Fűszertörténet
A fűszernövényeknek régen varázserőt tulajdonítottak. Az egyiptomiak fűszerekkel balzsamoztak, a görögök gyógyításnál alkalmazták, a keleti népek tartósításra, festésre, a rómaiak használták először tudatosan ételek ízesítésére.
A bagdadi kalifák udvarában a szakácsok az édes és savanyú, fűszeres és csípős ízek harmóniájának titkát keresték. A fűszerek története veszélyekkel teli, nem véletlen, hogy a középkori Európában a fűszer volt a legdrágább élelmiszer. A bors, fahéj, kömény, szerecsendió, a gyömbér és a szegfűszeg mind arab közvetítéssel jutott Európába.
A velencei és genovai kalmárok magas adót fizettek a muzulmánoknak, így a fűszer aranyárban kelt el. Amerika felfedezését is a fűszereknek köszönhetjük, Kolumbusz Kristóf is a Fűszer-szigeteket kereste, hogy az arab közvetítést kikerülve tengeri úton érkezzen a fűszer Európába.
Az igazi Fűszer-szigetek persze Indonéziában voltak, amelyekért háborúk folytak a portugálok, a hollandok, majd az angolok között. Napjainkban a legtöbb fűszer Indiából, Törökországból és Kínából származik. Ebből Indiában termelik a világ fűszereinek 80 százalékát. És persze Ázsiában használják a legtöbb fűszert is.
Provence-i fűszerkeverék
1. A provence-i fűszerkeverék alapfűszerei a kakukkfű, bazsalikom, édesköménymag, csombor. Oregánó, menta, tárkony vagy levendula is kiegészítheti a keveréket.
2. A négy alapfűszert 1:1 arányban keverjük el. Ha további fűszereket adunk hozzá, mennyiségét ízük erőssége szerint felezzük vagy negyedeljük a többi fűszerhez képest. Levendulából elég csak egy teáskanálnyi, mert nagyon markáns az íze.
3. A fűszerkeverékeket – legyen szó zöld, illetve szárított fűszerekről – célszerű mozsárban, körkörös mozdulattal összetörni.
4. Az alaposan összekevert fűszereket jól záródó edényben, hőtől és fénytől védve tároljuk. Grillezett
zöldségekhez, grillezett halakhoz vagy bárányhoz ajánljuk.
