Ízvadászat » Magyar ízek

Varázsfészek Gödöllő szívében

Varázsfészek Gödöllő szívében

2018.05.14.  | László Dóra

Van egy műhely Gödöllő szívében, amelynek bejárati ajtaja kívülről lilásnak tűnik, míg belülről koptatott türkiz árnyalatokban játszik. A titokzatos ajtó mögött olyan mesevilág tárul fel, melyben régi bútorok lényegülnek át, kelnek új életre. Az AsztaLom műhelyét süteményillat lengi be, ami a ház első felében kialakított kávézóba csalogat: hajózz velem, köss ki nálam, érezd magad otthon – hívogatja vendégeit a Caravella. Élettől teli, folyton nyüzsgő varázsfészek ez a hely, melynek alkotói révbe értek, s pillanatnyi megállásra, kikötésre hívják meg a vendégeiket is.

A patkolókovács házára Gödöllő szívében szinte mindenki szemet vetett, aki csak üzletet akart nyitni errefelé: így voltak ezzel a Gergely lányok is, Erika és Andi, akik barátnőjükkel, Erőssy Andreával

régóta álmodoztak olyan helyről, amely műhelynek is, kávézónak is beillik.

Csakhogy megvan az ideje az álmodozásnak, és az álmok megvalósításának is, és a kettő között olykor évek peregnek le. Amíg a tervek szép, színes szőttese készült, más vette meg a kovács házát.

Erőssy Andrea, Nemes-Gergely Erika, Gergely Andrea (b.-j.)Erőssy Andrea, Nemes-Gergely Erika, Gergely Andrea (b.-j.)

A két lány közül Andi, az informatikus a precizitást és a racionalitást hozta a vállalkozásba, Erika pedig a művészi érzéket. Erika profi kézilabdázó karrierjének egy súlyos térdsérülés vetett véget. Tizenöt, profi sportolóként eltöltött év után, marketingmenedzserként, a gyerekekkel otthon töltött évek alatt engedett művészi késztetéseinek, és beleszeretett a bútorfestésbe, amit akkoriban idehaza még nem sokan műveltek. A világhálóról tanulta meg a technikai fogásokat, és így akadt rá az angol festőművész, Annie Sloan krétafestékeire is, amelyeknek időközben forgalmazói is lettek.

Az első tételeket még Ausztriában szerezték be, egy garázsból, mert akkor még ott sem árulták ezt a márkát egyetlen üzletben sem. Nekik is meg kellett pályázniuk a forgalmazás jogát, aminek egy tanfolyam elvégzése is feltétele volt a festőnő oxfordi műhelyében, Annie Sloan ugyanis a munkájuk alapján választja ki a partnereit. Csak annak adja oda a festékeit, aki bizonyítja, hogy tud velük bánni, és ugyanolyan szívvel-lélekkel kezeli az ecsetet, mint ő. Kifejezetten üdvözölte azt a kezdeményezést, amit Gödöllőn a kézművestanfolyamok és a kávézó „összebútorozásával” a nővérek megvalósítottak.

Élmény ajándékba

A krétafestés alkalmazása a bútorokon ma az egyik legdivatosabb lakberendezési trend. A chalk paint előnye, hogy minden felületen megtapad, emiatt festés előtt nem kell különösebben előkészíteni a bútorokat, ha épek. A festék legvonzóbb tulajdonsága, hogy csodálatos árnyalatokat, koptatott felületeket, érdekes színátmeneteket lehet vele létrehozni – és Erika pont az élénk színpaletta miatt szeretett bele Annie Sloan festékeibe. Szerinte minden bútortípusnak jól áll a festés, legyen az akár minimalista, vagy éppen stílbútor.

Édesapánk szinte a saját kezével építette fel gyerekkorunk otthonát, ebbe nőttünk bele. Ezért tőlünk sem állt távol, hogy alakítsuk, formáljuk, megszépítsük, vagy éppen magunk készítsük el a minket körülvevő tárgyakat”

– mondja Erika.

Az új hobbira alapozva blogot indított, ami vonzotta az érdeklődőket. Egyre többen keresték fel a műhelyét személyesen, megtapogatni a bútorokat, kipróbálni a festékeket.

Mivel ekkor még a műhely konkrétan a családi konyhaasztalt jelentette, Erika férje azt kérte, hogy ha lehet, csoportosítsa az érdeklődőket – így született meg az első kisbútorfestő workshop, ahol az érdeklődők kipróbálhatták a festéket.

A legelső négy emberből, aki eljött, kettő volt egri, s azóta is jelentkeznek a workshopokra az ország minden csücskéből, sőt még a határokon túlról, Erdélyből és Szlovákiából is. Miközben a gödöllőiek alig ismerik az AsztaLom műhelyét – tényleg senki nem lehet próféta a saját hazájában.

A műhelyben különböző technikákkal festett bútorok egyikére-másikára időnként valaki szemet vet, így búcsúznak el az egyes daraboktól, hogy aztán újabbak kerüljenek a helyükre. Vadásznak ugyan a szép bútorokra, de ez nem jelent kifejezetten értékes vagy antik darabokat.

Sok tárgyat kapnak ajándékba is: előfordul, hogy valaki úgy gondolja, egy lámpa jól állna a kávézó sarkában, és idehozza. Kaptak már így többek között bőr kalapdobozt, horgolt terítőket és parfümös üveget is.

„A táskakészítés is úgy indult, mint a bútorfestés: varrtam magamnak egy táskát, amit aztán megnéztek, megtapogattak az ismerősök – meséli Gergely Andi. – Ebből nőttek ki aztán a táskakészítő workshopok.

Kialakult ugyanis egy olyan réteg, amelyik sokkal inkább szeret élményeket ajándékozni, mint tárgyakat. Eljönnek ide táskát varrni, bútort díszíteni, sütni, vagy éppen akvarellt festeni – anya-lánya programnak sem utolsó az ilyesmi. Megvehetnék ezeket a táskákat anélkül is, hogy egész nap itt izzadnának, mégis, a kézzel készített tárgyaknak sokkal nagyobb becsületük van.”

Süteményillat

Erőssy Andrea akkor költözött haza Londonból azzal a vággyal, hogy kávézót nyisson, amikor Erika és Andi kinőtték a garázsműhelyt. Ekkor történt, hogy a kovács házára ismét kiakasztották az eladó táblát – és ekkor a barátnők már nem haboztak.

„Amikor megkaptuk a kulcsot, és először beléptem ide, elsírtam magam, mert ez volt az a hely, amire mindig is vágytam – mondja Erika.

– Azóta is otthon érezzük itt magunkat: miközben éppen valamelyik workshopon kopácsolunk, beszűrődik hozzánk a brownie-illat. Ez pedig abba torkollik, hogy előbb-utóbb letesszük a kalapácsot, és megyünk az orrunk után, a sütemények közé, a kovácsműhelyből kialakított kávézóba.”

A Caravella olykor sütőtanfolyamok, máskor üzleti megbeszélések, baráti találkozók, randevúk, vagy éppen irodalmi estek színhelye. Kapitánya Erőssy Andrea, édesanya és világutazó.

Sok tárgy, sok élmény, sok íz, recept és menü gyűlt össze az utazásaink során

– mondja. – Jártunk többek között Nepálban, Dél-Afrikában, Tahitin, Peruban – és közben mindig erre készültem, erről álmodoztam, hogy majd lesz egy helyem, amikor a gyerekek kirepülnek. Ez sokáig kellően távolinak tűnk. Sokan vendégeskedtek nálunk az évek során, és eljött az idő, hogy kipróbáljam:

ami a vendégeinknek ízlett, vajon szélesebb körben is sikert arat-e?

Azt gondoltam, amit otthon szeret az a sok vendég, beválik másnál is, de azért izgultam, vajon kell-e ez a hely valakinek. Szerencsére azt igazolta az elmúlt másfél év, hogy nagyon is kell.”

Elsősorban német típusú, házias süteményeket készít, sok gyümölccsel, mandulával, mogyoróval, dióval, ám a szokásosnál kevesebb cukorral.

"Dőlnek ide, dőlnek oda, mondhatjuk, hogy rusztikusak – de a vendégek nem bánják, hogy nem tökéletesen szépek, mert nagyon finomak, és jó alapanyagokból készülnek.”

Kultúrák között

A diógrillázsos almatortának grillázs van a tetején, viszont a tésztájában nagyon kevés a cukor. A süteményekhez használt lekvárokat is maguk készítik, alig 10-15 százalék cukrot tartalmaznak.

A csokoládétortát málnával, körtével bolondítják meg, a ricottatortának az alsó rétege ropog, míg a felső selymes, lágy. Brownie-t mindenki tud sütni – csakhogy ezzel a recepttel, amit most használ, Andrea több évig kísérletezett. Annyira visszavette a cukoradagot, amennyire csak lehetett, úgy, hogy közben a ropogóssága, szaftossága még megmaradjon.

A Caravella krémes 15 szeletjében mindössze 10 deka cukor van, ezenkívül egy réteg málna dobja fel a vaníliás mascarponét. Gouda sajtos puffancsukat pogácsának mondják, pedig nem az, hanem egyfajta égetett tészta.

Sokféle morzsás sütit is készítenek, például epres-mogyorós morzsásat, amelyben túró is van. Nem is igazán cukrászda a Caravella, inkább nyugati értelemben vett kávézó, ahol egyszerű ebédet és vacsorát is lehet kapni.

Másfél év nem volt elég arra, hogy minden napra összehozzanak egy saláta–leves–egytálétel hármast, de minden délelőtt jó kiadós angol reggelit kínálnak, amiért Budapestről is kijárnak, ebédet, vacsorát pedig megbeszélés szerint, főleg zárás után készítenek.

„A karavella hajótípus Kolumbusz vitorlása volt, a férjem sok ilyen hajómodellt épített hobbiból, és a név ötlete is tőle származik. Én pedig nagyon megörültem neki, mert ahogy a caravellák egykor embereket, ízeket hoztak-vittek, kultúrákat közvetítettek, úgy ez a hely is ezt a küldetést szeretné képviselni. Van, akinek Londont, van, akinek Portugáliát, másnak Svédországot jelenti – mindenkinek mást. Ahogy Dragomán György írta a vendégkönyvünkbe:

ez a hely lehetne bárhol, Madridtól Párizsig – s ez így van jól.”

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.