"Egyszerűség! Szerintem ez a jövő. Nem kell kétféle mártás és négyféle köret egy tányérra. Egy domináns fűszer kell és invenció. És kreativitás, hogy a látszólag egymástól távoli ízeket vagy első hallásra össze nem illő hozzávalókat úgy tudd összekombinálni, hogy végül harmonikus egységet alkosson."

Emlékszem, gyerekkoromban szinte kizárólag egyféle módon ismerte mindenki a céklát: főtt, ecetes céklasalátaként. Másképp nemigen készítették, talán egy-egy levesben fordult elő alkalomadtán. Ha savanyúságként különösebben nem is lelkesedtem érte, már akkor is ki-mondottan szerettem élénk rózsaszínű, illetve vörös színét. Később - gyakorlott szakácsként - volt alkalmam sokféleképp elkészíteni és kóstolni, az évek során pedig az egyik kedvenc alapanyagommá vált. Legszívesebben megsütöm: sóágyon vagy alufóliában, néhány csepp jó minőségű olívaolajat, esetleg kevés rizsecetet locsolok rá, és megszórom néhány szem tengeri sóval.

Külföldi piacokon mindig irigykedve szemlélem az óriási céklaválasztékot, az egyik leglátványosabb például a rózsaszínű-fehér évgyűrűket rejtő Chioggia cékla, amely egy ősi olasz fajta (Chioggia városából származik, mint Goldoni színdarabja). Azért is szeretek vele dolgozni, mert az év szinte minden hónapjában kapható. Kedvencem a zsenge, nyárvégi, illetve az apró szemű bébicékla, melyet mostanában piacon is kapni. Elegáns előételként, salátaként vagy langyos köretként szoktam készíteni, de desszertbe is csempésztem már - csokoládéval párosítva ellenállhatatlan.

A sütőtök az ősz maga. Amikor narancssárga belseje felbukkan a zöldséges standokon, akkor már biztosan tudom, hogy eliramlóban a nyár. Édesanyám mindig héjában sütötte, majd csak úgy, ahogy elkészült, azon melegében, kitette az asztal közepére, és kanalaztuk a héjából. A frissen sült tök leírhatatlan illata ma is ezt idézi. Amikor az ember hosszában félbevág egy sütőtököt, a szelt felületén apró vízgyöngyök jelennek meg - ennek látványára percekig képes vagyok rácsodálkozni. Szívesen készítem nádcukorral, frissen reszelt fahéjjal, kompótok vagy akár sütemények formájában. Igazi, földrészeken átívelő alapanyag, amely számos hozzávalóval és fűszerrel jól párosítható.