A franciák április 24-én újra az urnákhoz járulnak, hogy döntsenek, kinek szavaznak bizalmat a következő öt évre. Ha pusztán a jelöltek gasztronómiához való viszonya számítana, nem kérdés, hogy a hivatalban lévő Macron maradna az elnöki palota lakója.

A választási kampányokban rendre előjön, hogy mit is eszik egy igazi francia. Önmagában az étkezés egy olyan hétköznapi terület, amelyhez bárki tud kapcsolódni, egy politikus ilyen kontextusban rögtön megközelíthetőbbnek, közülünk valónak tűnik.

A közhelyekkel teleszórt érvelések, leegyszerűsített szlogenek mögött azonban ritkán áll valódi tartalom - minden jelölt tisztában van azzal, hogy a nemzeti identitás egyik alapkövének számító étkezési kultúrát meglovagolva szerezhet néhány százalékpontot a közvéleménykutatásokban.

A mostani választás kapcsán a kommunista jelölt, Fabien Roussel eszegetős-iszogatós piknikre hívta a szavazótáborát, ahol megfogalmazta, mit jelent számára a francia gasztronómia: jó bor, jó hús, jó sajt.

A húsimádó bonviván populista imidzsével próbálta megszólítani a szélesebb szavazói réteget,

szemben az értelmiség kegyeit kereső, “bulgur-, tofu- és szójaevőnek” címkézett mérsékeltebb baloldallal.

A jobboldalon nagyjából ugyanezek a lózungok hangoztak el, a várakozáson alul teljesítő Valérie Pécresse kicsit elitistább verzióban a jó borral leöblített charolais marhasültet tekinti a francia konyha esszenciájának - ezzel világossá tette, hogy sem az iskolai kantinokban vegetáriánus menüt szorgalmazó zöldekkel, sem pedig az alkoholt nem fogyasztó muzulmán választókkal nem vállal értékközösséget. A szélsőjobbos Éric Zemmour is fontosnak tartotta, hogy kolbászt majszolva készüljön róla fotó, míg a második fordulóba továbbjutó, éppen uniós pénzek sikkasztásával is megvádolt

Marine Le Pen még 2017-ben nyilatkozta, hogy “egy igazi francia franciául beszél, francia ételeket eszik és francia módjára él”

- akármit jelentsen is ez.

Homályos ígéretek

Míg egy 2021-es felmérés szerint a választókat foglalkoztató kérdések között második az élelmiszerek minősége, az elnökjelölti vitákban erről alig esik szó. Egyetértés rajzolódik ki az önellátás és a rövidebb beszerzési láncok kérdésében, a mezőgazdasági termelők piaci helyzetének erősítésében, a fogyasztók tájékoztatásának javításában, a szegénység elleni harcban. Az eszközökben és a fenntartható gyakorlatok bevezetésének sürgősségében viszont különböznek az álláspontok,

a táplálkozással kapcsolatos edukáció pedig szinte teljesen hiányzik a jelöltek programjából.

Emmanuel Macron programjában az önellátás és a "farmtól az asztalig" stratégia a két legfontosabb elem.

- Prioritás az innováció: a robotika, a digitalizáció, a biotechnológia.

- Étkezési csekkel segítené a rászorulókat, hogy helyi, minőségi élelmiszerhez jussanak.

- Az iskolai oktatás szereplőivel együtt dolgozna ki egy (egyelőre nem részletezett) új metódust a táplálkozással kapcsolatos edukációra.

- Az ország függetlenségét a fiatal mezőgazdasági termelők ösztönzésével biztosítaná, a háború előtti viszonyokra alkotott uniós agrárstratégiát pedig felülvizsgálná.

Marine Le Pennél a kulcsszó a francia termékek előnyben részesítése.

- Javítana a mezőgazdasági munka jövedelmezőségén a kereskedelmi láncok rovására.

- Az állatvédők követelésének engedve a vágóhidakon kötelezővé tenné az állatok elkábítását a vágás előtt.

- Általánossá tenné a származás és a minőség megjelölését a termékcímkéken.

- A menzákon kötelező lenne 80 százalékban francia alapanyagokat használni.

- A francia érdekeket sértő szabadkereskedelmi egyezményeket felülvizsgálná, a tisztességtelen verseny ellen határozottan fellépne.

Enni vagy nem enni?

Ami a két talpon maradt jelölt étkezési szokásait, preferenciát illeti, egyértelmű, hogy ki az “igazi francia”.

Marine Le Pent ugyanis teljesen hidegen hagyja a gasztronómia, a főzés. Természetesen vannak törzshelyei, egyszerűbb és felkapottabb helyek egyaránt, de egyáltalán nem ínyenc.

Korábban egy nanterre-i portugál kisvendéglőbe járt, ahol gyakran rendelt marhahúslevest vagy bárányragut, de mióta Párizs elegáns 16. kerületében van az irodája, a teljesen más kategóriát képviselő Le Murat brasserie-ben szokott feltűnni. Míg azonban mások órákat töltenek étkezéssel, ő inkább dolgozik,

a kampánykörutakon pedig megfelel neki a vasúti büfé háromszög szendvicse.

Egyedül az italválasztásban mutat némi extravaganciát, a champagne a kedvence.

Ezzel szemben Emmanuel Macron hozza a francia sztereotípiát: szívesen fogyaszt bort ebédnél és vacsoránál is, ezzel ki is érdemelte az egyik borászati szaklap “Év Embere” címét.

Ápolja a kapcsolatot az éttermi szakmával, a termelőkkel,

Guillaume Gomez, az elnöki palota korábbi séfjének személyében pedig immár gasztronómiai nagykövete is van.

A cordon bleu és a tejszínes borjúbecsinált a kedvence. A halat ugyanannyira szereti, mint a húst, a steaket véresen kéri. Kedveli a tenger gyümölcseit és szezonban nem veti meg a vadhúst és a szarvasgombát.

Bár az elnöki pár szívesen jár étterembe (egyik törzshelyük a Da Rosa a főváros 7. kerületében), erre ritkán tudnak időt szakítani. Az Elysée-palota új séfje, Fabrice Desvignes egészséges és könnyű ételeket készít a first lady kérésének megfelelően, aki naponta tízféle szezonális zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt. Brigitte Macron, ha elfoglaltságai engedik, maga készít vacsorát férjének, az elnök gyakran kér szalonnás-burgonyás omlettet salátával.

Az év elején egy televízióműsorban azt is elárulta, hogy melyik férje kedvenc desszertje - de azóta már lehet, hogy megbánta az őszinteséget. Ez ugyanis nem más, mint

a russe (orosz) - egy grillázskrémmel töltött mandulás sütemény,

amely egy béarni cukrász, Adrien Artigarrède 1925-ös találmánya.

Nevét azért kaphatta, mert akkortájt a legjobb mandula a Krímből érkezett, illetve a tetejére szórt porcukor a havas orosz sztyeppékre emlékeztette alkotóját.

Nos, nem vennénk rá mérget, hogy Macron elnök ma is ugyanolyan jó étvággyal falatozza.

Forrás: 1, 2