GasztroHírek  » 

Teflon és társai: mérgezőbb, mint hittük

Teflon és társai: mérgezőbb, mint hittük

2018.07.18.  | Orbán Szilvia

Volt idő, amikor a PFAS-anyagok csodaszámba mentek; ódákat zengtek víz-, olaj- és folttaszító tulajdonságaikról – ma már viszont egészen más a helyzet.

A hetvenes évekre a DuPont és a 3M kifejlesztette a Teflont és a Schotchgardot, amelyek szép lassan beszivárogtak a mindennapokba: hamarosan a rágógumi csomagolópapírjától a kanapékon át a serpenyőkig és a szőnyegekig mindenbe belekerültek. A perfluor-alkilezett anyagok – vagy ahogyan szélesebb körben ismerik, a PFAS – a hadsereg számára maga volt az áldás; az anyagot speciális habokhoz használták, amelyek hatékonyan voltak képesek kioltani akár a legnagyobb üzemanyag-tüzeket is.

Egy ideje már ismert, hogy a PFAS egyes összetevői bizonyos koncentrátumban –

vízbe jutva, vagy ha a porát belélegzik, esetleg ha valaki olyan ételt fogyaszt, amelyben megtalálható – veszélyesek lehetnek.

Kimutatták, hogy felhalmozódik a kémiai üzemek dolgozóinak (vagy az üzemek közelében lakók) vérében, és egyes tanulmányok kapcsolatba hozták a rákkal és egyes születési rendellenességekkel is.

Szándékos az elbagatellizálás?

Most két új elemzés arra mutat rá világosan, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) és a Nemzetvédelmi Minisztérium (DOD) alábecsülte a kemikáliák veszélyességét, amelynek jóval többen vannak kitéve – hiszen a PFAS által okozott szennyezettség jóval nagyobb – mint azt valaha is hivatalosan elismerték, olvasható a CNBC oldalán. Sőt, a ProPublica szerint a veszély elbagatellizálása a kormány részéről nem is tűnik véletlennek.

Az EPA és a DOD víztesztjei csupán a különösen magas koncentrációban jelenlévő vegyi anyagokra figyelnek, állítja az egyik, teszteket végző vállalat alelnöke. A ProPublicának

több prominens tudós is megerősítette, hogy a Védelmi Minisztérium olyan vizsgálatokat választott, amelyek csupán néhány kemikália azonosítására voltak alkalmasak, ahelyett, hogy az ügynökségek tudósainak segítségével kifejlesztett, a vegyi anyagok többszörösét kimutatni képes, fejlettebb tesztekkel dolgoztattak volna.

Az első elemzés, amelyet az EPA egyik szerződéses partnerének PowerPoint prezentációja tartalmaz, azt mutatja, hogy az egyik vegyi anyag – történetesen az, amelyiket a PFAS esetében a legártalmasabbnak gondolnak – előfordulása az ivóvízben 24-szer gyakoribb annál, mint amiről az EPA beszámolt. Az adat alapján az Environmental Working Group nevű szervezet tudósai, akik a PFAS-szennyezettséget vizsgálják, úgy becsülik, hogy jelenleg nem kevesebb, mint 110 millió amerikai van kitéve a PFAS-kemikáliák kockázatának.

A második elemzésben a ProPublica azt vetette össze, hogyan ellenőrizte és mérte a PFAS-sel összefüggő szennyezettséget a hadsereg ahhoz képest, hogy mit találtak a fejlettebb tesztek. Arra jutottak, hogy a hadsereg olyan vizsgálatokra támaszkodott, amelyek nem képesek kimutatni minden PFAS összetevőt, sőt, az így kapott, eleve hiányos eredményeket sem osztották meg teljes egészében. Ezzel együtt a hadsereg saját, fejlettebb kutatóprogramjai sok esetben végeztek újratesztelést, és ezek jelentősen magasabb szennyezettséget mutattak ki annál, mint amit a Kongresszusnak jelentettek.

Még azelőtt, hogy a PFAS-ről szóló, aggasztó hírek napvilágra kerültek, az amerikai kormány elismerte, hogy gond van.

Az EPA víztesztjei – bár nem teljesek – 33 állam területén állapítottak meg szennyezettséget, amely a Harvard kutatóinak becslése szerint 6 millió embert érint. A hadsereg ezen felül azt gyanítja, hogy azon a több mint 660 védelmi területen, ahol gyakran használnak tűzoltóhabot, valószínűleg szintén szennyezett az ivóvíz; év elején 36 ivóvízrendszer és 90 talajvízlelőhely szennyezettségét erősítették meg. Az új elemzésekből pedig arra lehet következtetni, hogy ezek a számok csupán a valódi veszély csekély hányadát mutatják.

A ProPublicához májusban eljuttatott írásbeli EPA-közleményben nem adtak konkrét választ arra, hogy a hivatal elbagatellizálta-e a PFAS-összetevőktől eredő szennyeződés mértékét. Közölték: bíznak a jelenlegi tesztelési eljárásban, mindazonáltal lépéseket tettek annak érdekében, hogy néhány PFAS-összetevőt a jövőben veszélyes anyaggá nyilváníthassanak. A hivatal konkrét intézkedéseket tesz azért, hogy a vizsgálatok átfogóbbak legyenek, és hogy a tiszta és biztonságos ivóvizet minden amerikai polgár számára biztosíthassák – áll az azóta lemondott EPA-vezető, Scott Pruitt közleményében.

A Védelmi Minisztérium szintén írásban válaszolt a feltett kérdésekre. A szóvivő megvédte tesztelési módszerüket, amelyet a lehető legjobbnak nevezett, amely jelenleg elérhető. Arra is kitért, hogy szinte lehetetlen megítélni a PFAS valós veszélyeit, hiszen nincs a kezükben erre vonatkozó EPA-szabályozás.

Állítja, hogy a Pentagon kutatócsoportja épp a vizsgálati módszer fejlesztésén dolgozik, ám ezek az alternatívák jelenleg még nem működőképesek.

Arra nem érkezett érdemi válasz, miért csak két kemikália esetében jelentettek szennyezettségi szint túllépést, amikor ennél jóval többről volt adat. „A Pentagon elkötelezett védelmezője a környezetnek, csakúgy, mint az emberek egészségének” – áll a közleményben.

A környezetvédelem szakértőit azonban nem sikerült meggyőzni.

„Amerikaiak millióit, de akár tízmillióit is veszélyeztetheti a szennyezettség, és a kormány szándékosan eltitkolja a bizonyítékok egy részét” – fogalmazott keményen Erik Olson,

a Nemzeti Erőforrások Védelmi Tanácsának egyik vezetője egy interjúban. Szerinte az EPA és a DOD mindent megtesz azért, hogy lassítsa azokat a szabályozó akciókat, amelyek célja, hogy tiszta vizet önthessenek a pohárba.

Májusban a Politico felfedte, hogy az EPA és a Fehér Ház (a Védelmi Minisztériummal együtt) nyomást gyakorolt az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) egyik osztályára, hogy az visszatartson egy olyan egészségügyi tanulmányt, amely arra figyelmeztetett volna, hogy az emberek jóval magasabb, PFAS-összetevők által előidézett kockázatokkal néznek szembe, mint arról korábban értesülhettek.

Annak széleskörű felismerése, hogy az EPA és a DOD nem tájékoztatott a valós veszélyekről, rákényszerítheti a kormányt, hogy újragondolja a veszélyes összetevőkkel kapcsolatos hozzáállását – ez David Sedlak véleménye, aki a Kaliforniai Egyetem Környezetvédelmi Tudományok Tanszékének igazgatója. Sedlak a PFAS-anyagok egyik legjobb, kereskedelmi forgalomban elérhető tesztjét segített kidolgozni.

Egy kis PFAS-történelem

Talán a PFAS-összetevők soha nem léteznének, ha 1938-ban nincs egy laborbaleset, amikor is egy tömb fagyott hűtőanyag egy extrém módon csúszós, fehér, viaszos masszává változott. Egy évtizeddel később ebből született meg a DuPontnál a Teflon. 1954-ben a 3M is kifejlesztette a saját verzióját – a molekulárisan azonos PFOA-t – azután, hogy az egyik vegyész figyelmetlenül

a cipőjére löttyintette az egyik vegyületet, és rájött, hogy a folt teljesen vízhatlan és nem kimosható; ez lett a Scotchgard.

Ezek a termékek részben azért működnek, mert az őket felépítő vegyi anyagok – egy egyedülálló szerkezetnek köszönhetően – a létező legerősebb és legellenállóbb molekuláris kötésekkel kapcsolódnak. Ezernyi változatuk lehetséges, de mindegyiket rendkívül erős szén- és fluorkötések jellemzik – különbség csak a „farkuk” hosszában (a szénmulekula füzér például 2-14 egység hosszúságú lehet) van.

A hetvenes évek közepén, amikor a kemikáliák használata már teljesen elterjedt, a Dupont és a 3M elkezdte tesztelni saját dolgozóinak vérét. A vállalatok egyre inkább meg voltak győződve arról, hogy a PFAS-összetevők toxikusak lehetnek. Rájöttek, hogy az anyagok felhalmozódnak az élelmiszerekben és az emberekben, illetve, hogy ezáltal ártalmasak lehetnek.
De még hosszú évek teltek el egy határozott lépés megtételéig:

2000-ben jött el az idő, hogy a 3M kivonja a piacról a Scotchgardot,

és hogy az EPA elkezdje vizsgálni a PFAS potenciális károsító hatásait az emberi egészségre és a környezetre.
2002-ben a hivatal kiadott egy jelentést, mely szerint a PFAS-anyagokkal való érintkezésnek számos káros hatása – köztük például feljődési és szaporodási mérgezés, májkárosodás és rákos megbetegedés – lehet. 2003-ra pedig kiadta első kockázati előterjesztés-vázlatát a PFOA-val kapcsolatban, amely az anyag használatának szigorú szabályozását, korlátozását vetítette elő. 2005 elején, amikor a vázlatot nyilvánosságra hozták, az epidermiológiai bizonyítékok továbbra sem voltak egyértelműek, azonban

a patkányokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy a PFOA-val kezelt állatoknál gyakrabban alakult ki máj- és hasnyálmirigyrák, és aggasztó adatok mutatták azt is, hogy a PFOA-val kapcsolatba kerülő munkások esetén az átlagosnál magasabb a prosztatarákban elhunytak száma.

Az EPA felkérte az ipari szereplőket, hogy önkéntes alapon vezessék ki a piacról PFOA-anyagokat tartalmazó termékeiket, beleértve a tűzoltáshoz használt habot is (2015-re).

De vajon mennyi PFAS-kemikália jelent komoly veszélyt az emberekre?

2009-ben a hivatal először tett kísérletet arra, hogy ideiglenes iránymutatást – pontos, tudományos értékeket – adjon az ivóvízben található vegyi anyagok biztonságos szintjét illetően. Azonban ezek az értékek nem voltak kötelező érvényűek, és nem történt szabályozás, ami alapján a törvény erejével lehetett volna fellépni azok ellen, akik túllépik a határszámokat – ráadásul, mint ahogyan utóbb kiderült, ezek az értékek túlságosan pontatlanok is voltak.

Eközben sorra születtek az olyan vizsgálatok, amelyekből a gyanú beigazolódására lehetett következtetni.
Egy 60 ezer lakoson végzett tanulmány kimutatta, hogy West Virginia és Ohio területén, a DuPont gyárak és egy katonai légibázis közelében magas a PFOS és PFOA-szennyezettség, ami

a környéken lakók szervezetében az átlagos előfordulásnál jóval nagyobb számú pajzsmirigy-rendellenességet, here- és veserákot, illetve terhességi magas vérnyomást eredményezett.

A tanulmány egy, a DuPont ellen benyújtott kereset részét képezte, amelynek egy 107 millió dolláros megállapodás lett a vége.
Közben állatokon végzett kísérletek sora talált összefüggést a kemikáliák és a születési rendellenességek, a hormonszint drámai változása között.

2013-ban – felismerve, hogy a PFAS-összetevők szinte mindenütt jelen vannak – az EPA végre az ivóvízrendszer vizsgálata mellett döntött. A hivatal a „biztonságos ivóvíz” jogszabályban rögzíti azokat a kemikáliákat, amelyeket a tesztelések során elég veszélyesnek és koncentráltnak találnak.

Közben az EPA felismerte, hogy a 2009-ben megajánlott egészségügyi határértékek felülvizsgálatra szorulnak; 2016-ban jött a drámai limitváltozás: a hivatal mintegy 1/8-adára csökkentette az értékeket – szemléltetésképpen ez egyetlen vízcsepp méretű vegyianyag-jelenlétet enged egy olimpiai méretű úszómedencében.

Léteznek pontosabb tesztek

Azonban ezek a határértékek még mindig önkéntesek. Hiába rendelkeznek számokkal az ivóvíz, termőföld és talajvíz biztonságosságát illetően, az EPA nem kötelezheti a közműszolgálatót és a szennyező vállalatokat a betartásra, mint ahogyan a hadügyet sem – habár

egyre több a bizonyíték arra, hogy a hadsereg bázisainak közelében magasabb a PFAS-szennyezettség.

Idén tavasszal a Pentagon azt jelentette a Kongresszusnak, hogy az általuk vizsgált 2445 ivóvízrendszerből 564 esetében találtak az EPA által megjelölt határértéknél magasabb PFOS és PFOA-jelenlétet. Talajvíz esetében a vizsgált 410 bázisból 90-nél mutattak ki veszélyes kemikáliaszintet, míg a talajvízforrások 61 (!) százalékának teszteredményei vannak a határérték felett.

A kutatók pedig váltig állítják, hogy a hivatalok szándékosan nem használják a legjobb, legkorszerűbb eszközöket a szennyezettség minél pontosabb megállapításához. A PFAS 6 összetevőjével kapcsolatban a határértékek 16-szor magasabbak annál, mint amit a tesztek érzékenysége képes kimutatni – ez az érték annyira magas, hogy csupán a legextrémebb eseteknél működőképes.

Mindemellett egy friss prezentációból kiderült, hogy a felismert szennyezettséget számtalan esetben hagyták szándékosan figyelmen kívül. Az előadást, amelyben az állítás elhangzott, Andrew Eaton, az Eurofins Eaton Analytical elnökhelyettese tartotta. Cége az ország legnagyobb ivóvíztesztelő laboratóriuma, amely az EPA vízmintáinak is mintegy harmadát kezeli. Míg az EPA jelentésében az áll, hogy az ország minden tájáról származó vízminták csupán 1 százalékában találtak PFOA-t, addig az Eaton arra jutott az adatok felülvizsgálata során, hogy az előfordulás 24 százalékos azokban a mintákban, amelyeket a vállalat tesztelt.

A szakértők leszögezik, hogy az EPA vizsgálati protokollja (lényegében a korlátozott lehetőségekkel bíró Method537) nem tart lépést a gyorsan fejlődő tudománnyal, amely már a PFAS-kemikáliák új formáinak, ezáltal pedig a variánsok által képviselt újabb veszélyek felismerésére is képes.

Furcsának tartják azt is, hogy – míg az EPA 537-es tesztje erre nem képes – amikor

két éve a Pentagon elindította saját víztesztelő programját, mégis ezt az elavult módszert választotta; annak ellenére, hogy volt egy másik választási lehetőség: egy teszt, amely tucatnyi új összetevő felismerésére képes.

A Top Assay nevű módszert ráadásul a Védelmi Minisztérium segítségével fejlesztették, olvasható a CNBC cikkében.

Néhány állam a kialakult helyzet miatt önálló szabályozásba fogott; New Jersey például saját PFOA-határértékét az EPA által előírt számok ötödében maximálta.

„Ha épp 200 millió dollárt készülsz költeni arra, hogy a hadügy által használt területek szennyezettségét vizsgáld, nem olyan tesztet akarnál, amely minden kemikália jelenlétét keresi?” – teszi fel a költői kérdést egy közösségi csoport (California Communities Against Toxics) képviseletében Jane Williams. „Ez már-már szándékosságra utal: azt bizonygatod, hogy az ivóvíz fogyasztása biztonságos, miközben tudod, hogy a mérés hiányos, így nem képes minden vegyi anyag azonosítására” – fogalmazott.

Mi maradt titokban?

A tudósok mostanában kezdenek ráeszmélni arra, mennyire fontosak azok az információk, amelyeket a kormány „elfelejt közölni”. Ezeknek a szisztematikus vakfoltoknak a következménye az lehet, hogy mire a megfelelő helyeken eljutnak odáig, hogy megfelelő figyelemmel kísérjék a PFOS és PFOA-veszélyt, addigra már túl régóta isszuk a szennyezett vizet, fogalmazzák meg aggodalmaikat. „Az EPA túlságosan alulértékeli a szennyezettség mértékét” – állítja David Andrews, az Environmental Working Group kutatója. „A problémakör egyre nagyobb területeket érint.”

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.