Gasztroarcok  »  Termelők

Öreg tőkék meséje

Öreg tőkék meséje

Szilágyi László

2017.09.11.  | Dévényi István

A budapesti nyomozónak két év után lett elege a nagyvárosból, és hazaköltözött Zemplénbe. Terve nem volt, csak annyit tudott, hogy a földdel szeretne kezdeni valamit. Furmintja ma már ott van Magyarország első Michelin-csillagos éttermének kínálatában. Szilágyi Lászlónál jártunk a Szilágyi Pincészet és Borházban, Sátoraljaújhelyen.

– Felejthetetlen rossz élményem, amikor néhány éve egy este sorra jártuk a sátoraljaújhelyi éttermeket és bárokat, kényszerből, csak mert egy pohár jó bort akartunk inni. Volt valami ismeretlen bikavér, félédes vörös, édes cuvée, de se száraz, se tokaji, pláne újhelyi bort nem találtunk sehol.

– Tíz évvel ezelőtt a helyi vendéglősök még valóban nem adtak arra, hogy helyi borászoktól vásároljanak. Ha egyáltalán, akkor bevásároltak a kereskedőházas kínálatból, de onnan is szinte csak a kisebb puttonyszámú aszút, vagy valamelyik szamorodnit. Mert abban hittek, hogy aki Tokaj-Hegyaljára látogat, biztosan édes bort akar inni. De változik minden, s ebben az esetben a jó irányba: most már nem kell egyik helyről a másikra vándorolni, hogy egy pohár jó helyi bort ihasson az ember. És változik a borászok felfogása is, egyre többen készítenek tényleg kiváló száraz borokat. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos az aszú, csak hát egy lábon senki se tud sokáig megállni.

– Csakhogy Sátoraljaújhely valahogy mégsem került még fel a bortérképre.

– Messze vagyunk. Sátoraljaújhely Tokaj-Hegyalja keleti kapuja, de sokan nem is tudják, hogy a város ehhez a borvidékhez tartozik. Miközben még Szlovákiába is át tudott szakadni néhány falu. Ám igyekszünk, hárman-négyen fiatalabb borászok visszük a borainkat mindenfelé, külföldi fesztiválokra is, és jönnek a szép eredmények igazolásként.


– Bevallom, nehéz elszakadni a berögződésektől, mert kicsit furcsa, ahogy itt ülünk a nemes penésztől bársonyos falú pincében, ott hátul történelmi aszúk sorakoznak, és arról beszélgetünk, hogy mennyire legyen friss meg zamatos a sárgamuskotály.

– Pedig az újhelyi borászok mostanában épp olyanokról vitáznak, hogy csak a modern technológiára kellene áttérni, vagy hogy mennyire szabad oxidálni és ászokolni a bort az évtizedes hordókban. Én meg valahova a kettő közé szeretnék odaérni, a modernitást ötvözni a hagyományos hegyaljai borkészítéssel. Például a hordós érleléshez csak egy–tíz éves, új tölgyfa hordókat használok, ami pont elegendő pluszaromát ad a boroknak. Mindez azonban nem arról szól, hogy lemondanánk az édes borokról. Az a kevés, amit a világ tud Tokaj-Hegyaljáról, azért mégiscsak az aszúnak köszönhető.

A teljes interjút elolvashatják a Magyar Konyha szeptemberi számában

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább