Gasztroarcok  »  Ínyencek

"Egy jó pörköltet sokkal nehezebb elkészíteni"

"Egy jó pörköltet sokkal nehezebb elkészíteni"

Miklósa Erika

2017.01.30.  | V. Nagy Viktória

Húszévesen lett az Operaház társulatának tagja, Éj királynőjeként pedig az egész világot bejárta az elmúlt 25 évben. Az utóbbi időben inkább itthon énekel, főleg azért, hogy minél többet lehessen a családjával: férjével és kislányával. De Miklósa Erika nem csak operadívaként és anyaként áll helyt: a konyhában is kitűnően teljesít.

- Korábbi találkozásainkkor többször javasolta: üljünk be valahová, ahol enni is lehet...

- Mert szeretek enni, és ezt nem is titkolom.

- Beszélgettünk a Két Szerecsenben, a Komédiásban, vártunk salátára az A Prestóban, most pedig itt ülünk a budaörsi Szikla Falatozóban. Mitől válik egy hely kedvenccé?

- Attól, hogy van valami személyes benne. Ha nem érzed úgy, hogy a kiszolgálás rólad szól, hogy érdekli őket, hogy ízlik-e, amit eléd tesznek, akkor az nem a te helyed. Az ember önző, szereti, ha odafigyelnek rá. A Két Szerecsenben például előfordult, hogy odatelefonáltam, hogy szeretnék asztalt foglalni, mire azt mondták: sajnos nem lehet, mert festenek. Mondtam, hogy de nekem nagyon kellett volna... "Jól van, gyere ide, Erika" - mondták. A szakács pont karácsonyi desszerteket készített, és összeállított nekem is egy kis csomagot: kis semmiség és hihetetlen figyelmesség egyszerre. Az A Prestóban imádom a pörgést, nagyon jól visszahozza a zajos, olasz életet, a kopott serpenyőkkel, a szagokkal, miközben amit adnak, kifogástalan. A Szikla Falatozónak megfogott a története, a hagyomány, ahogy nőről nőre száll a hely, és hogy milyen fontos nekik, hogy minden, ami a tányérra kerül, tökéletes és házias legyen.

- Úgy tűnik, bármikor, bármit megehet. Semmi fogyókúra, önsanyargatás?

- Szerencsére ilyesmire nincs szükségem, bár nemrég végigcsináltam egy kéthetes tisztítókúrát, amit a férjem, Zsolt évente kétszer megcsinál. Egyrészt kíváncsi voltam, hogy megy-e nekem is, másrészt a férjem azt mondta: figyeljem meg, hogy felerősödik az ízlelésem, és teljesen új ízeket tapasztalok majd meg egy steak vagy egy tonhal esetében. Nagyon szeretem az ízeket, kóstoló típus vagyok, ráadásul két hét alatt olyan frissé és üdévé váltam, hogy azóta is abból építkezem. Pedig az utóbbi időben rengeteget dolgoztam, nemrég mutattuk be az Erkel Színházban a Lammermoori Luciát, amelyben a címszerepet énekelem.

- Azt mondja: mindent megkóstol. Mi volt a legextrémebb, amit megevett?

- A sült hangya, Kolumbiában. Nem tudtam, hogy az, azt mondták, kis snackszerű valami. Nagyon finom volt. Bármit kipróbálok, egyedül talán a pókot nem enném meg. Persze, vannak kedvenceim, imádom a mediterrán konyhát, a halakat, a tésztákat, ami annak is köszönhető, hogy sok időt töltöttem Olaszországban, és hogy a leggyorsabban elkészíthető ételek az olasz fogások. Egy grillezett halat, rákot, egy salátát, tésztát pillanatok alatt össze lehet dobni. Az ismerőseim mindig azt mondják, élő receptkönyv vagyok, minden a fejemben van, de közben folyamatosan újítok, változtatok.

- Vagyis a bevált recepteket elhagyja a bizonytalanokért?

- Érdemes kísérletezni. Az emberek félnek attól, hogy különféle ízeket összeeresszenek, én viszont egy brokkolis tésztához gond nélkül készítek kardhalat paradicsomágyon, és isteni a végeredmény.

- De biztosan van egy alaptudás, amit Kiskunhalasról hozott. Fontosak voltak a közös, családi étkezések?

- Nagyon. Anyukám a Vajdaságból, apukám pedig baranyai és zalai ősöktől származik, velük már eleve sokféle íz jött a családba, ráadásul gyerekkorunkban rengeteget kirándultunk országszerte, és megkóstoltuk a helyi specialitásokat is. Ez a szokásunk ma is megvan: a barátainkkal rendszeresen teszünk gasztrotúrákat, minden évben elmegyünk disznóvágásra is, az én szervezésemben. Pár hete Takler Feri bácsinál jártunk, aki fiatal kora óta böllérkedik, úgyhogy nagyon ért hozzá, és az ő disznótorosa a gyerekkorom ízeit hozza vissza.

- Aktívan részt is vesz a disznóvágáson?

- Persze, egyetlen dolgot nem teszek: nem ölöm meg a disznót, és se látni, se hallani nem akarom, amikor leszúrják. Van egy régi fotó, egy disznóölésen készült, lehetek vagy hároméves rajta, és a disznó farkát fogom a kezemben... De imádom például a hagymás sült vért, ott akarok lenni, amikor készül, és mindig betegre eszem magam belőle.

• Disznóvágás nagyinál –Dunafalva, 1974• Disznóvágás nagyinál –Dunafalva, 1974

- A disznótoroson kívül milyen ízekre emlékszik?

- A számban van a pirospaprika íze, a tésztáké, süteményeké. A legkedvesebb süteményemet apai nagyanyám sütötte, egyszerű, de iszonyú finom: főzött diókrémes piskóta, csokimázzal a tetején. Mindig én keverhettem hozzá a piskótát. De tudok tésztát gyúrni is, múltkor ötven személyre gyúrtam a halászléhez valót. A nagymamámnak sparheltje volt, imádtam enni a nyers tésztát, de még finomabb volt, ha rárakhattam a sparhelt tetejére megpirítani. Rengeteg halat is ettünk, főleg halászlét, de - alföldi lányként - nagyon szeretem a pacalpörköltet, úgy, ahogy apám főzte. Nálunk a főzés ma is fontos családi esemény, főleg az ünnepekkor.

- Úgy hírlik, hogy a világjáró operaénekesek, művészek gyakran főznek egymásnak is.

- Ha a világhírű tenort, Jonas Kaufmannt megkérné, hogy meséljen rólam, biztosan azzal kezdené, hogy mindig szerveztem olyan partit, ahol főztem a kollégáknak. Mindenhová vittem a pálinkát, a szarvaskolbászt, és főztem. De nemcsak pörköltet, hanem 15-20-féle fogást készítettem, hogy válogathassanak. Kaufmann-nal együtt kezdtem Salzburgban a nemzetközi karrieremet, és hosszú ideig együtt énekeltünk A varázs-fuvolában, úgyhogy ő több helyen is evett a főztömből. Egy-egy hosszabb, nemzetközi csapatból álló turnén pedig kijelöltük a hétfőket főzős napoknak, amikor mindenkinek kötelező volt készíteni valamit.

- Az énekes kollégák közül kinek a főztje ízlett legjobban?

- Elena Bakanova orosz hússalátáját emelném ki, amit én is el szoktam készíteni. Elena Magnyitogorszkból jött, az Urálon túlról, nagyon szegény családból. Ma már Olaszországban él, de meg tudta őrizni a tisztáságát, megmaradt olyannak, amilyennek megismertem.

- Hosszú ideig élt és énekelt Olaszországban, New Yorkban, és az összes földrészt bejárta ikonikus szerepével, az Éj királynőjével. Nem hiányoztak a hazai ízek?

- Ha hiányoztak se biztos, hogy nagyon magyar ételeket készítettem. Ráadásul mindig szerettem kipróbálni azokat a vendéglőket, kricsmiket, ahol háziasan főznek, és ahová a helyiek, például a munkások járnak. De persze szívesen mentem a legjobb fine dining éttermekbe is. Az olasz konyha mellett az ázsiai is nagy kedvencem. Itthon ritkán vetemedem arra, hogy hamburgert egyek, de Amerikában szinte mindig azt, vagy filet mignon-t akartam enni.

- Rossini szerint - aki tökéletes harmóniába hozta a zenét és a kulináris élvezeteket - a három legfontosabb dolog az életben: a szerelem, a zene és az evés. Egyetért?

- Igen, csak nálam más a sorrend: a szerelem, az evés és a zene.

- Mit gondol, a művészek könnyebben válnak ínyenccé?

- Biztosan, hiszen sokkal kifinomultabbak az érzékszerveik, élénkebb közösségi életet élnek, aminek része az evés-ivás.

- Mindig elmondja: egyik mentora Gregor József volt, ám neki nemcsak felejthetetlen alakításai voltak, hanem ő találta ki az úgynevezett "zöldbabfőzelék-koncerteket" is.

- Ó, Gregor rettenetesen szeretett enni, és nagyon jól főzött - bár a zöldbabfőzelék a felesége, Mari feladata volt. Jóska éveken át szervezett jótékonysági koncertsorozatot a gárdonyi templom megsegítéséért, és jó előre elmondta, hogy a fellépésért zöldbabfőzelék lesz a fizetség. "Na jó, kaptok egy sült oldalast is, ha jók lesztek" - tette hozzá. Ez az ötlet annyira megtetszett, hogy a falum ban, Bakonykútiban én is bevezettem a szarvaspörköltkoncerteket, a templomunkért. A szarvast a szomszédunk főzi, aki vadász, de a nokedlit én szaggatom.

- Különben ön otthon milyen rendszerességgel főz?

- Majdnem mindennap, általában egy órát töltök főzéssel, és nagyon praktikusan osztom be az időt, nincs üresjárat. Biztosan azt gondolja, hogy óriási konyhám van, közben pedig nagyon kicsi. De minden egy helyen van, és mindig elmosogatok, nagy rendet tartok. Ha pedig nem érek rá főzni, előre készítek valamit. Kisgyerekem van, ez másképp nem is menne.

- Mi volt az az étel, amiért a legnagyobb dicséretet kapta?

- Szerénytelenül hangzik, de engem mindig nagyon megdicsérnek a főztömért. Legutóbb egy különleges fajta disznóból készült ételért dicsértek meg a szomszédjaink. A duroc disznó egy 150 éves disznófajta, ridegtartásban nevelik, nagyon finom a húsa, a karaja olyan, mint a vaj. Szóval: vékony szeletekre vágom a karajt, sózom, borsozom, de nem klopfolom, mert a hús szerkezetét nem bontom meg. Vékonyan bekenem mustárral, kéregre sütöm, és pár percig állni hagyom a szeleteket. Közben karamellizált hagymán rókagombát pirítok, illetve készítek külön vörösboros karamellizált hagymát is. Egy jénai tál aljára kerül a boros hagyma, aztán a hús, majd a gombás hagyma. Bőven megszórom zöldborsóval - lehet fagyasztott is -, vékonyan reszelt sajttal, aztán jöhet a következő réteg elölről, amíg el nem fogy. A végén lefedem, nehogy kiszáradjon, és pontosan egy órán át rotyogtatom a sütőben, 150-170 °C-on. Lehet tálalni rizzsel, de krumplipürével isteni.

- A beszélgetés elején említette a Lammermoori Luciát, most a Rigolettót, amelyben Gildát énekli. Legnagyobb szerepével, az Éj királynőjével végleg leszámolt?

- Le. Volt pár év, amit eltöltöttem vele, annyi elég volt belőle.

- Nem volt túl nagy teher ezt a szerepet folyton maga előtt görgetni, folyton eggyé válni vele? Szinte csak vele, és mással nem?

- Nem, mert a közel huszonöt év alatt jól ki tudtam magam dolgozni a szerepben, megvolt hozzá az önbizalmam, na meg az idegrendszerem is. Huszonöt éven át tökéletesítettem ezt a szerepet, ideje, hogy új kihívások elé nézzek. Persze, nem merem azt mondani, hogy soha többé nem éneklek Éj királynőjét, mert amikor csak úgy kíváncsiságból, beéneklés nélkül megpróbálom, hogy megy-e még, mindig elhűlök, hogy naná! Úgyhogy ha jönne egy különleges rendezés, elképzelhető, hogy újra nekifutnék.

- Ebben az évadban megvolt már Violetta a Traviatából, Lucia, de ki vagy mi jön még?

- Azok a feladatok érdekelnek, ahol a szerepformálásban fejlődhetek. Úgy tűnik, a 2018/19-es évadban az Opera műsorra tűzi Alban Berg Lulu című művét, amely olyan összetett és komoly feladat, mint öt Traviata. Még ebben a szezonban elénekelhetem a Bánk bán Melindáját, amelyet régóta szerettem volna. Lesz egy koncertszerű Le grand macabre előadás, bejárom az országot egy különleges kis Händel-darabbal, a Delirio amorosóval, és turnézok a 25 éves jubileumi koncertemmel. Aztán 2018-tól újra vállaltam külföldi fellépéseket is, de csak oda megyek, ahová a családomat is vihetem.


Ossza meg ismerőseivel:
Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább