Ízvadászat » Magyar ízek

Nem csak sonka

Nem csak sonka

2019.04.03.  | Salamon Csaba

A sertéshús fogyasztása sokak szemében legfeljebb bocsánatos bűnnek számít, pedig értéke nem marad el a többi szokásos húsféléétől, ráadásul nagyon ízletes. A sertés az első háziasított állatok közé tartozik, és ma is a világ kedvenc húsforrása: annak ellenére, hogy közel egymilliárd ember vallási okokból nem fogyasztja, világszerte több sertéshúst termelnek, mint csirkét.

A mai sertések őse az egész Európában és Ázsiában elterjedt vaddisznó. A csíkos malacok ólba terelése a világ különböző pontjain is megtörtént – a sertéshús nem csak Európában népszerű, sőt a legtöbb állatot Kínában tartják. Az ókorban még inkább vallási szempontok miatt, áldozati állatként nevelték a sertéseket, de aztán rájöttek, hogy a mindenevő állatok jól hasznosítanak minden tápanyagot, az erdők-mezők kínálatán túl az esetleges terménytöbbletet is hússá-zsírrá alakítják.

Később, a növekvő városokban a hulladékkezelés, a szennyvízcsatornák előtti időszakban komoly köztisztasági feladatokat is elláttak. Magyarországon a török uralom idején különösen hasznos állatok voltak a disznók, hiszen a muszlim megszállók nem vették el őket, és a lakosságnak is menedéket nyújtó ingoványos, mocsaras vidékeken az ott talált gyékénygumón, csigákon, csíkon is megéltek.

Manapság a világ legtöbb sertése, a teljes állomány közel fele Kínában él, itt minden három lakosra jut egy belőlük. Európában Német- és Spanyolországban tartják a legtöbb, mindkét helyen bő 25 millió darab sertést. Az ország méretéhez képest kiemelkedő a dán, 12 milliós állomány, amely kétszerese az ország mintegy hatmilliós lakosságának. Dánia a világ egyetlen állama, ahol több sertés él, mint ember.

Budapesti sertésnegyed

A városok növekedésével gondot jelentett a gyarapodó lakosság ellátása. Az 1800-as években a mai Népszínház utcát nem véletlenül hívták Disznókereskedő utcának, de élelmes tenyésztők a belvárosban is kialakítottak deszkaólakat, az ott lakók életét és érzékszerveit egyre jobban zavarva. A városvezetés az áldatlan állapotokra tekintettel 1847-ben betiltotta a városi sertéstartást, és a sertések új lakhelyéül a várostól akkor még messze fekvő kőbányai homokbányákat jelölték ki. A tenyésztők hatalmas közös telepet hoztak létre, az 1870-re kiépült Kőbányai Hizlaldák óljaiban egyszerre 200 ezer (!) állatot tudtak elhelyezni. Az egykori telep emlékét nevében őrzi a Mázsa tér és Mázsa utca.

Mi lesz ma a vacsora?

A házisertés népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy az állat otthon is feldolgozható és minden része hasznosítható. A hűtőszekrény előtti korokból származik a hús és a szalonna pácolva-füstölve, vagy kolbász formájában történő tartósítása. Ami szalonna nem marad meg egészben, abból sül ki a zsír, a visszamaradó ropogós szövet a töpörtyű.

A külső- és belsőségek – azaz a füle, farka, bőre, a belső szervek, vagy épp a vér – is maradéktalanul eltűnnek, kocsonya vagy megabálva (üstben puhára főzve) hurka, illetve disznósajt töltelékébe kerülnek. Még az állat emésztőszervei sem jutnak ebek harmincadjára: a vékonybélbe kerül a kolbász, a vastagbélbe a hurka, a gyomorba pedig a sajt (amelynek annyi a köze a tehénsajthoz, hogy mind a kettőt préselik, sajtolják).

Vásárlásakor tudnunk kell, milyen ételt szeretnénk a húsból készíteni, mert a különböző húsrészek más-más célra alkalmasak. Pörköltnek, sertésgulyásnak kiváló a lapocka. A hétvégi grillezéshez legjobb tarját venni (ha a csontosan vesszük, a csontból kiváló orjaleves készülhet), a grillrácson a felesleges zsír kisül a szeletekből. Karajból sütik sokan a rántott húst. Erre a célra különleges választás a szűzpecsenye: az arasznyi hosszúra (félbe vagy harmadba) vágott húsdarabokat a deszkán függőlegesen felállítva, merőlegesen kiverve tenyérnyi, nem túl vékony szeleteket kapunk, amelyekből finom, omlós rántott szelet készíthető.

Mindkét sovány húsrészre igaz, hogy ha egészben sütjük őket, a kiszáradás elkerülésére alacsony hőfokot (120-140 °C) érdemes választani, és a biztonság kedvéért kívülről szalonnával vagy belülről sütőkolbásszal adhatunk nekik némi „kenést”.

Egyszerűen készíthetünk finom ételt sertéscombból: a gömbölyded húsdarabot lábasba téve, sót, néhány fokhagymagerezdet, köménymagot, zöldfűszereket mellé szórva, ujjnyi vízzel felöntve mintegy másfél óra alatt, lassú tűzön puhára pároljuk. Az így párolt comb (és szaftja) kiváló főzelékfeltét, de akár vasárnapi ebédre is felszolgálhatjuk.

Névkereső

A magyar nyelvben az állat különböző nemű, korú, állapotú változataira alkalmazott elnevezések a legkülönfélébb helyekről származnak. A kevésbé elegáns disznó (ami azért „hivatalosan” is megjelenik, sertéstor mellett sertéssajt sem létezik) honfoglalás előtti, török eredetű szó. A sertés később alakult ki, a vaskos szőrzetre, azaz a sertékre utal. Az emse (akárcsak az emlő) még uráli örökség, a malacnak viszont valószínűleg a szlovén mlad (fiatal) az előzménye. Az ártányt szintén török eredetűnek gondolják, ellenben a miskárolás a szlovák, eredetileg apácát jelentő mniškából származik. A sertés végzetét jelentő böllér viszont német szó, a sváb pellérből ered.

Mitől vörös?

A sertéshús nemcsak finom, de a korszerű, egészséges étrendbe is beilleszthető. Összetételét, tápértékét tekintve nem marad el a többi húsfélétől, sőt bizonyos tápanyagokból még többet is tartalmaz.

Táplálkozástani szempontból minden emlős, így a sertés húsát is a vörös húsokhoz soroljuk, ugyanakkor a vörös színt adó mioglobinból nem is tartalmaz többet, mint a pulykacomb. De a vörös húsokra eleve nem vörös posztóként kell gondolnunk. A vörös húsok (ezeken belül a sertéshús is) a bennük található, felbecsülhetetlen értékkel bíró, kiemelkedő vastartalomnak köszönhetik vörös színüket. Minél vörösebb tehát a hús színe, annál magasabb a vastartalma.

A vasnak a vörösvértestek felépítésében és a szervezet oxigénellátásában is kiemelkedő szerepe van. Nélküle az oxigén nem lenne képes eljutni a sejtekhez, kellő mennyiségű jelenléte ezért nélkülözhetetlen a szervezet számára. Mivel a vasat a szervezetünk nem képes előállítani, beviteléről táplálkozással kell gondoskodnunk. Különösen a hölgyeknek magas a vasigénye, gyermekáldás, terhesség, szoptatás idején ez a szükséglet ráadásul megduplázódik.

A vashiányos vérszegénység az egyik leggyakoribb, nőket érintő hiánybetegség. Ha romlik a koncentrációs készségünk, fázékonyak és fáradékonyak leszünk, lehangoltnak, gyengének érezzük magunkat, sápadtak vagyunk és gyakorta megszédülünk, valamint hajlamosak vagyunk a fertőzésekre, vérszegénységre kell gyanakodnunk, és gondoskodnunk kell a vas pótlásáról.

A sertés kiváló fehérjeforrás is. A sovány sertéshús mintegy egyötöde fehérje, és csak néhány százaléka zsír. Az Országos Élelmezésés Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) aktuális ajánlása szerint naponta két-három egység húsra, húskészítményre van szüksége a szervezetünknek (egy egység például: 10 dkg sovány sertéshús, 5 dkg sovány felvágott, 4 dkg közepes zsírtartalmú felvágott). Ezek a húsok kellő arányban tartalmaznak olyan esszenciális aminosavakat, amelyeket a szervezetünk nem tud előállítani. Már napi 50 g hús elfogyasztása is fedezi egy ember teljes esszenciális aminosavigényét, valamint fehérjeszükségletének 20 százalékát.

Vas, fehérje

A sertéshúsok jelentős mennyiségben tartalmazzák a B-vitamin-csoport tagjait (B1, B2, niacin, B6, B12) is. A B-vitaminok biztosítják testünk sejtjeiben a normális zsír- és fehérjeanyagcserét, és támogatják az idegrendszert például a stressz jobb kezelésében. A sertéshúsnak különösen kiemelkedő a sokak által agyserkentő vitaminnak nevezett B1-vitamin-tartalma, egy 10-15 dekás hússzelet a teljes napi ajánlott mennyiséget tartalmazhatja.

Megfelelő arányban található benne nátrium (85 mg/100 g) és kálium (442 mg/100 g), amelyek együtt játszanak szerepet a szervezet vízegyensúlyának megtartásában és a szív normális ritmusának biztosításában. A csontjainkat alkotó, védő kalcium- (16,9 mg/100 g) és az immunrendszert erősítő cinktartalmának (2,6 mg/100 g) köszönhetően pedig e húsfélék fogyasztása a fejlődésben lévő szervezet számára is hasznos.

Koleszterinből a sertéshús nem tartalmaz többet, mint a csirke vagy a pulyka, ha valaki ettől tartana."

A sertészsír mintegy felét egyszeresen, tíz százalékát többszörösen telítetlen zsírsav teszi ki, csak a fennmaradó 40 százalékot alkotják telített zsírsavak. A hús mellett a belsőségek értékeiről sem szabad megfeledkezni, ezen belül is ki kell emelni a vasban és egyes vitaminokban rendkívül gazdag sertésmájat: tíz deka máj a teljes napi vasszükségletet, az A- és B12-vitaminból a napi igény sokszorosát biztosítja.

A hazai sertésállomány fajtaösszetétele és a takarmányozás az alapja annak, hogy kiváló minőségű húsok kerülhessenek a feldolgozóüzemekbe, majd a boltokba. A gyártók a kínálatukban szem előtt tartják az egészséges táplálkozás szempontjait, és azt is, hogy a különböző termékekkel más-más fogyasztói rétegek igényeit elégítsék ki.

Karajból sütik sokan a rántott húst, erre a célra különleges választás a szűzpecsenye."

GÖNGYÖLT MALAC, „PÁSZTOR”-BURGONYA, MELEG SALÁTA

(Bicsár Attila receptje)

Hozzávalók:

  • 1 db malackaraj
  • császárhússal tekerve, kötözve
  • só, olaj, pirospaprika, fűszerkömény

Elkészítése:
A húst bekenjük olajjal, fűszerekkel bedörzsöljük. Forgó nyárson pirosra sütjük.

Burgonya

Hozzávalók:

  • 50 dkg kis szemű burgonya
  • 100 ml mexikói
  • el pastor szósz
  • 2 szál újhagyma
  • felszeletelve
  • só, olaj a sütéshez

Elkészítése:
A burgonyát héjában megfőzzük, leszűrjük, lehűtjük. Meghámozzuk és félbevágjuk. Kevés olajon, forró serpenyőben pirosra sütjük a burgonyák mindkét oldalát, sózzuk. Minden burgonyadarabra teszünk pásztorszószt és újhagymát.

Saláta

Hozzávalók:

  • 4 db római saláta
  • 50 g vaj
  • só, citrom

Elkészítése:
A salátákat félbevágjuk. Serpenyőben, vajon megpirítjuk a vágott felüket. Ha elértük a megfelelő színt, levesszük a tűzről, megfordítjuk, sózzuk, citromlével meglocsoljuk.

PIRÍTOTT MALACCSÁSZÁRHÚS PIRÍTOTT ZÖLD SPÁRGÁVAL

(Kalla Kálmán receptje, 4 fő részére)

Hozzávalók:

  • 1 kg malaccsászárhús
  • 2 gerezd fokhagyma összezúzva
  • 1 ek kakukkfű, zsálya, rozmaring apróra vágva
  • 50 g zsír
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 kg zöldspárga
  • 7 cl olívaolaj
  • 80 g reszelt parmezán

Elkészítése:
A császárhúst téglalap alakúra formázzuk, sózzuk, borsozzuk és fűszerezzük a zsírban felforrósított fokhagyma és friss fűszerek keverékével. Öntapadós fóliába csomagoljuk. Vákuumtasakba tesszük és vákuumozzuk, lezárjuk. 72 °C-os vízfürdőben tartjuk 12 órán át. Jeges vízben lehűtjük, és hűtőben tartjuk felhasználásig (akinek nincs hozzá felszerelése, zsírban konfitálja puhára).

A spárgákat megtisztítjuk. Sós, forrásban lévő vízbe tesszük a mosott zöld spárgát, és néhány percig főzzük. A vastagságától függően 2-4 percig jeges vízbe szedjük, hirtelen lehűtjük. A vízből kivéve konyharuhára tesszük, és a ruhával be is takarjuk felhasználásig.

A puha malaccsászárt 4 egyforma darabra vágjuk. Egy nagyobb serpenyőbe beleillesztünk egy sütőpapírt, és kevés olajjal megkenjük. A császárhúsokat bőrös oldalukkal lefordítva tegyük bele, takarjuk be egy sütőpapírral, és közepes lángon süssük úgy, hogy egy másik serpenyővel nyomjuk le. A bőr pár perc alatt pirosra, ropogósra sül, és a hús átmelegszik.

Egy másik nagy serpenyőben forrósítsuk fel az olajat, és tegyük bele az előfőzött zöld spárgát, 2 perc alatt pirítsuk át, sózzuk, borsozzuk. Helyezzük a spárgákat tányérra, szórjuk meg parmezánnal, és tegyük rá a pirított császárhúst. Spárgaszezonban ez az étel kihagyhatatlan.

ROPOGÓS MALACCOMB, PARÁZSBURGONYÁVAL, ROZMARINGOS CITRUSSALÁTÁVAL

(Bereznay Tamás receptje, 4 fő részére)

Hozzávalók:

  • 1 db bőrös malaccomb
  • 1 db narancs
  • 2 szál rozmaring
  • 60 dkg apróbb szemű burgonya
  • sertészsír

Kompót

Hozzávalók:

  • 1,5 dl friss narancslé
  • 1,5 dl víz
  • 1/2 dl almaecet
  • 10 dkg nádcukor
  • 2 szál rozmaring
  • 4 db mandarin
  • 4 db narancs
  • 2 db grépfrút

Elkészítése:
A narancslevet vízzel, cukorral, ecettel és a rozmaringlevelekkel sziruposra főzzük. A gyümölcsöket a fehér részük nélkül cikkekre vágjuk, ráöntjük a szirupot és hagyjuk kihűlni. A malaccombot sóval bedörzsöljük és egy órát állni hagyjuk. Tepsibe tesszük, kevés vizet öntünk alá, és 140 °C-os sütőben 2-2,5 óra alatt puhára sütjük. A sütő hőfokát 230 °C-ra emeljük és a malac bőrét ropogósra sütjük. A rozmaringleveleket finomra vágjuk, összekeverjük reszelt narancshéjjal és kevés sóval. A tisztított burgonyát sós vízben megfőzzük, kiszedjük a vízből, hogy ne puhuljon tovább, majd forró zsíron megpirítjuk. A szeletelt malacot megszórjuk a narancsos rozmaringgal, majd kompóttal és burgonyával tálaljuk.


Az Afrikai Sertés Pestis fertőzésnek (ASP) nincs az emberi szervezetre ártalmas hatása. További részletek: https://portal.nebih.gov.hu/gyik/allat/gyakran-ismetelt-kerdesek/afrikai-sertespestis

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.