Ízvadászat »  Költők hasa

Petőfi Sándor: az utolsó vacsora

Petőfi nem az a haspókfajta. Az életműben hiába keresünk ínycsiklandó ételleírásokat, nagyevők sem találtatnak föl a lapokon, a versekben, ha szerepel étel, legfeljebb a komiszkenyér....

Széchenyi: Nem vagyok hashős

Lánglelkű vendéglősök – időről-időre - étlapra tűzik a forradalmi ifjak kedvenc eledeleit. Tojáslepény Petőfi módra, Kossuth-szarvacska, Wesselényi-karéj. Az ember bágyadtan...

Berda, aki kövérre zabálta volna magát

Az csak irodalmi közhely, hogy a girhes költő jobb poéta. Nincs erre semmi bizonyíték. A mai világban Petőfi Sándor is kigömbölyödött volna derékban, ha életben marad, és pocakot...

Krúdy: az étvágytalan ember

Makacs dolgok a legendák. Hát még a hamisak. Krúdyról annyi adoma, anekdota kering közszájon, hogy ember legyen a talpán, aki a regényíró és a regényhősök figuráit különválasztja.

Jókai rá se ismerne a bablevesre

Szegény Jókai, rá se ismerne a róla elnevezett bablevesre. „Füstölt malacköröm babbal főzve”, ő ezt szerette. Nem tett abba se zöldséget, se csipetkét, de főként nem csülköt...

Mikszáth: idegen pancsok ejtik hálóba a magyart

„Állj meg Pegazus! Idekötlek a fűzfához. S magam betekintek a tepsik, lábasok és bögrék közé a konyhába.” Így kezdi A magyar konyha című írását 1889 decemberében Mikszáth...

  1. 1
  2. 2
  3. következő »

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.