GasztroHírek  » 

Robert De Niro adta az első lökést Nobunak

Robert De Niro adta az első lökést Nobunak

2018.01.05.  | Orbán Szilvia

Nobu Matsuhisa a kulináris világ Madonnája: őt is leginkább a keresztnevéről ismerik. A séf, miután a 70-es években Japánból az Egyesült Államokba emigrált, felső kategóriás sushi birodalmat épített. Mára az egész világot behálózzák éttermei; de hogy hogyan kezdődött az egész, arról saját maga mesél egy könyvben.

Nobu hétévesen félárva lett. Hogy betegye részét a családi kasszába, hamar éttermekben kezdett dolgozni – egy vendége hívta ki Peruba, hogy a helyi japán közösségnek főzzön. Mivel számos autentikus alapanyag nem volt elérhető, ezért helyi, dél-amerikai fűszerekkel, termésekkel dobta fel a tradicionális fogásokat: így született meg a híres fúziós gasztronómiája

Délről északra, Alaszkába költözött, ahol

saját éttermet nyitott, ami nagyon hamar leégett. Los Angeles japán konyháin folytatta,

majd tíz év után, 1987-ben megnyitotta saját Matsuhisa nevű konyháját a La Cienega Boulevardon, Beverly Hills-ben. A helyre hamar felfigyeltek a hírességek, köztük a színészlegenda Robert De Niro is, aki az idők során a Nobu üzleti partnere is lett.

A japán séf visszaemlékezései nemrégiben megjelentek angol nyelven; a könyv a Nobu: A Memoir címet kapta, amelyben szó esik Nobu és De Niro kapcsolatáról is.

Az első találkozás és a meglepő ajánlat

A hollywoodi sztár először 1988-ban járt a Matsuhisában, ahová Roland Joffé, A gyilkos mezők rendezője vitte el. Nobu – habár a neve ismerős volt – nem tudta hová tenni a színészt – meséli el a könyvben. Emlékszik, hogy De Niro miso levest és szakét rendelt, és meghívta az asztalához egy italra. Az első találkozást követően De Niro rendre megjelent az étteremben, habár nem Los Angelesben, hanem New Yorkban lakott. Volt, hogy a munkatársai, volt, hogy a családja társaságában költött el egy kellemes vacsorát, de Nobu szerint az étterem mindig felbolydult, amikor a sztár feltűnt, annak ellenére, hogy hétköznapi emberként, testőrök nélkül érkezett. Inkább az aurája hatott a körülötte lévőkre, olvasható az Eater cikkében.

A séf úgy emlékszik,

De Niro először 1989-ben állt elő az ötlettel, hogy nyissanak egy közös éttermet New Yorkban.

Nobu eleinte ellenkezett: a Matsuhisa akkor csupán két éve üzemelt, és a séfnek rengeteg dolga volt. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy új étterem nyitásába belevágjon, ám a színész ragaszkodott hozzá, hogy legalább utazzon el a Nagy Almába. Nobu úgy emlékszik, végül De Niro lelkesedése győzte meg az utazásról.

A séf néhány napot töltött ekkor a városban. A látogatás során a sztár meghívta az otthonába, körbevezette az irodájában és megmutatta neki újonnan vásárolt ingatlanját, amelyre a manhattani – az akkor még lelakott raktárépületeiről ismert – Tribeca negyedben talált. „Az épület öreg volt, a törött vízvezetékek csöpögtek, és mindenhol patkányok rohangáltak” – meséli Nobu. De Niro felvázolta, mit álmodott a helyre: éttermet, vetítőtermet és irodát képzelt a lepukkant falak közé.

Matsuhisa akkor még nem beszélte tökéletesen a nyelvet, de tőle telhetően egyértelműen tisztázta, hogy jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy újabb éttermet nyisson, hiszen jelenlegi projektje is még csak most kezd talpra állni. Úgy tűnt, a színész megértette, amit mond: közös üzletbe kezdett Drew Nieporent vendéglőssel, 1990-ben megnyitotta a Tribeca Grillt a vásárolt ingatlanban, és többé soha nem említette újra az ötletét, habár továbbra is eljárt Nobu éttermébe.

Az eltökéltség eredménye

…egészen egy 4 évvel későbbi telefonbeszélgetésig. „Na, Nobu, mit gondolsz? Miért nem jössz el ismét New Yorkba?”, tette fel a kérdést De Niro a legtermészetesebb módon – idézi fel a könyvben az esetet a séf, aki először nem is értette, miről van szó.

Azt gondolta, hogy a terv már réges rég feledésbe merült, pedig a sztár négy hosszú éven át várt a megfelelő pillanatra.

S habár Matsuhisa korábbi partneri kapcsolatai Peruban és Alaszkában meglehetősen bizalmatlanná tették, De Niro eltökéltsége több volt, mint bizalomgerjesztő. Végül tehát megszületett az együttműködés. A szerződést négyen írták alá; Nobu és De Niro mellett egy befektető, Meir Teper és Drew Nieporent voltak a csapatban.

Nieporent nem csupán a Tribeca Grillt vitte akkoriban a színésszel, hanem egy rendkívül sikeres éttermet, a Montrachetet is, amelynek séfjét 1989-ben Amerika 10 legjobbja közé választotta a Food & Wine magazin – akárcsak Nobut magát.

Nobu biztos volt abban, hogy Nieporent – akinek tudása és tapasztalata lenyűgözte – is javasolta De Nirónak a vele való együttműködést. A csapat hamarosan megtalálta a szerintük megfelelő helyet – a séf által még mindig kietlennek tartott – Tribecában, nem messze a színész otthonától. A séf úgy véli, kezdetben Robert De Niro egyáltalán nem gondolt semmi nagyra; talán csak egy jót akart enni néhány saroknyira a házától.

Nobut meglepte az állandóan pörgő, céltudatos emberekkel teli New York és az ellazultabb Los Angeles kontrasztja. Az étterem megnyitása ellen több dolog is szólt: maga

a környék sem volt akkoriban túl hívogató, és egy japán konyhát vivő vendéglátóhely sem tűnt életbiztosításnak.

A 90-es évek elején ugyanis öldöklő verseny zajlott a város gasztroberkeiben. Sok étterem elbukott, amelyeknek pedig sikerült életben maradnia, leginkább hibátlan, professzionális egységek voltak, ahol minden, a felszolgálástól az enteriőrig tökéletesen működött. Nobu rögtön látta, hogy ez nem lesz könnyű pálya – de hitt abban is, hogy ha itt sikerül, később bárhol máshol is sikerülni fog. A csapat, amelyben hitt, eloszlatta korábbi rossz tapasztalatait és aggályait, megsokszorozta munkakedvét. Kész volt tehát kockáztatni és fejest ugrani az ismeretlenbe.

Ha egy üzlet beindul…

A menedzsment ügyeit és a PR-t Drew Nieporent intézte, Nobu dolga tényleg „csak” a konyha volt. Nobu úgy emlékszik, hogy nyitás után rövid ideig New Yorkban maradt, hogy betanítsa a séfeket és meggyőződjön arról, minden a szándékai szerint történik-e. Nagyjából három hét után,

fél évig még ingázott Los Angeles és New York között: két hetet az egyik, kettőt a másik étteremben töltve.

A helyiek kifejezésével „bicoastal”, vagyis kétparti lett, ahogyan a Matsuhisa étterem séfjei is, akik 3 hónapos periódusokat töltöttek eztán a keleti parton.

Mivel a Nobu New York háromszor akkora volt, mint a Matsuhisa, minden egyes folyamatot optimalizálni kellett a lehető legnagyobb hatékonyság eléréséért. A konyhát különböző területekre (saláta, grill, sütési) osztották, amelyek aztán egymással és a sushi bár séfjeivel is összedolgoztak, hogy végül összeálljon egy-egy eredeti Nobu-fogás.

Napjainkban

Mára nyilvánvaló, hogy az egykori merész vállalkozás végül meglehetősen sikeres üzlet lett. Úgy tűnik, hogy Robert De Niro ösztönei nem csak színészi játéka kapcsán működnek remekül: jó szeme van a kecsegtető kulináris lehetőségek felismerésében is. A séf hírét az első Nobu elismerése Tribecából a világ minden tájára elvitte, aki az elmúlt évtizedekben további három tucat éttermet nyitott, többek között Budapesten is, 2010 őszén.

A japán konyháról dióhéjban

A távol-keleti konyha Magyarországon kezdetben a kínait jelentette, majd lassan feltűntek a thai, koreai, japán, és más nemzeti éttermek is. A japán konyhaművészet alapja a rizs, a halak, algák és tengeri élőlények, valamint a zöldségek. A szigetország lakói sokáig nem fogyasztottak húst: vallásuk miatt a XVIII-XIX. századig ez a tiltólistán volt. Ételeiket hagyományosan nem a felszolgálás időrendje (előétel, főétel, desszert) alapján csoportosítják, hanem inkább az elkészítés módja szerint. A fogásokat nagyjából a következő csoportokba sorolhatjuk: saláták, sushi (nigiri, maki, umaki, inari), grillezett ételek, egytálételek, olajban sült ételek, párolt ételek, levesek. Az édesség nem hagyományos, általában gyümölcsöt vagy rizst fogyasztanak az étkezés végén, azonban készül fagyi zöld teából, esznek édes azuki babot, és zselé állagú desszerteket is. A japán konyha tápláló, szezonális, jellemzően egészségeges, és híresen esztétikus: fontosak a formák és a színek, amelyeket mindig üdítő összhangban tálalnak.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.