Nem az a fontos, hogy a bor adja-e az alkalmat, vagy az alkalom kívánja-e meg a bort. A lényeg, hogy ünnepelni otthon is lehet és érdemes. Legyünk előrelátóak: néhány praktikus rituáléval sokat emelhetünk a bor élményén. Ehhez most Tóth Adrienn ad tippeket.

Cikkünk előző részében a beszerzésről volt szó, ha nem olvasták, kezdjék azzal!

Ki ő?

Tóth Adrienn borszakíró nemzetközi borakadémikusként végzett Londonban. Jelenleg a CEWI (Central European Wine Institue) oktatója, de borkommunikációs szakemberként a Wineglass Communication ügynökségnél segíti a hazai borászatok és borvidékek munkáját.

Hűtsük be!

Ha maximum egy dologra tudunk összpontosítani, az legyen a megfelelő hőmérséklet. Az időzítés ugyan kíván egy kis figyelmet, de a különbséget garantáltan tapasztalni fogjuk. A kellően behűtött borban szépen kidomborodnak az illatok, ízjegyek, ráadásul jobban is esik.

Fehérborok, rozék

Lehetőleg fogyasztás előtti nap kerüljenek a hűtőbe. A könnyedebb, 12,5-13% alkoholtartalom alatti friss, gyümölcsös borok rögtön, “hűtőhidegen” fogyaszthatók. A tartalmasabb tételeket hagyjuk fél-egy órát akklimatizálódni.

Vörösborok

Gyakran hangoztatott álláspont a “szobahőmérsékleten történő fogyasztás”. Ez a hőmérséklet - koncepció még a régi angol kastélyok és huzatos termeik idejében terjedt el. A szobák azóta fűtöttek, a vöröseknek viszont továbbra is jól áll(na) a hűvösség. Éljünk a hűtő adta lehetőséggel! Nem kell sok: a koncentráltabb tételeknek elég fél óra, a könnyedebbeket - például egy portugiesert - viszont hagyjuk egy-két órát hűlni fogyasztás előtt.

Sorrend

A klasszikus borsor iránya a könnyedtől a testesebb felé, száraztól az édes felé, fehértől a vörös felé halad. Egy borkóstolón a következő felépítést érdemes alkalmazni: (1) könnyed fehérborok (2) rozék (3) testes fehérborok (4) vörösek - a rozék és tartalmas fehérek sorrendjét akár fel is cserélhetjük.

Konkrét menüsorhoz társítva viszont a prioritás mindenképp az étel-bor harmóniája legyen. Ilyenkor ne ragaszkodjunk mereven a fenti sorrendhez, például, az édes aszút is gyakran kínálják már rögtön az előételhez, főként a libamájhoz. Játsszunk, kísérletezzünk, ez erről szól. Próbáljuk ki, hogy egy ételsort csak fehérekkel, vagy csak pezsgővel kísérünk, esetleg egy meghatározott borrégió tételei közül válogatva.

Alapfelszerelés: pohár, dugóhúzó, cseppőr

Először is, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a pohár törni fog. Ezért egy, a lelki küszöbértékünknél alacsonyabb árszínvonalú pohárkészlet az ideális. Két dologra érdemes figyelni: lehetőleg átlátszó, színezetlen üvegpohár legyen, befelé szűkülő szájjal. A szűkülő kehely forma elősegíti az illatok koncentrálódását és megkönnyítik a szaglást, az tiszta üveg pedig engedi érvényesülni a bor színét.

Dugóhúzónál a dizájn helyett a megbízhatóságot tartsuk szem előtt, a legjobb az egykarú csavaros típusú. Lehetőleg olyan modellt válasszunk, amit a sommelierek is használnak - ők napi több tucat palackot nyitogatnak. Jó eséllyel bármelyik hazai borszaküzletben be tudunk ilyet szerezni.

Nem létszükséglet, de nagy segítség lehet egy cseppőr, főleg, ha gyakran terítünk abrosszal. A cseppőr egy fém színű lapocska, amit hengerré formálva beilleszthető az üveg nyakába. Az így képzett cső segít mederben tartani a töltés lendületét és irányát. Nagyon praktikus kis eszköz.

Mennyi az annyi

Mivel a bor élményéről és élvezetéről beszélünk, a mennyiség is kiemelendő tényező. Ahhoz, hogy érezzük egy bor karakterét, illatát, ízét, elengedhetetlen a józan belátás a saját alkoholtűrő képességünkkel kapcsolatban. Mert, annak semmi értelme, hogy eltompult érzékszervekkel kóstoljunk, vagy öntsük magunkba a már mindegy is mit.

Az általános tapasztalat, hogy aki a választásra, az előkészületekre is rászánja az időt és energiát, annál a fogyasztása is tudatosabb. A borágazat elkötelezett álláspontja a mértékletesség és fenntarthatóság, utóbbinak a szerepe különösen fontos, de erről a következő alkalommal.