Ízvadászat  » Legjobb helyek

Desszert az erdő szélén

Desszert az erdő szélén

2019.09.13.  | Sümegi Noémi

Nincs még egy hely a városban, ahol ennyire közel lenne a természet, s ahol mégis azt éreznénk, hogy egy kényelmes polgári lakásban ülünk. Mindez a Lóvasút gyönyörűen felújított műemlék épületében, melynek belső tere egy modern skandináv hüttére emlékeztet. Sok ez így? Aki beül az Eber Desszertbe egy finom süteményre, érteni fogja.

Óvatosan parkoljunk le a zugligeti Eber Desszert előtt, nehogy elüssünk véletlenül egy mókust. Igaz, a mókusok ennél ügyesebbek, ahogy átszaladnak az úton, rögtön eltűnnek az erdőben. A vaddisznók pedig csak a hegyoldalig merészkednek le, az ő társaságukat már az Eber Desszert teraszáról élvezhetjük, ha csöndben figyelünk egy kicsit.

És ezzel már el is érkeztünk a hely egyik különlegességéhez,  nevezetesen, hogy megértsük a környék miliőjét, és egyben fellebbentsük a fátylat a desszertező nevének eredetéről. Az Eber ugyanis nem egy régi cukrászdinasztia, egyszerűen annyit tesz németül, hogy vadkan – az elnevezés nem is tükrözhetné jobban a Lóvasút épületében, a Libegő szomszédságában, a vadkan alakú kútfővel kiépített Disznófő forrástól egy ugrásra, az egykor Disznózugnak nevezet Zugligetben található desszertező lényegét, beleértve a helyi sváb hagyományokat is. Mindehhez egy legendát is olvashatunk a desszertlap hátoldalán, amit ugyan a hely üzemeltetői találtak ki, de hát minden legendának meg kell születnie egyszer.

Kirándulás előtt vehetünk egy zacskó pogácsát, hazafelé be lehet szerezni a kovászos kenyeret."

Az Eber emellett azért kapta a desszertező elnevezést, mert mást szeretnének nyújtani, mint egy kávéház, egy cukrászda vagy egy pékség – tulajdonképpen mind a hármat egyszerre. A kínálatban szerepelnek könnyed, franciás desszertek, pohárkrémek és klasszikus sütemények is, szintén könnyű, friss változatban.

Aki például általában ódzkodik az Esterházy-tortától, mert túl sokszor evett belőle száraz, margarinos változatot, az kóstolja meg ezt, mert csodálkozni fog:

az elvárt diós, csokis, krémes íz egészen más minőségben jelenik itt meg.

De szinte nehéz is kiemelni néhányat a finomságok közül:

a málnás, pisztáciás mousse és a passió krém intenzív ízével, a túrós passiós desszert – élénksárga színén és félgömb alakján túl – eltalált párosításával, a sós karamellás „buborék” a vicces kinézetével és hát magával a sós karamellával hódít. 

De nem érdemes kihagyni a fehér csokis, mangós piramist és az Opera-szeletet sem. A különböző ételallergiával küzdők számára is mindig van vegán, illetve mindenmentes sütemény – ez sem a „nem baj, ha nem annyira finom” kategóriából. Mindent kérhetünk elvitelre, és tortát is lehet rendelni.

Ha mindehhez ittunk egy finom kávét is, akkor szemügyre vehetjük a péksüteményeket, merthogy itt azok is vannak. Kirándulás előtt lehet vinni egy zacskó burgonyás vagy túrós pogácsát, esetleg egy pár kívül ropogós, belül puha, kiadós sajtos rudat, hazafelé pedig be lehet szerezni a házi kovászos kenyeret – egyik sem fog csalódást okozni.

Helyben sütött paradicsomos, csicsókás, burgonyás, illetve tönkölyvekni, de még fügés, diós rozscipó is várakozik a polcon – aki arra panaszkodik, hogy Budán, és különösen a XII. kerületben Pest belvárosához képest kisebb a gasztrokínálat, az most elégedetten tapasztalhatja, hogy eggyel már biztosan több hely van, ahova jó érzéssel, a csalódás kockázata nélkül lehet betérni.

Ha kirándulni megyünk, esetleg külföldi vendégeinknek akarjuk megmutatni a sajátos hangulatú Libegőt, bizton számíthatunk arra, hogy lesz hova beülni megpihenni, beszélgetni. Zugligetben korábban vagy száz vendéglő működött, a Fácános, a Disznófő – egyet most viszszakapott a környék.

És akkor a desszertezőnek helyet adó épületről még nem is beszéltünk. Példaértékűen újították fal a Lóvasút egykori épületét, ahol most rendezvényközpont működik koncertekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, de fogadásokat, konferenciákat, esküvőket is tartanak az impozáns térben.

Az Eber Deszszert az épület völgy felőli végében kapott helyet, a rendezvényeken ők biztosítják a cateringet. A kívül patinás fogadó belül ízlésesen ultramodern: nagy üvegablakokon kilátni az erdőre, a desszertező pultja pedig egy letisztult skandináv faházat juttat eszünkbe, miközben színes fotelszékekben üldögélhetünk.

S ha már így nézelődünk, vessünk egy pillantást az egyedi kivitelezésű tapétára, amin mi más tűnhetne föl, mint egy vadkan figurája. Békésen simul bele a makkos, gombás, tölgyes erdei mintázatba, nem zavarják a kávét szürcsölő felnőttek vagy a pálcikás gyümölcszselét szopogató gyerekek. Ha pedig leszáll az este, a társak elkezdenek leereszkedni a domboldalon…

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.