GasztroHírek  » 

Rávehetjük az agyunkat, hogy szeresse a zöldségeket

Rávehetjük az agyunkat, hogy szeresse a zöldségeket

2019.10.20.  | Orbán Szilvia

Néhány egyszerű pszichológiai trükkel sokat tehetünk azért, hogy szervezetünk szívesebben fogadja be a zöldségféléket.

Dacára az évtizedek óta tartó, a zöldségfogyasztás kedvező élettani hatásait magasztaló propagandának, a fejlett világban ma is rengetegen élik le úgy az életüket, hogy alig néhány zöldségfélét hajlandóak elfogyasztani. Tápérték ide, vitamin- és rosttartalom oda, az ajánlott napi mennyiséget egy átlagember ritkán teszi a tányérjára.

Az indokok

Cynthia Stadd táplálkozási tanácsadó, aki kifejezetten az étkezés pszichológiájára, az ételekkel való kapcsolatokra specializálódott, úgy véli, hogy a zöldségek hiányát az étrendben sok esetben lehet a szegénység, alacsonyabb iskolázottság, illetve a túlhajszolt életmód rovására írni.

„Sok embertől hallom: tudom, hogy több zöldséget kellene ennem. Nyitott is vagyok rá, de

egyszerűen nincs arra időm, hogy megvegyem vagy elkészítsem őket”

, idézi fel a tapasztalatait Stadd. Az időhiány mellett a friss zöldségekhez való hozzáférés is gond lehet – ez leginkább az alacsony jövedelmű, városi emberekre jellemző, akik sokszor nem engedhetik meg maguknak zöldségek beszerzésére is költsenek. Vannak, akik azzal védekeznek, hogy azért nem vásárolnak friss zöldséget, mert nagyon hamar tönkremennek – bár erre a problémára viszonylag egyszerű a megoldás, hiszen a fagyasztott zöldségekben szinte pontosan annyi tápérték marad, mint a frissben, és hosszabban eltarthatóak.

Lehet azonban más oka is annak, ha valaki elutasítja a zöldségféléket. A becslések szerint az emberiség mintegy negyede ugyanis úgynevezett „szuperérzékeny ízérzékelő génekkel” rendelkezik. Ők az átlagosnál több ízlelőbimbóval rendelkeznek, és erősebben érzik az ízeket, főként a kesernyés aromákat. A tudósok azt találták, hogy az ilyen génekkel rendelkezők gyakrabban lesznek válogatósak az étkezésben, illetve utasítanak el bizonyos zöldségeket (spenót, brokkoli, kelbimbó).

Végül ne feledkezzünk meg a pszichológiai faktorról sem:

ha valakit gyerekkorában arra kényszerítettek, hogy egye meg a brokkolit, a zöldséghez idővel valószínűleg negatív,

esetenként traumatikus asszociációt kapcsol, ami miatt felnőttként is nagyobb valószínűséggel utasítja majd el. Bár a reakciók tudatalattiak, az ételek bizony könnyen válthatnak ki negatív érzéseket.

Jöhet az agytréning

Attól, hogy nem vagyunk oda a zöldségekért, még tehetünk azért, hogy többet fogyasszunk belőlük. Az első lépés a pozitív hozzáállás; az elhatározás, hogy változtatunk az életmódunkon, és készen állunk új szokások bevezetésére. Ha pozitívan gondolunk arra, hogy ezentúl több zöldséget építünk az étrendünkbe, valószínűleg többször és szívesebben nyúlunk utánuk a bevásárlás során, magyarázza Jill Patterson dietetikus.

Egy kutatás például azt igazolta, hogy ha a zöldségféléket izgalmas, étvágygerjesztő leírásokkal – például: édesen sistergő zöldbab, dinamit cékla, ropogós hagyma – kínálták, 25%-kal többen ettek belőlük szívesen.

A tudósok szerint az is sokat lendíthet az egyén zöldségkedvelési mutatóján, ha azt tapasztalja, hogy kedélye, komfortérzete, egészségi állapota jelentősen javul, ha több zöldségfélét eszik.

A dietetikus azt ajánlja, hogy bátran próbáljunk ki minél több zöldséget, kísérletezzünk a különböző elkészítési módokkal és receptekkel, hogy rájöjjünk, mi az, ami bejön.

„Lehet, hogy imádni fogjuk a sült zöldségeket, de elképzelhető, hogy frissen ízlenek majd jobban.

Az is előfordulhat, hogy egy zöldség csak bizonyos receptekben válik be számunkra”, ecseteli. „Keressük meg a kedvenceinket, aztán építsük be őket az étrendünkbe.”

Fontos a példa

Abban, hogy egy gyerek mennyire szereti a zöldségeket, nagy szerepe van a tanult mintáknak is, magyarázza Tabitha Prater gyermekkórházi dietetikus. A sokak által ajánlott „ha nem eszi meg magától, rejtsd el az ételben” módszer ugyanis könnyen visszaüthet, és a gyerek nem csak hogy nem kedveli meg jobban a zöldségeket, hanem még a szülei iránti bizalma is csorbulhat.

A tudományos kutatások arra jutottak, hogy minél többször látja a gyerek az asztalon a zöldségféléket is, annál szívesebben fog utánuk nyúlni. Prater arra buzdítja a szülőket, hogy kitartóan kínáljunk zöldségeket is a gyerekeknek, és készítsük el őket minél változatosabban. Azt viszont egyáltalán nem tanácsolja, hogy olyan étel elfogyasztására kényszerítsük a gyereket, amit nem szeretne megenni. Ugyanakkor

nehéz megtalálni az egyensúlyt.

„Persze senki sem akar állandóan harcolni, de ha mindig feladjuk, és a gyermekünk szinte csak magas energia-, de annál kevesebb tápanyagtartalmú kekszeket rágcsál, végül ehhez is szokik hozzá.” Ha folyamatosan kéznél vannak a zöldségek és a gyümölcsök, könnyebb megnyerni a csatákat, fogalmaz.

Szülőként arra is érdemes odafigyelni, hogy mi magunk hogyan állunk hozzá egy-egy zöldséghez. Nagyon valószínű, hogy a sokat hangoztatott „utálom a céklát” idővel utat talál a gyerek gondolataiba is, aki előszeretettel építi be a szüleitől látottakat, hallottakat a viselkedésébe.

Fontos az együtt étkezés is, hiszen az ilyen alkalmak

lehetőséget teremtenek arra, hogy példát mutassunk.

Ha a kicsi azt látja, mi is jóízűen esszük a számára még ismeretlen, vagy egyelőre kevéssé kedvelt zöldséget, az ő étrendjébe is sikeresebben vezethetjük be. Az is sokat javíthat a zöldségek elfogadásán, ha a gyerekkel együtt vásárolunk be a zöldségesnél, vagy otthon együtt készítjük elő a friss finomságokat.

Nem érdemes pánikba esni sem: a válogatósság meglehetősen gyakori a gyerekek körében, de többségük idővel kinövi. Ne essünk abba a hibába, hogy elrejtjük a zöldségeket az ételben, mert nem biztos, hogy ez a módszer a kívánt eredményt hozza.

„Könnyen elveszíthetjük a bizalmukat, és a végén már semmit nem lesznek hajlandóak megkóstolni”, magyarázza a szakember. „Tudjuk, hol vannak a gyerekeink határai, és tartsuk észben, hogy nincs minden gyereknél egyformán jól működő megoldás.” Prater úgy véli, hogy – hacsak a kicsi egészsége nincs veszélyben – jobb megoldás, ha nem csinálunk állandó problémát abból, hogy a gyerek nem eszik meg egy-egy zöldséget.
„A kulcsszó a türelem; folyamatosan próbálkozzunk és kínálgassunk”, javasolja.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.