Ízvadászat »  Világkonyha

Halálos mohóságunk: állatfajok a kihalás szélén

Halálos mohóságunk: állatfajok a kihalás szélén

2019.06.12.  | Orbán Szilvia

Földünk faunájának számos faját fenyegeti a kihalás elsősorban az emberi mohóság miatt.

Ha csak egyetlen fogásra kellene gondolnunk, amely az emberiség más fajok iránti könyörtelen mohóságát szimbolizálja, nem kell túl messzire mennünk: itt van mindjárt a kerti sármány esete. Hagyományosan – egészen a római kortól – ezt az apró énekesmadarat az emberek egyetlen könyörtelen falatként tömik magukba. Egyesek szerint

az armagnac-ban pácolt, majd olajban kisütött kis madár igazi kulináris különlegesség, ami azonban a faj szinte teljes kipusztulását eredményezte.

Persze vannak intézkedések ennek megakadályozására: Franciaországban például már csaknem 20 éve tilos kerti sármányra vadászni – ennek ellenére egyes adatok szerint mégis évente 30 ezer példányt ejtenek foglyul az országban, ami miatt a kerti sármány állománya 1980 és 2012 között aggasztó mértékben, mintegy 84%-kal esett vissza.

Mégis, talán meglepő, de a kerti sármány nem tartozik a legveszélyeztetettebb fajok közé: a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) úgynevezett vörös listáján a „kevésbé aggasztó” kategóriában szerepel. Ez a tény viszont azt jelenti, hogy számos faj túlélésének esélye még a kerti sármánynál is jóval aggasztóbb helyzetben van. 2016-ban az Oxfordi Egyetem professzora, David Macdonald úgy fogalmazott, hogy az emberek étkezési szokásai egyedül csak az emlősök osztályában 301 faj kihalásával fenyegetnek.

Íme néhány, az emberi étvágy miatt kihalás szélén álló állatfaj:
(Macdonald professzor tanulmánya, a Tengervédelmi Társaság (MCS) útmutatója, az IUCN veszélyeztetett fajokat felsoroló vörös listája, illetve a Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) Edge of Existence nevű fajmegőrző programja alapján.)

Kínai óriás szalamandra

A világ legnagyobb testű kétéltűje valaha egész Közép-, DK- és Dél-Kínát benépesítette, azonban a populáció 1960 óta 80 százalékkal csökkent. Habár a kínai óriás szalamandra a Veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény 1. számú mellékletében – ebben a listában találhatóak a leginkább védelemre szoruló fajok – szerepel, a feketepiacon még ma is „darabonként” 1500 dollárért, azaz nagyjából 430 ezer forintért cserél gazdát. A szalamandra „bűne”, hogy bizonyos vidékeken

mélyen hisznek gyógyhatásában, illetve a húsát rendkívüli ínyencségnek tartják.

2015-ben nagy port kavart a hír, hogy egy kínai újság beépített riporterei 14 rendőrt buktattak le, amint egy étteremben szalamandra lakomát csaptak.

Beluga tokhal

Ezek az ősi, óriási (akár másfél tonnát is nyomhatnak) halak valaha Közép-Oroszországtól Észak-Iránig, Olaszországig benépesítették a vizeket, azonban a húsuk és kaviárjuk iránti kereslet, valamint a modernkori folyószabályozás – amelynek számos ívási vándorlási útvonaluk esett áldozatul – élőhelyüket mára csupán két folyóra (az Urálra és a Dunára), illetve a Kaszpi- és a Fekete-tenger medencéjére korlátozta. „Ezt a fajt csupán egyetlen emberöltő választja el a kihalástól” – fogalmazott a MCS munkatársa. A beluga kaviár iránti kereslet nem igazán csökken, ez pedig

a beluga tokhal kritikus kizsákmányolásához vezet

– ráadásul nem ez az egyetlen tokhalfajta, amelyet a végleges eltűnés fenyeget: a 27 létező fajtából 15 szerepel az IUCN leginkább veszélyeztetett állatokat felsoroló listáján.

Tobzoska

2000 óta becslések szerint

több mint 1 millió tobzoskát

– amely a világ legtöbbször kereskedelmi forgalomba kerülő vadonélő emlőse – öltek meg a húsa és a vére, illetve a kínai orvoslásban felhasznált pikkelyei miatt. Amikor 2016-ban mind a 8 tobzoskafajta felkerült a már korábban emlegetett 1. számú melléklet listájára, mindenki ujjongott. A szomorú igazság azonban az, hogy idén januárban például elfogtak egy 8,3 tonna tobzoska pikkelyt (ez nagyjából 13800 egyednek felel meg) tartalmazó szállítmányt Hong Kongban, amely Nigériából épp Vietnámba tartott. Februárban pedig 30 tonna élő tobzoskát és fagyasztott darabot foglaltak le Malajziában – s ez csupán néhány kirívó eset. A legújabb adatok tanúsága szerint az ázsiai tobzoska fajták már olyannyira kevés egyedet számlálnak, hogy az elmúlt években a kereslet kielégítésére megindult a tömeges világkereskedelem.

Angyalcápa

Az MCS adatai szerint a faj csupán egyetlen apró lépésre áll a kihalástól. Az angyalcápa a 20. század közepéig Norvégia vizeitől Írországon át egészen Marokkóig és a Fekete-tengerig megélt, azonban azóta az állomány 80 százalékkal esett vissza, az Északi-tengerből pedig már teljesen el is tűnt. Ezt a tengerfenéklakó, nem vándorló halat leginkább a más fajok kifogására használt fenékvonóhálók veszélyeztetik.

Kínai lágyhéjú teknős

A valaha Vietnám és Kína területén nagy számban élő fajt mára mindössze 4, azaz négy élő egyed képviseli – ennek pedig

a húsa és tojása iránti helyi kereslet az oka.

Két vadonélő vietnámi hímmel, illetve egy fogságban élő – ezidáig sikertelen szaporítási programban részt vevő – kínai párral a tudósok egyöntetű véleménye szerint sajnos igazi csoda lenne ennek a folyóvízi teknősfajnak a túlélése.

Európai angolna

Ezek a titokzatos halak az Észak-Atlanti-óceánban található Sargasso-tengerből egészen a friss, parti vizekig vándorolnak. Katadrom faj, azaz a tengerben zajlik az ívása, azonban életének nagy részét édesvízben tölti.

Vándorlásáról a mai napig keveset tudni,

azonban tény, hogy mind a fiatal („üveg”), mind a felnőtt (ezüst vagy sárga) egyedeket folyamatosan túlhalásszák, ami a populáció megfeleződéséhez vezetett az 1960-as évekhez képest.

Vörös colobus

A majmoknak ez a csoportja – amely 18 fajt foglal magába – a tudósok szerint tipikus példája annak, hogyan sodródnak a kihalás szélére a nagytestű főemlősök azért, mert

vadászatuk a helyi családok számára elegendő élelmet nyújt.

A fajt az orvvadászat mellett élőhelyük drasztikus zsugorodása is sújtja. A vörös colobusok egyik fajtája (Miss Waldron vörös colobusa) már valószínűleg ki is halt, hiszen egyetlen egyedet sem láttak már 1978 óta, míg egy nemrégiben felfedezett fajtát, a Niger-deltában élő vörös colobust becslések szerint öt éven belül eléri a vég.

Indri vagy babakoto

A madagaszkári lemúrok – amelyek közül az éneklő, fekete-fehér bundát viselő indrik az egyik legnagyobb testűek – a világ legveszélyeztetettebb főemlősei: a 111 ismert faj és alfaj közül 105 áll a kihalás szélén. Az esőerdők felégetése már régóta problémát jelent az élőhelyükön, amelyet csak tetéz az elmúlt 15 során ijesztő mértékben emelkedő orvvadászat, amelynek oka sokak szerint a térség politikai és gazdasági krízise.

Saola

Ezek a Laosz és Vietnám hegyvidékein élő, erdőlakó emlősök egy laikus számára talán összekeverhetők egy jól megtermett antiloppal, azonban valójában közelebbi rokonságban állnak a vadbivallyal. A nyugati világ csupán az 1990-es években figyelt fel a létezésükre, amikor

a vietnámi vadászok otthonaiban különös, eddig nem látott szarvakra bukkantak.

Pontos számuk nem ismert, a becslések szerint mindössze 30 egyed élhet jelenleg. A saola az úgynevezett „üres erdő szindróma” egyik példája, aminek lényege, hogy valós a veszélye annak, hogy néhány év múlva a DK-ázsiai erdőkből minden nagytestű állat eltűnik a túlzott vadászat miatt.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.