Bor és társai

Varázshegy a Balatonon

Majthényi Présház és Borozó

Varázshegy a Balatonon

2014.08.19.  | Sümegi Noémi

A Majthényi Présház és Borozó teraszáról nyílik a balatonlellei Kishegy legszebb panorámája: a környék a gondos borászok és vendéglősök keze nyomán Provence szépségével vetekszik.

Lellét elhagyva, a Kishegyi úton jutunk a Dél-Balaton egyik legszebb pontjára, a Kishegy tetejére: az itteni vendéglők mindegyikéből páratlan kilátás nyílik a Balaton északi partjára, a legjobb szögben mégis a Majthényi Présház és Borozó fordul a Badacsony felé. Az épületet 1784-ben Majthényi gróf építtette, ahogy a mellette lévő barokk kápolnát is, amit Villáműző Szent Donát, a szőlősgazdák védőszentjének tiszteletére szenteltek föl, s amit később Széchenyi grófnak adományoztak.

A présház 1992 előtt a téeszé volt, és a szintén a téesz tulajdonában lévő környékbeli szőlőket dolgozták fel benne. Az épület 1992-ben került a Konyári család birtokába: villany volt, de víz például már nem, jelentősen át kellett tehát építeni ahhoz, hogy 1994-ben megnyithassák a vendéglőt. "1995-ben kerültem ide: úgy gondoltam, megpróbálom, mert vendéglőt azelőtt még nem vezettem. Egy évről volt szó, aztán szépen itt ragadtam" - meséli Konyári Katalin, aki már tizennyolc éve gyönyörködhet a kishegyi naplementében.

  • Konyári Katalin

Katalin elmondása szerint a keletnémet turisták előbb ismerték a helyet, mint a magyar nyaralóvendégek: már a téesz idejében följártak ide, az egyik helyi vendéglő hozott fel zsíros kenyeret, bort - nagyon népszerű volt a körükben a páratlan panorámájú vidék. A hegy korábban egyébként sűrűn lakott terület volt. A Konyári Pincészet vendégháza helyén iskola működött a 40-es években, és sokkal nagyobb búcsú volt a kápolnánál, mint Lellén. Néhány éve augusztus 7-én, Szent Donát napján a lellei plébános újra misét mond a búcsúra is emlékezve, utána pedig a Dottó nevű kisvonat fölhozza a hegyre a híveket.

A történelem levegője át- meg átjárja a hegyet: írásos emlékek vannak arról, hogy már a rómaiak is szőlőt műveltek, bort készítettek itt, és állítólag a Kishegyi úttal párhuzamos Római úton vonultak dél felé. A Majthényi és a Széchenyi grófok is itt hagyták a kezük nyomát: a kápolnában Széchenyi gróf címere látható. A 80-as években betörtek a kápolnába, összetörték a címert és elloptak számos értéktárgyat, majd a 90-es évek közepén az akkori polgármester megcsináltatta a címert és visszahelyeztette a kápolnába: megszentelésén egy Széchenyi leszármazott is jelen volt. De a történelem öt-hat éve Katalinékhoz is bekopogtatott: Majthényi gróf feleségének, Sztrányay Júliának a leszármazottjai keresték meg azzal, hogy szeretnének tartani náluk egy családi ebédet. Elhozták a családfát, elmesélték Júlia történetét, ebéd után pedig átmentek a kápolnába.

Amikor Konyáriék megnyitották az éttermet, még nem tudták, mire számítsanak, milyen vendégkör jön majd fel a hegyre. A kertben lévő parasztkemencére épült akkor is a konyha: libacombot, tarját kezdtek sütni, később az igényeknek megfelelően bővítették, formálták a kínálatot, de a kemencés ételek megmaradtak. Lett kacsamell, bárány - minden évben változtatnak valamit az étlapon. Az újításokat aztán legtöbbször megszeretik a vendégek, a báránycsülökről például nem is gondolták volna, hogy sláger lesz, ahogy a bárányraguleves is. A nyúlcomb viszont nem jött be, a "nyuszit" nem szeretik megenni az emberek. "Egy pesti étterem nyáron nem tesz az étlapra csülköt, mondván, hogy az nehéz étel, nem eszik meg az emberek. Itt nem tűnik fel, hogy nehéz lenne, megeszik a csülköt és az oldalast is" - mondja Katalin. A libamáj közkedvelt hidegen és melegen is, a vadételek közül pedig a vadpörkölt és a tűzdelt szarvascomb népszerű. A hétvégén van az idénynek megfelelő napi ajánlat és halászlé is. A halakról viszont szomorú tapasztalata van, mert a Balaton mellett alig lehet balatoni halat kapni. Pontyot, keszeget még csak-csak, de nemesebb halakat már nem. "Orvhalásztól kénytelenek megvenni az éttermek, de ez tényleg fájó pont" - mondja Katalin. 

De szerepel az étlapon fogas is: ha tudnak szerezni, akkor balatoni, ha nem, akkor külföldi. A konyhát két éve a fiatal Májkel Zsolt vezeti, aki egyszerű, házias ételekkel szeretné kényeztetni a vendégeket, és minden tányért úgy küld ki, mintha személy szerint az adott vendégnek készítette volna. Az omlós, meleg libamájat sült almával, hagymalekvárral, zellerpürével és ehető virágokkal köríti: levendulával, cickafarkkal, zsályával. Elő- és utószezonban vállal a vendéglő céges rendezvényeket is: a hegy tetejéről már messziről látják, amikor az autókonvoj ráfordul a hegyi útra. De ideális helyszín a hegy lakodalmakra is a kápolnával: ha az anyakönyvvezetőt is fölhozzák, akkor minden egy helyen történik, nem kell mozgatni a násznépet. Július első hetében vállalnak utoljára nagyobb rendezvényt, a főszezonban azonban már nem tehetik meg, hogy zárkörűvé tegyék az éttermet, mert akkor sok érdeklődőnek kellene abban az időben nemet mondani. A külföldiek és a magyarok aránya néhány éve még itt is 70-30 százalék volt, ami mára megfordult, sőt, ki tudja miért, a külföldiek hétvégére "eltűnnek" a hegyi vendéglátóhelyekről, és szinte csak magyarok érkeznek.


Ossza meg ismerőseivel:
Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább