GasztroHírek  » 

Miért ne lehetne egy multi is bátor?

Miért ne lehetne egy multi is bátor?

2017.04.18.  | Zirig Árpád

Azért, mert valamit multi gyártott, még lehet remek: nagyon jó példa erre ez a világos bak, a Zlatý Bažant tavaszi szezonális söre.

Akárcsak a Soproni, a szlovákiai Ógyallán üzemelő Arany Fácán is a Heineken tulajdona. A párhuzam nem véletlen, hisz a minap kóstolt Óvatos Duhaj IPA is meglepően jó sör lett, amit talán kimondatlanul is fricskának szánt a gyár, diszkrét kis pöckölésként a sok hipszter sörgerilla orrára. 

Az ógyallaiak a korrektül iható, ám unalmas tömegsöreik mellett

minden évben kiadnak néhány különlegességet.

A mézes porterük komoly siker lett, de a retrót értékelők között a 73 fantázianevű, régi stílusú tömpe üvegbe töltött verziójuk is jól fogyott – elvileg a főzethez előkapták 1973-as receptjüket. Sokkal karakteresebb lett a mostaninál, nekifutásból cáfolta meg az unalomig ismert dumát, hogy nem is változtak hátrányukra a sörök az elmúlt évtizedekben.

Az üzem szerencséje, hogy náluk található Európa harmadik legnagyobb malátázója, így a jó csallóközi gabona ott válik söralapanyaggá. Mivel a hatemeletes épület idén lett ötvenéves, jó apropónak tartották arra, hogy egy férfiasabban malátázott, 16 Balling-fokos, 6 százalék alkoholtartalmú Svetlý Bock-ot, vagyis világos bakot bemutassanak.

Négyes gyűjtődobozba csomagolják a 0,33 literes palackokat, a kupak csavaros és elegáns aranyszalag zárja le. Kitöltés után azonnal

jókedvre derített az igazán aranybarna szín, semmi szőkeség, csak telt árnyalat, tömött sorokban liftező buborékokkal.

A hab kőkemény, nem konyul le félperc után, mint a kezdő pornósok. Ízében dominál a maláta, de pont annyira komlózták meg, hogy a fanyarság még jobban kiemelje a diszkréten gyümölcsös, de nagyon telt aromát. Az utóízében kicsit még meccsel a két fő hozzávaló, de a végén a komló nyer.

A helyzet az, hogy a multik tudásuk, eszközeik és forrásaik révén előnnyel indulnak, ha különlegességet szeretnének főzni. Ha a végeredmény nem mindig tökéletes, az sokkal inkább annak tudható be, hogy túl óvatosak, az átlagos vevőik számára nem akarnak valami mellbevágóan eltérő ízt kínálni.

Az ógyallai bak viszont tényleg jó ötlet: karakteres, de

pont annyira komplex, hogy ne ejtsen zavarba senkit sem – 69 éves édesanyám is imádta.

Nagyon jól eltalálták, mennyire legyen egyedi: nem mondanám rá, hogy biztonsági játékos, hisz fel merte vállalni, hogy igazi íze legyen. 

A Zlatý Bažant évek óta nevelgeti fogyasztóit a szezonális különlegességekkel, legtöbbször nem is hibáznak. Úgy tűnik, idehaza is követi őket a Soproni, amiből akár még valami jó is kisülhet. Ki tudja, talán a többi multi is tanul belőle, és nekiállnak a kukoricás alaplevüket elfelejtve újra igazi söröket főzni annak a nem is túl vékony rétegnek, akiknek a kézműves sörök elérhetetlenek, vagy túlzóak, de a szőke lágerek meg már nagyon unalmasak.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább