GasztroHírek  » 

Ordas kamu a Himalája-só?

Ordas kamu a Himalája-só?

2017.12.11.  | Orbán Szilvia

A pasztell rózsaszín, Ázsiából származó só az elmúlt évek egészséges táplálkozási irányzatának egyik alappillére lett. Úgy tartják, képes csökkenteni a vérnyomást, javítja a vérkeringést, kiegyensúlyozza a pH-t és méregteleníti a szervezetet. Hype vagy valós tények állnak a trend mögött?

A különleges színű só egy 250 millió éve létezett, ősi tenger maradványa lehet, amely egykor a Himalája vonulatának tövében hullámzott.

Elterjedt nézet, hogy ez a só legtisztább formája a Földön – ehhez pedig az ára is igazodik.

Vajon valóban annyival egészségesebb a „normál” sókhoz képest, amennyivel drágább náluk?

A termelők és a kereskedők általában a „kézzel bányászott, feldolgozatlan és természetes” jelzőkkel illetik a rózsaszín sót, ezzel mintegy alátámasztva a termék magasabb minőségét az átlagos, boltban hozzáférhető sókhoz képest. Valójában azonban kémiai beltartalmát tekintve a sók alig különböznek egymástól – írja cikkében a brit Netdoctor.  A „természetes” kifejezés hallatán az emberek ösztönösen az egészségre asszociálnak, az egyszerű igazság azonban az, hogy a tengeri, a kő-, az asztali, az organikus és a himalájai is mind ugyanazt a nátrium-klorid (NaCl) vegyületet tartalmazza.
Néhány éve egy Which! magazin által készíttetett felmérésben az asztali só és többféle tengeri, illetve kősó NaCl-tartalmát vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy nagyságrendileg mindegyik típusú só ugyanannyit tartalmaz a vegyületből, bár az emberek 39 százaléka akkor úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint a tengeri só egészségesebb az asztalinál.

Nem is jobb?

A himalájai sót elsősorban kedvező táplálkozási tulajdonságai miatt kapták fel az elmúlt években. Az egyik nyomós érv a fogyasztásra, hogy ez a sófajta nyomokban 84 másik ásványt is tartalmaz (többek között kalciumot, magnéziumot, káliumot, rezet és vasat). Még ha ez így is lenne – bár egyre többen kételkednek a szám hitelességében – a sók 98-100 százaléka nem más, csupán nátrium-klorid. A maradék 0-2 százalék

annyira elenyésző mennyiség napi néhány csipetnyi só használata esetén, amelynek egészségre gyakorolt kedvező hatása megkérdőjelezhető,

írja a fent említett cikk, amely hangsúlyozza, hogy egyébként ezekhez a nyomelemekhez zöldségeken és gyümölcsökön keresztül jóval egyszerűbben és költséghatékonyabban is hozzáférhetünk. A himalájai só hormonokat kiegyenlítő, keringést javító, méregtelenítést elősegítő hatásai pedig egyelőre még nem bizonyítottak minden kétséget kizáróan.

Ellenvélemények

Természetesen az ellentábor is erős: állítják, hogy a himalájai só színe épp a magas ásványi nyomelem-tartalomra utal, amely a legtisztább, legmagasabb minőségű rózsaszín só esetében 12-13 százalék is lehet. A 150 méteres mélységben, kézzel bányászott sófajta – az ipari mennyiségben bányászott sókkal ellentétben – emellett mentes az egészségre kockázatos csomósodásgátló anyagoktól és a mérgező alumínium származékoktól. Soha nem fehérítik, ez pedig nem minden esetben mondható el a hagyományos fajtákról. Antibakteriális; hívei szerint ez a sófajta nagyban javít a légzési nehézségeken; a halo- vagy sóterápia a krónikus légzőszervi betegségek elleni küzdelem hatékony gyógyszermentes eszköze, tisztítja a levegőt és segíti az alvást.

Maximum napi egy teáskanállal!

Legyen bárkinek is igaza, a só, megfelelő mennyiségben fogyasztva rendkívüli fontosságú a szervezetünk számára: a sejtek és az idegek megfelelő működését, az emésztést segíti, nagy szerepet játszik a tápanyagok felszívódásában. Igazságot tenni jelenleg nem egyszerű, de az biztos, hogy a

drága, ám különleges só biztosan nem árt többet az olcsóbb fajtáknál, kedvező hatásait viszont még nem igazolták kellőképpen.

Abban mindenki egyetért, hogy egészségünk védelme érdekében – akár fehér, akár rózsaszín, nyerjék a tengerből vagy kövekből, legyen kristályos vagy pelyhesített –, a cél, hogy napi 6 grammnál (nagyjából 1 teáskanál) ne fogyasszunk belőlük többet.

A számolásnál pedig ne feledkezzünk meg a feldolgozott élelmiszerekben található mennyiségről sem,

hiszen ezekben az ételekben rengeteg a só, amelynek rendszeres, túlzott mértékű fogyasztása igazoltan növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát – ez pedig a stroke és a szívbetegségek előszobája.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.