Kárpátaljára szabolcs-szatmári tájakon át vezet út. Nincs tehát csodálkoznivaló azon, ha arrafelé rokon ízekkel találkozunk. De a tagadhatatlan rokonság ellenére az itt élők konyhája a Kárpátok zöld lejtőin legelésző teheneknek, juhoknak köszönhetően vajjal, tejföllel, túróval dúsabb, gazdagabb. Nem véletlen, hogy a legkedveltebb helyi fogások ezekkel készülnek.

Másféle rokonságnak is tanúi lehetünk ezen a vidéken, hiszen a kárpátaljai magyarok sajátságos nemzetiségi keveredésben élnek. A múltban szigorúbban őrizték étkezési szokásaikat, s még az egy faluban élő magyaroknak, ruszinoknak, németeknek is másféle elkészítési módok, zamatok, illatok határozták meg a konyháját. Mára a vegyes házasságok, a lakosságcsere érezteti hatását, de alapvetően ma is magyaros a kárpátaljai magyar konyha, s bizonyos értelemben nemzetmegtartó szerepe is van a régi, az ősöktől örökölt ízeknek. S inkább ez hatott a többiekére, másoktól csak néhány étel honosodott meg a kárpátaljai konyhán, olyanok, mint az ukrán céklaleves, a borscs, az uborkaleves, a raszkolnyik, a saláta, a vinyegred, az orosz "rántott" hús meg a cipszerek strudlija.

Van valami megható összetartó erő a régi paraszti konyhában. Nem véletlen ez a törődés, gondosság, mindannak a megbecsülése, amit a föld, a kétkezi munka adott. Nem csak a szegénység vezette a kárpátaljaiakat a takarékos, beosztó életformára: a tisztesség, a hagyomány is ezt diktálta. A káposzta, a paszuly és a krumpli a konyha meghatározó alapanyaga Ungvártól Rahóig, Mezőkaszonytól Visken át Gyertyánligetig. Egy beregszászi férfi mesélte lágerélményeit idézve, hogy mi is hozta végül haza: közel kerülvén egy szibériai lányhoz már az esküvőt tervezgették, mikor belenyilallt a gondolat: "Soha ne takarózzam dunnával, soha ne egyek káposztás paszulyt?" És hazajött.

A káposztás paszulyt a legjelesebb ételként tartják számon Kárpátalján. Nehéz fajsúlyú alkotóelemei, a káposzta és a bab ellenére könnyen csúszó, kellemesen pikáns ízű, a leves és a főzelék erényeit egyesítő egytálétel. A beáztatott babot bő vízben majdnem puhára főzik, majd a nyers káposztát ráreszelik. Szalonnás-hagymás rántással berántják, és teljesen puhára főzik. Végül tejfölös habarással adják meg végleges ízét, állagát. De végtelen variációit sorolhatnánk a babos ételeknek. A csipkedli például a szükségből erényt kovácsoló, beosztó gazdálkodás leleménye: a babból egyszeri főzéssel két ételt is varázsolnak. A zöldséggel - vagy szükségben anélkül - megfőtt bab levét leszűrik, és csipetkét főznek bele. A tetejét egy kevés paprikás zsírral meglocsolják, ez lesz a leves, azaz a csipkedli. A visszamaradt főtt babot megdarálva, liszttel elkeverve egy kevés főzővízzel hígítva még egyszer felforralják, és az elmaradhatatlan paprikás zsírral meglocsolva tört paszuly néven második fogásként tálalják. Beregben a hagymás zsírt tálaláskor locsolják a tört paszuly tetejére, Kisgejőcön a főtt krumplis paszulyra öntik és együtt törik össze. De mindenütt, ahol tehetik, főznek bele egy kis füstölt húst is.

Mesés nevű ételek egész sora készül tejföllel, például a tejfölös lecsó, a szatyorás, meg a bánus, a tejfölben sült kukoricadara. És ne feledkezzünk meg a tejföllel rétegzett túrós puliszkáról sem. Sőt sokszor ecet helyett a salátákat is tejföllel savanyítják. Rahó környékén gyakran esznek tejfölös gombát. Itt az erdőkben sok gomba terem, bőven szárítanak belőle télire is.