A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Magyar ízek

Mi jön a rossz bikavérek után?

Dénes Judit

2017. szeptember 5.

A kérdés pontosabban úgy szól: minek is kéne folynia Egerben? Ez a gondolat indította a “standreás” Lőrincz Györgyöt arra, hogy az egri Eszterházy Egyetemmel karöltve létrehozza a VINO fesztivált. A rendezvény szeptember elsején nyitotta kapuit a Líceum udvarában: a kétnapos Kóstoló Ünnepen a résztvevők a helyi bor-, és gasztrokultúra kincseit ismerhették meg. A Magyar Konyha is hivatalos volt a nyitó alkalomra, mi becsületesen kivettük a részünk: kóstoltunk, kérdeztünk és csodálkoztunk.

Lőrincz György egyszerre négy kalapot húzott magára szeptember elsején: a St. Andrea pincészet tulajdonosaként és borászaként szüretet bonyolított, az Egri Borút Egyesület elnökeként borfesztivált rendezett, mint a VINO Kósoltó Ünnep főszervezője felügyelt, és a sajtótúra házigazdájaként vendégszeretetet gyakorolt. Nem könnyű feladat, de tettei csak alátámasztották szavait: szívügye az egri bor helyzet. Borszakértői körökben ma is sikk szidni az egri régiót, és valóban, maradt még elég a gyalázatos nagyüzemi termelésből és a silány bikavér okozta problémákból, ezt a borászok is elismerik.

Az egerszalóki St. Andrea pincészetlátogatás során nem csak a borászat remekeiből - pinot noir pezsgő, friss must, Mária 2016 és kadarka borkülönlegességek - kaptunk kóstolót, de

bepillantást nyertünk a borvidék viszontagságaiba is.

Lőrincz György szerint: „nagy gyengeség a régió kusza, átláthatatlan profilja, a borvidéknek nincs egyértelmű arca, hiányzik az egri stílus. A meghurcolt bikavér ugyan ismert, de e mellett nincs mit felmutatni a nemzetközi porondon.”  A szomszédok kiváló borászok, de az összefogás hiányzik. Érdekes felvetés, hogy erős márkákat, vagy egri fajtákat kell-e építeni. Mindkettőben van potenciál, az elsőre jó példa lehet a Csillag, a másodikra a Kadarka, vagy még inkább a Kékfrankos, mert azzal tényleg “nagyot lehet virítani”. A minőségből és az esztétikai nívóból viszont nem szabad engedni.

A Kóstoló Ünnep könnyed, jazzel kísért formába önti ezt a komoly ügyet. A fesztivál gasztrokulturális vonatkozása lényegében eltörpül bor mellett. A borászok elemében vannak, szívesen anekdotáznak, kóstoltatnak és ajánlanak. Egymást is, nem csak a saját boraikat. Gál Lajos visszafogottan, Nyolcas Tamás nagy elánnal, dr. Dula Bence a tradíciókat emlegetve mesélik színes-zamatos történeteiket. Azt is megtudjuk, hogy az NJK Grand Cru Kovács Nimród pincészetéből a sikertelen amerikai bevezetés nyomán kapott új keresztséget.

Az amerikaiak komolytalan, lüke képet társítanak a Nimród névhez a Tapsi Hapsi hasonló nevű vadászának köszönhetően, így nem volt bizalmuk a borhoz.

Az új névhez új külső is dukált, és a kiváló bor ma már a tengeren túl is sikeres.

A tapasztaltak mellett a fiatal borászok is szép számmal képviseltették magukat a kiállítók között. A Hegyi-Kaló pincészetben két bordinasztia egyesült házasság útján. A Thummerer és Böjt pincészetekben huszonéves testvérpár viszi tovább a prímet. Nyolcas és Fia Borházban Nyolcas Tamás és Ádám - apa és fia - közös erőfeszítése érvényesül. A St. Andrea se maradhat ki a felsorolásból, ahol ifjabb Lőrincz György nemcsak hogy teljesértékű munkatárs, de már több saját borral is rendelkezik.

Jóleső, hogy akár a családi vállalkozásba álltak be, akár saját borászatba kezdtek, nem változtat a lényegen, mind potenciált éreznek a borvidékben. Szeretik, amit csinálnak, és végtelenül elkötelezettek. Észlelik a problémákat, de mutogatás helyett a megoldáson dolgoznak, új utakat keresve.

Bátor vállalás például a Böjt pincészet letisztult címkéje és szortimentje: tizenöt fajtájukat és tudásuk legjavát két borba sűrítik, ez az Egri Csillag és az Egri Bikavér.

Filozófiájuk szerint inkább a kiváló minőség, mint a középszerű sokféleség.

Általános vélemény, hogy a fehér Csillag lehet méltó párja a vörös Bikavérnek, érdemes ebbe befektetni. Egyetértenek abban, hogy hiányzik az összefogás, de tudatosan tesznek érte, mert ezeket a konfliktusok nem húzódhatnak végig az ő korosztályukban. A feloldáshoz találkozókat és kóstolókat szerveznek, sokat egyeztetnek, közösséget építenek. Mindezt azért, hogy a borvidék közös összefogással újra visszanyerhesse dicsfényét.