Cikkek

Orbán Szilvia

2020. július 6.

Ahogyan melegszik az idő, az üzletek boros polcain egyre nagyobb számban jelennek meg a rozék. Sokan azonban nem hívei ennek a típusnak, vagy csak már kissé ráuntak – azonban számukra is van megfelelő nyári bor.

Glou glou – boros összejöveteleken itt-ott már hallottuk a kifejezést, de nem igazán tudtuk, mit jelent pontosan? A francia szókapcsolatot a könnyen lehajtható, gyorsan elkortyolható bortípusokra használják – épp olyanokra, mint amilyenek a könnyű vörösborok.

A könnyed, jól hűthető vörösek

nagyszerű átmenetet képeznek az aromás fehér- és a testes vörösborok között,

és kiváló, ízletes alternatívái a rozéknak. Ezek az italok nem mély, esti beszélgetésekhez, komoly gondolatokhoz valók, annál inkább napközbeni iszogatásokhoz, vagy grill- és medencepartikhoz, véli Christy Frank, a Copake Wine Works tulajdonosa, a New Yorkhoz közeli Hudson Valley-ből.

Mi a különbség?

Az úgynevezett glou glou borok, tehát ezek a könnyű, gyümölcsös vörösborok, általában az úgynevezett carbonic maceration technikával készülnek. A hagyományos vörösborkészítés során a szőlőszemeket összetörik, -préselik, majd a szemekből kifolyt lé és a gyümölcs héja egy ideig együtt áll, mielőtt a szőlőlevet elkülönítenék, és lezajlana az erjesztés – ettől kapja a vörösbor a gyönyörű, mély színét, de ennek köszönhető néhány vegyület megjelenése is, amely a bor savszerkezetét építi.


Az úgynevezett carbonic maceration technika alkalmazása esetén viszont

zúzatlan szőlők egész fürtjeit teszik az erjesztőkádakba, majd a gyümölcsöt egy szén-dioxid réteggel takarják.

Oxigén hiányában az erjedés a szőlőszemeken belül kezdődik meg, majd a szemek idővel szétrobbannak – ebben az esetben a lé és az ital színét adó héjak jóval kevesebb ideig érintkeznek egymással. Az eredmény pedig egy sokkal világosabb, frissebb, kisebb alkoholtartalmú vörösbor lesz.

Ezzel a technikával egy egészen más ízprofil érhető el: a carbonic maceration eljárással készült vörösbor könnyebb és gyümölcsösebb a hagyományos módon készülőnél, magyarázza a szakértő. „Segítségével a fanyar, olykor kesernyés aromákból édesebb, szélesebb kör számára élvezhető ízeket varázsolhatunk” – fogalmaz a New York-i Casa Lever étterem borigazgatója, Carrie Lyn Strong.


A fenti erjesztési technika talán leghíresebb alanya a gamay szőlőfajta, amely a világhíres francia újbor, a minden év novemberében piacra kerülő beaujolais nouveau alapja is. Habár a gamay fajta neve fonódott össze leginkább a carbonic maceration eljárással, a borászok szerint más borszőlők esetében is jól alkalmazható. A kaliforninai Stolpman Vineyards-nál például a szintén világhíres brunello borok gerincét is adó sangiovese fajtából készítenek ilyen módon könnyű, gyümölcsös vörösbort, Love you Bunches néven.

Frissebb, könnyedebb vörösborokat úgy is készíthetünk, hogy a szokásosnál korábban szüretelünk, hiszen a kevésbé érett szemek cukortartalma alacsonyabb, ez pedig az erjesztési eljárás során alacsonyabb alkoholtartalmat jelent. Frank kiemeli, hogy Ausztráliában például kifejezetten trend, hogy a borászok az „éteribb”, légiesebb borokat adó stílusokat keresik.

A jó nyári vörösbor titka

Akár a természet alkotta vékonyabbra, akár genetikai módosítás eredménye, de bizonyos szőlőfajtáknak kevésbé vastag a héjuk, ami kifejezetten jó tulajdonság, ha a borász könnyű vörösbort szeretne előállítani.

„Ahol ezek a szőlőfajták hagyományosan teremnek, nem is készítenek belőlük ’komoly’, testes borokat” – magyarázza Frank.

„Ez a könnyedség azonban nem jelenti azt, hogy unalmas, íztelen fajták.

Ezeknek a boroknak az energikus savak és a megbújó tanninok adnak struktúrát. A tanninok jelen vannak, de nem dominánsak, ettől pedig a bor kap egyfajta érzékiséget.”

Gyönyörű, könnyű vörösbor készíthető például az olasz schiava, grignolino vagy frappato fajtákból, míg a francia szőlők közül a mondeuse-t és a gamay-t, a déli féltekéről pedig a cinsault-t érdemes megemlíteni.

Az már számtalan esetben bebizonyosodott: az, hogy egy fajta hol őshonos, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott is készül belőlük a legjobb bor. A könnyű vörösborok készítése például remekül virágzik Kaliforniában, ahol a borászok folyamatosan kísérleteznek a – világ különböző tájairól származó – szőlőfajtákkal és a különböző borkészítő eljárásokkal.

Ugyanakkor számos példa bizonyítja azt is, hogy az általában mély, testes borokat adó fajtákból is készíthető könnyed, nyári vörösbor: az új-zélandi Daniel Brennan (Decibel Wines) például a nehéz malbec fajtából készít kiváló nyári piknikbort.

Így igyuk

A legtöbb könnyű vörösbornak jót tesz egy kis hűsölés.

„Én nagyjából 30 percre ajánlom hűtőszekrénybe rakni a palackot” – mondja a szakértő. „Nem kell jéghidegnek lennie, de mindenképp jó, ha nem szobahőmérsékletű.” Frank azt tanácsolja, hogy nyugodtan kezeljük ezt a bort úgy, mintha rozé lenne. Szerinte nem kell túlkomplikálni a dolgot: „ha túl hideg a palack, nem nagy ügy, majd felmelegszik”.


A szőlőfajták ismerete jól jön a vásárláskor, azonban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben a borászatok nem jelölik külön a címkén, milyen erjesztési technikával készült az adott bor, ezért ha biztosra akarunk menni, olyan helyen vásároljunk, ahol szakértői segítséget is kaphatunk.