Roskadoznak a narancsfák a színes járólapokkal kirakott járdák mellett. Sürög-forog a város, mégsem siet senki, belefér még inni egy kávét a sarki cafeteríaban. Még laposan süt a nap, de már érezni a melegét: Valenciába korán érkezik a tavasz, a helyiek pedig tudják hogyan kell méltón köszönteni.

A Földközi-tenger partján található Valencia Spanyolország harmadik legnagyobb városa. A nyári szezonban zsúfolt tengerpartjain februárban is kellemes sétákat tehetünk, és mielőtt még valaki félreértené a zsúfolt jelzőt: Valencia csúcsidőben is sokkal élhetőbb, mint a turisztikailag túlhalászott Barcelona, vagy a hatalmasra nőtt főváros, Madrid.

Azt, hogy a környék miféle gasztronómiai attrakciókat tartogat, végeláthatatlanul sorolhatnánk. De koncentráljunk inkább a város leghíresebb fogására, a paellára. Erről általában csak annyit tudunk, hogy spanyol étel, azt viszont ritkábban halljuk róla, hogy Valencia környékéről származik.

Pontosabban a várostól nem messze található Albufera Nemzeti Park rizsföldjeiről – legalábbis a rizs, amiből készül. Errefelé kevésbé tengeri alkatrészekkel készítik, inkább a csirke- a nyúl- esetleg a kacsahús jellemző rá. A lagúna melletti éttermekben ezt tehát mindenképp érdemes megkóstolni!

És ha már Albufera, all i pebre néven angolnapaprikást is főznek errefelé, ami kellőképp fokhagymás, borsos, és persze piroslik a kissé pikáns fűszerpaprikától. Minden helyi Matula bácsinak megvan hozzá a saját receptje, és az is biztos, hogy az összes környékbeli család arra az angolnára esküszik, amit az ő konyhájukban készítenek.

Vermutkóstolás a piacon

A város utcáin termő mandarint és narancsot nem érdemes leszedni, mert inkább az illatszeripar hasznosítja. Ha friss narancslevet szeretnénk, bárhol készítenek nekünk, a gyümölcsök (és persze a zöldségek, halak, sonkák és húsok) beszerzésére viszont a legjobb helyek a piaccsarnokok. Van belőlük jónéhány a városban, többet átalakítottak már afféle gasztropiaccá, de ha igazit keresünk, a Mercat Central de València már csak az építészete miatt is kihagyhatatlan, igazán autentikus piacélményért pedig a Mercado de Colónt ajánljuk.

A piacok környéke tele van hangulatos tapasozókkal és bárokkal. A valenciaiak leginkább (gyakorlatilag napszaktól függetlenül) söröznek ezekben, de ne féljünk turistának tűnni, és rákóstolni a vermutokra sem, hiszen rendkívüli élményeket tartogatnak!

Valencia környéke természetesen bortermelő vidék is. A Valencia DO leginkább száraz fehéreiről híres, autochon fajta errefelé a Macabeo és a Merseguera, a Turia folyó völgyében pedig az édes Moscatel de Valenciát termelik.

Apropó Turia: ez az a folyó, amely az ötvenes évekre már annyiszor elöntötte a várost, hogy elterelték, medrében pedig egy 110 hektáros, egész Valenciát meghatározó parkot létesítettek, sportpályákkal, kulturális központokkal és játszóterekkel. Végigsétálni, vagy -biciklizni rajta, megállni néha egy kis tapasra és egy pohár italra, szuper program!

A legjobb falatok

Casa Montaña

Füstölt angolna a Casa Montana étteremben

A kikötő öblétől nem messze, hangulatos kis utcában találjuk a Casa Montaña éttermet, amelynek bejárata mellett tábla mutatja: a Michelin szerint is jó helyen járunk. A vermutos hordókkal és antik tárgyakkal berendezett étteremben a Valencia környéki italok mellett a világ több mint 1000 pincészetének a borait kínálják – mintegy 20 ezer palackos a készlet. Ottjártunkkor egyébként az Oremus Mandolás furmintját is ajánlotta az itallap. Az ételek közül gyakorlatilag bármi jó szívvel ajánlható, és a személyzet kedvesen egyengeti is a vendég útját, hogyha úgy érzik, nyitott a javaslatokra. A különféle csírákkal és fermentált zöldségekkel kínált, forró füstön készülő angolna és a grillezett articsóka nálunk abszolút kedvenc volt. Pro tipp: érdemes ránézni a vegetáriánus menüre is!

Tyris On Tap

A Tyris Valencia egyik kisüzemi sörfőzdéje. A város szélén található üzem hangulatos taproomot működtet a belvárosban. Kiváló a West Coast IPA, a märzen és a brown ale, időnként pedig friss tételek is felkerülnek csapra. Ottjártunkkor épp egy ígéretes, Sabro komlóval készült dupla IPA debütált.

Sörkóstolás a Tyris on Tap teraszán

Los Toneles

Valencia bikaviadal arénájával szemközti utcában működik egy kis családi étterem, ahol már kora reggel hangosan zajlik az élet. A kukások söröznek, az irodisták reggeliért állnak sorban. Mi is hosszasan álltunk a pult előtt, míg le tudtunk ülni, de a változatos tapasok, szuper tengeri ételek, frissen grillezett kolbászok és húsok miatt érdemes volt várakozni!

A helyi melósok kedvence itt a bundázott, bő olajban kisütött rákokkal, tintahalakkal kegyetlenül megpakolt szendvics, ami, ha nem lenne elég kiadós anélkül, még meghökkentő mennyiségű majonézzel is megkínálják.

Rompiendo Cocos

A város szívében, festői kis park mellett található a Rompiendo Cocos, viszonylag új kávézó-reggeliző, ahol egy átlagos csütörtök reggel kényelmesen megfér egymás mellett a láthatóan csajos napot tartó, huszonéves lánytársaság és a telefonjába a pultban áramot, az arcába pedig eközben sört töltő, ötvenes hobó is.

Bámulatos, citrusos és narancsos gyümölcskenyerek és szuper kávék lelőhelye ez. Ha valamiért nem édeset választanánk, isteni a paradicsomos-sajtos toast és remek a házi hummus. De a környék legjobb fahéjas csigája is náluk kapható, persze nyakon öntve rengeteg vaníliás krémmel.

BAR X

Ropogós malacfül fetával a BAR X-ben

Modern bisztró a Mercado Colón gasztropiac alagsorában. A város ünnepelt séfje, Ricard Camarena a saját nevét viselő, két Michelin-csillagos étterem mellett a BAR X-ben sokkal lazább, kötetlenebb és persze olcsóbb konyhát visz.

Szerencsés esetben nem kell asztalt foglalni (mi délután fél 6 körül még simán le tudtunk ülni, de fél órával később nem lett volna esélyünk). Egyszerűen muszáj megkóstolni Camarena fűszeres paradicsomlevét, már-már érzékien gyümölcsös és tökéletesre csiszolt limonádéját és persze kombucháját is. Hozzájuk nekünk ezúttal a Gilda, vagyis az ecetes szardella tetszett, szuper volt a kissé ázsiai ihletésű ropogósra sütött disznófül, amelyet zöldmártással és feta sajttal szervíroztak és életre szóló élmény volt a patatas bravas BAR X-ben mutatott változata, hiszen olyan, sült fokhagymás, házi majonézt kaptunk mellé, amiért önmagában is bármikor újra repülőre pattannánk!