Gyerekkori ízek, felnőtt örömök

A két könyv nagyon különbözik egymástól, Lakatos Márk leginkább főételekkel, Bernáth József desszertekkel érkezett - mégis közös bennük az otthonosság, az idő békés hömpölygésének érzése.

Mindkét könyv a múlt indíttatásából született, mindkét szerzőnél a gyerekkori élmények domináltak abban, hogy a főzés, a sütés életük része lett. Lakatos Márkot ugyan sokan stylistként,

a minimalista férfifrufru hazai meghonosítójaként ismerik, pedig nagyapja agárdi pecsenyesütőjében nőtt fel kolbásszal és fasírttal a kezében

– nem véletlen, hogy 2016 óta saját maga is remek lacikonyhát üzemeltet a Belvárosi Piacon.

Bernáth József is három évtized emlékeiből építkezik, Szolnok megye és a családi tűzhely ízeit szedte össze – annak ellenére, hogy professzionális szakács, nem akarta modernizálni, újragondolni a sós és édes süteményeket. Megmaradt a tepsis arányoknál, sőt, a mai világban akár istenkáromlásnak tekinthető dolgokat is megenged itt-ott magának, mint a margarin vagy a vaníliacukor, sőt még pár csepp rumaroma is felbukkan.

Állítása szerint

ezekkel autentikusak csak a gyermekkori ízek.

Szakmailag meglepő, de úgy tűnik, ezzel az eszközzel az élményeket szerette volna reprodukálni, ami miatt egy felnőtt férfi is el tud érzékenyülni, ha hazamegy a szülői házba. Pedig egy kis vaj még semmit sem rontott el.

Sajtos roló, mézes béles, vagy csak egy jó pogácsa? Az Édes emlékek anyukámtól című, a Boook által kiadott könyvben mind benne vannak. Lapozgatva, olvasgatva mi is visszatalálunk saját gyerekkorunkba: ugye egyikünk anyukája sem a francia cukrászkultúrát erőltette odahaza? Mindannyiunk múltját adják ezek az ízek, amiket emlékként

bármikor előránt agyunk abból az óriási fiókraktárból, amelyben életünk minden másodpercét megtalálja szépen összehajtogatva a tudatalatti.

Bernáth professzionalitása nem az újragondolásban nyilvánul meg, hanem az atompontos leírásokban: nincs technológiai kétség,

a kezdők is lazán végiggaloppozhatnak a folyamatokon

– klasszikusoka számtsunk, tulajdonképpen Horváth Ilona ízeit kapjuk meg, ahol a 21. századot nem a beszerezhetetlen alapanyagok, hanem precizitás és Szendeff Lőrinc fotói jelentik.

Lakatos Márk könyve ezzel szemben

maga az eklektikusság, az egyszínű konyhai kötény helyett felhúzott, teljes testet beborító hawaii mintás kezeslábas.

Hatvan recept, amely randira, partira, vagy akár egy családi vacsira is megfelel – magyar gyökerű és külföldön gyűjtött fogások sorakoznak egymás mellett.

Aki LMBTQ pride-partyra készül, ugyanúgy megtalálja a magáét a szivárványos sajttortában, mint aki laza, japános estet tervez a barátainak. A Bookline által kiadott könyvnek nincs klasszikus vezérvonala, de nem zavaró az örvénylés – egyedül a próbabákká sminkelt transzneműekkel pózoló, rózsaszín sportcipős Bangó Margit mosolyát nem tudtam elfelejteni addig, míg ki nem próbáltam Márk isteni spenótkrémes kacsacombját.

Mindketten azokat célozzák meg, akiknek megvannak az erős alapjai, szívesen kalandoznak, de

nem okvetlen szeretnék a Michelin-ellenőrökre hetente ráuszítani Buksit, a hatéves németjuhász-keveréket.

Bernáth és Lakatos mester abban, hogy a hangulatot adja tovább. Az egyikétől az ember azonnal hazaindulna édesanyjához melegedni a konyhába, a másikétól meg a kaja után lelkesen előbújik belőlünk a funksoulbrother s eltáncolgat hajnalig.