszkriminációnak (agism). Így vélekedik Alexander Gilmour, a Financial Times szerzője is: „Van ez a vélekedés, hogy a fiatalok menőbbek az idősebbeknél; gyorsabban esznek, isznak, és csípik, ha szól a zene. És mindannyian ordibálnak” – fogalmaz. „Miért is vesződjünk olyan terek tervezésével, ahol – a részeg 20-asokon túl – más korosztály is jól érzi magát?”

Ez persze nem jelenti azt, hogy sok huszonéves, vagy harmincas éveiben járó ember ne tapasztalta volna már meg azt, hogy mennyire idegesítő egy zajos vendéglátóhely. Valljuk be, hogy mindannyian jártunk már úgy, hogy semmit nem hallottunk a hozzánk intézett mondatokból a háttérzaj miatt, de úgy tettünk, mintha mégis… Természetesen az is igaz, hogy a kor előrehaladtával egyre nagyobb a kockázata a halláskárosodásnak, s a számok azt mutatják, hogy a panasszal élők száma évről évre növekszik. Nagy-Britanniában például jelenleg mintegy 11 millió embert érint a probléma, de a szakértők és orvosok szerint 2035-ben már 13 milliót fog, tehát a gond egyre nagyobb – főleg azt tudva, hogy a mai fiatalok esélyei eleve rosszabbak, mivel ők gyerekkoruktól egy jóval zajosabb környezetben élnek.

De mit tehet az étterem?

Vannak olyan éttermek, akik akusztikai szakembereket keresnek meg. A londoni Tozi étterem volt az egyik olyan hely, amiről Rayner korábban épp a zajosság miatt írt kritikusan: „Amennyiben önnek hallásproblémái vannak, a Tozi – kemény falfelületeivel – nem lesz a kedvence.” Az étterem viszont vette az adást, és gyorsan reagált: a cikk megjelenése óta a mennyezetre hangszigetelő panelek kerültek. „A helyzet rengeteget javult” – nyilatkozta a Tozi menedzsere, Stefano Meloni.

Ez azonban nem minden hely számára járható út; vannak, akik nem engedhetnek meg egy ehhez hasonló, költséges megoldást. Azonban léteznek olcsóbban megvalósítható ötletek is: kialakíthatnak például „csendes sarkokat”, amelyek távolabb esnek a konyhától, vagy a beépített hangszóróktól. Amikor pedig épp jobban áll a kassza, beszerezhetnek egy-egy puha kanapét, amely a kemény székeknél jobban elnyeli a zajokat.

Az állandó, magas zajszint egyébként hosszú távon jóval károsabb magára a személyzetre, mint a vendégekre, ezt pedig egyre több étterem felismeri. Azonban nehéz a korábbi – a zaj azt jelenti, hogy mindenki jól érzi magát – berögződést megváltoztatni.

„Pedig valójában nem a zaj teremti meg a hangulatot, hanem a pincérek és az üzletvezetők” – hangsúlyozza Meloni.

Egy zajvédelmi megoldások beépítésével foglalkozó cég, az Oscar Acoustics igazgatója, Ben Hancock szerint a zajcsökkentésre egyáltalán nem kell úgy tekinteni, mint ami biztosan kinyírja az életérzést. A cég által alkalmazott speciális, fújható hangelnyelő réteg vastagságát például a szakemberek a hely egyedi adottságaihoz aprólékosan kalibrálják.

És mit tehetünk mi, vendégek?

Ami a legfontosabb: ha olyan helyre tévedünk be, ahol elviselhetetlen a zajszint, nyugodtan tegyük szóvá. Vegyük a bátorságot, és szóljunk a személyzetnek; talán van olyan asztaluk, ami csendesebb fekvésű, és amit szívesen felajánlanak, de akár az is előfordulhat, hogy kárpótlásul ingyen italt, vagy más kedvességet kínálnak fel, hiszen manapság a vendéglátóhelyek tartanak a bárki által hozzáférhető, negatív értékelésektől, amellyel az elégedetlen vendégek könnyen bemárthatják őket a közösségi média felületein.

A zajszintmérő alkalmazások megjelenésével pedig már nem csak a vendég szubjektív megítélése áll szemben az étteremvezetőség elképzeléseivel. A háttérzaj számszerűsített értékével nincs értelme vitatkozni, s a vendégek visszajelzései egy idő után valószínűleg eljutnak a megfelelő fülekbe.

Ne érezzük magunkat kínosan, ha a vacsora végén a pincér megkérdezi, hogy éreztük magunkat, jelezhetjük, hogy bár az étel kiváló volt, a zaj csökkentésével érdemes lenne foglalkozniuk. Minél több az ilyen vélemény, annál hamarabb történik az ügyben valami, vélekedik Scott.

A túl hangos miliő árt az üzletnek, annál is inkább, mert tanulmányok mutattak rá arra, hogy a hangos zaj ronthatja az ízérzékelést. Sok étterem nem látja még a magas zajszint veszélyeit, amelyek egy metrós közlekedéssel összehasonlítva (a zaj mértéke elérheti akár a 104 dB-t is) nem tűnnek elviselhetetlennek, de egy nyugalmas, csendes környezettel összevetve – amelyhez inkább szeretnénk, hogy hasonlítson a vacsoránk helyszíne, mint egy metrókocsihoz – mindenki könnyen ráébredhet, hogy ez valós probléma.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.