Magyar ízek

Mi az: kenhető, de mégse májas; omlós, darabos, mégis krém? Ez a pástétom. A szót mindenki ismeri, de az ízt, amely hozzá társul, már kevesebben. Telkiben még nem gyártják nagyüzemben, miközben egyre nagyobb helyet követelnek maguknak a piacon a kézműves pástétomok.

Kézműves pékekről mesélünk: Vajda József által működtetett Pékműhelyről; a bankszektori jogász állást pékmesterségre váltó Juhász Mihály Jacques Lisztjéről; a toszkán élménykörútjáról hazatért Szabadfi Szabolcsról és a Panificio il Basilicóról; a biokenyereket sütő Pipacs Pékségről; a Hold utcai Artizánról és a Marmorsteinról.

A makói és a csókálló: Megsiratott karikák

A kertészeknek zöldség, a konyhán nálunk inkább fűszer – akárminek is tekintjük, a hagyma az egyik legfontosabb alapanyagunk.

Michelin-csillagos séfek szerint addig nem beszélhetünk modern konyháról, amíg minden szakácsnak nincs saját termelője, akiben megbízik, aki a konyhája igénye szerint termel és szállít. Jahni Lászlónak, a balatonszemesi Kistücsök étterem szakácsának szerencséje van. Csapody Balázs tulajdonossal a siófoki piacon találtak egy termelőt, Fodor Lajost.

Nemesnádudvar őrzi a Hajós–Bajai borvidék egyik legszebb pincesorát. A jellegzetes sváb faluban élt nemzedékeken át a Knáb család, akik megpróbálják a vendéglátást a hagyományos sváb konyha alapjaira helyezni.

„Ezt a fajta gazdálkodást csak úgy lehet és csak úgy érdemes csinálni, ha az ember szívvel-lélekkel, éjjel-nappal benne van, ha együtt él a természettel” – mondja ifj. Varga Sándor, aki biodinamikus gazdaságot működtet a Szentgálhoz közeli Élő Bolygón.