A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Termelők

Kling József

2016. május 23.

Kanadában született magyar környezetben. Egyik legszebb emléke a szárított dohány illata. A kilencvenes évek elején szeretett bele a Szent György-hegy szívében fekvő romos Esterházy-présházba. Építésznek tanult, a saját tervei alapján keltette új életre a több mint 200 éves pincészetet. Gilvesy Róbertnél jártunk Hegymagason.

„Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű… Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?”

Amikor Eötvös Károly 1900-ban Utazás a Balaton körül című remekében ezeket a pátoszba tunkolt, zaftos mondatokat leírta, már 120 éve állt (1780 környékén épült) az Esterházy-présház. A gróféknak volt érzékük a széphez, tudták, hova, hogyan kell felépíteni a présházat. A többi pincével szemben ez merőleges a hegyre. Talán azért is, hogy minél több ablakot lehessen rajta nyitni erre a páratlan tájra. Innen nézve Eötvös Károly rajongása nemhogy túlzásnak, hanem egyenesen józannak tűnik. Ez a panoráma egy mérnökből is költőt farag.

Így volt ezzel Gilvesy Róbert, aki eredetileg építészmérnöknek tanult. Nyár volt, tűzött a nap, egy barátja hozta fel a romos pincéhez, ő pedig többször is végigpásztázta szemével a 180 fokos balatoni látképet. A pincéből már csak a külső falak álltak, az egykori konyha füstös kéménye és alatta a harmincméteres téglaboltozatos pince. 1994-et írtak, amikor a romot megvette, és elhatározta, amint lesz rá lehetősége, új életre kelti. 

Róbert a tájat azóta is mindennap szépnek látja. Akkor is, amikor a nehéz felhők mint óriás zeppelinek fennakadnak Szigliget tetején. Vagy amikor tiszta ködbe burkolózik, akkor is van valami misztikus charme-ja. Állítólag a Szent György-hegyen található a legtöbb kápolna. Nem lehet véletlen.

Gilvesy Kanadában született és nőtt fel. Nagyszülei a 30-as években a gazdasági válság elől menekültek az amerikai kontinensre. A Nagy-tavak környékén dohánytermesztésbe fogtak, a II. világháború kitörése pedig fellendítette az üzletet. Róbert a dohányfarmon nőtt fel, a legszebb emlékei közé tartozik, mikor a szárítók ajtaját szélesre tárva megfürdött a szárított dohánylevelek illatában. Mostani életében ezek a földközeli élmények köszönnek vissza. Magyarországon két évig dolgozott építészként, illetve kvalitásait a birtok renoválásakor kamatoztatta. Majd tíz évig üzemeltetett egy vállalkozást, amely cégek dokumentumainak megőrzésére fókuszált. Ma már csak a bornak él.

A bor iránti rajongást a családból hozta. Édesapja Kanadában maga is kísérletezett borkészítéssel, de sosem sikerült valami igazán ihatót elővarázsolnia a vásárolt szőlőből. Nagy bölcsen felhagyott a próbálkozásokkal, és inkább profi palackok gyűjtésébe kezdett.Mikor Róbert 20 éves lett, apja egy Château Margaux-val lepte meg. Az évjáratra sajnos nem emlékszik, de arra igen, hogy akkor egy életre bevésődött, milyen nemes művészet a borkészítés. Amikor a Szent György-hegyen körbenézett, érezte, hogy nemcsak a gyökereihez talált vissza, de arra is ráébredt, mekkora kincs a hegy a maga bazaltjával, mikroklímájával, hogy itt nemzetközi viszonylatban is versenyképes borokat lehet majd készíteni. 

Legfrissebb számunkban bemutatjuk a Gilvesy Pincészetet. Keresse a júniusi Magyar Konyhát az újságárusoknál! 

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra