Szeptember 27-én főz a magyar csapat, de nem csak miattuk érdemes Lyonba utazni. Ha már ott járunk, vétek lenne kihagyni, amit ez a csodás város a gasztronómia szerelmeseinek kínál.

A Bocuse d’Or a világ leghíresebb szakácsversenye, amely mind a versenyzők, mind a nézők szempontjából leginkább egy sporteseményre hasonlít. Veres István és Molnár Bence

a második versenynapon utolsóként, a versenyprogram szerint 9.57-kor kezdenek el főzni

és nagyjából fél 4-kor végeznek (a take away téma bemutatása időpontja 14.52, a hústálé pedig 15.27). Eredményhirdetés 18 óra körül.

A hagyományos hal (vagy zöldség) tányér helyett az elmúlt másfél évben az éttermi vendéglátást érintő radikális változásokra reflektálva elviteles ételként, dobozokban kell prezentálni a paradicsom és garnéla rák mint kötelező elemek felhasználásával készült 3-fogásos menüt.

A hústéma a marha stefánia, amelyet kötelezően egészben, brezírozva (pirítva, majd zöldségágyon párolva) kell elkészíteni, hűen a hagyományos francia szakácsképzésben oktatott technológiához.

A Bocuse d’Oron túl

Kétségkívül a nagy presztízsű szakácsverseny a SIRHA egyik meghatározó eleme, de a Salon international de la restauration de l'hôtellerie et de l'alimentation (Nemzetközi Vendéglátó-, Szálloda- és Élelmiszeripari Szalon), ahogy neve is jelzi, sokkal több ennél. A kétévente (idén éppen huszadszorra) megrendezett expón közel kétezer kiállító mutatja be a szektornak kínált termékeit, szolgáltatásait, nem egyszer a kiállításra időzítve a legújabb innovációk világpremierjét.

Ízelítőül egy összefoglaló a 2019-es kiállításról:

Az ötnapos rendezvény a Bocuse d’Or mellett otthont ad a Nemzetközi Catering Kupának (szeptember 23.), a World Burger Contestnek (szeptember 24.) és a Cukrászati Világkupának (szeptember 24-25.) is, az utóbbin készült cukor- és csokoládészobrokat a verseny után kiállítják, érdemes megtekinteni. Sor kerül országos és helyi szakmai versenyekre is: francia pékek, baristák, közétkeztetésben dolgozó szakácsok, dizájnerek, maître d’hôtelek, sajtkészítők, hentesek és halasok mérik össze tudásukat.

A francia sajtkultúra népszerűsítése a célja a Guinness rekordkísérletnek, amelynek során egy 1000-sajtos pizza készül. Nem csak itt lesz esély kóstolni, a számtalan bemutatón, masterclass-on és a kiállítók standjain lehet tobzódni a finomságokban.

A jubileumi kiadás alkalmából egy Chefs Revolution(s) című fotótárlat emlékezik meg az elmúlt 100 év gasztronómiai örökségéről és irányzatairól.

A korábbi évekhez hasonlóan a Paul Bocuse Intézet gondoskodik az éttermi kínálatról: a Sylvestre nevű hely erdei környezetet idéz, ahol egy fatuskón ülve vagy mohaszőnyegen fogyaszthatjuk el az intézmény hallgatói által megálmodott és elkészített fogásokat. A Refuge névre keresztelt menedékházban helyi borok kíséretében kínálnak auvergne-i specialitásokat.

További információ a SIRHA honlapján.

A foodie-k Mekkája

Az Eurexpo a lyoni agglomerációban található és mint ilyen, nem kifejezetten festői környezet. Mind villamossal, mind autóval jó az összeköttetés, ezért érdemes inkább városi szállást foglalni.

Lyon nagyváros létére emberléptékű, gyalog is jól felfedezhető, sőt igazán csakis úgy. Nem lehet véletlen, hogy

rangos utazási portálok több ízben a világ legjobb hétvégi desztinációjának választották.

Változatos korokból származó történelmi emlékei, pezsgő kulturális élete, parkjai, vízpartjai és nem utolsó sorban gasztronómiája kiváló turista célponttá teszik.

Gallia fővárosaként már a római korban is jelentős hely volt, de a mai kulináris sokszínűségnek és nyitottságnak a reneszánsz idején tartott vásárok ágyaztak meg. Stratégiai elhelyezkedésén túl gasztronómiai fellegvárrá válásában elvitathatatlan érdemei vannak az egykori selyemiparban dolgozók étkezdéiből kinőtt bouchonoknak, a fine dining úttörőinek tekintett ún. mamáknak (les mères lyonnaises), a Nouvelle Cuisine legismertebb alakjaként számon tartott Bocuse-nek. Az ő örökségükbe ma is lépten-nyomon belebotlik a látogató.

A bouchonokban rusztikus ételekre számítsunk, amelyben

nagy hangsúlyt kapnak a belsőségek: a máj, a pacal, a birkaláb, a hurka.

A lyoni saláta (egy kupac levélen tetemes mennyiségű pirított szalonna kocka, kruton és posírozott tojás), a csukagombóc rákmártással (quenelle de brochet), a piros színű mandulagrillázs tart, sajtok közül pedig a St Marcellin és a habosra kevert cervelle de canut nem hiányozhat egyetlen étlapról sem. A finom falatokat a közeli Beaujolais és a Rhône völgyének kiváló boraival öblítik le.

Ezeknek az ételeknek a modern reinkarnációit kínálja a város egyik legtrendibb helye, a Food Traboule, egy reneszánsz palotában kialakított rendhagyó food court.

A csúcsgasztronómiát képviselő helyekből sincs hiány, a kétcsillagos La Mère Brazier az illusztris Mathieu Viannay vezetésével viszi tovább a maga korában szupersztárnak számító Eugénie Brazier örökségét.

A rendkívüli asszony a 30-as években két háromcsillagos helyet vezetett, nem kis szerepe volt abban, hogy Lyont sokan a mai napig a gasztronómia fővárosának tekintik, nem mellesleg nála kezdte szakács karrierjét az ifjú Bocuse is.

Bocuse mindenhol

Monsieur Paul szelleme ma is belengi a várost, és nem csak a Bocuse d’Or idején. Kicsit kívül esik a városon, de

megéri elzarándokolni a nevét viselő világhírű étterembe, még ha esélytelen is asztalt foglalni a verseny ideje alatt.

A számára oly kedves Saône partján álló jellegzetes piros-zöld épület, az udvar közepén trónoló joviális bronzszobor, a freskókon látható életképek és persze a bejárathoz vezető járdára felvésett Bocuse d’Or győztesek nevei mind-mind fotóért kiáltanak.

Az emléktúra kihagyhatatlan helyszíne a Bocuse piac (Les Halles Paul Bocuse), amelyet gyakran emlegetnek Lyon gyomraként.

Koncentráltan található itt meg a gasztronómia színe-java:

kék homártól fügébe töltött libamájig, szarvasgombás brie sajttól petrezselymes békacombig, kaviártól bresse-i csirkéig tényleg minden van.

Csillogó szemű ínyencek, a napi bevásárlást végző elegáns dámák, a fényképezőgépüket kattogtató turisták és az osztrigát szürcsölő úriemberek békésen megférnek egymás mellett.

Az átlag helyi azonban inkább a szabadtéri piacokon vásárol, amelyek közül a Saint Antoine rakparti az egyik legnagyobb és legszínesebb, maga Bocuse is gyakran feltűnt itt aktív korában. Lenyűgöző árubőség, kézműves termékek, helyi specialitások, portékáikra büszke termelők és szakértelemmel válogató vásárlók - röviden: hamisítatlan francia hangulat jellemzi.

Örökség és multikulti

Sokszor vádolják a franciákat sovinizmussal - pedig ez sokszor inkább büszkeség (van mire), emellett azonban nagyon is nyitottak az újra.

Fiatal, nagyon kreatív séfek dolgoznak azon, hogy a lyoni identitást megőrizve tartsák lendületben a hagyományokat,

gyakran lazább, street food stílusban újragondolva a régi recepteket.

Végezetül muszáj megemlíteni a francia tacos-t, már csak azért is, mert kis túlzással minden utcasarkon árulják. A mexikói hangzás csalóka: a 2000-es évek elején egy helyi kebabosnak támadt az ötlete, hogy tortilla lapba csomagolja a húst, alaposan megtömi hasábburgonyával, meglocsolja sajtszósszal és téglalap formára hajtva kicsit meggrillezi - a hatalmas siker őt magát is meglepte. Egyszerű, olcsó és laktató - de nem kell mindig kaviár, nem igaz?