Tudják mi a különbség gourmet és gourmand között? Mindkettő a tökéletes élményt hajszolja. Legfrissebb számunkban mi is azt keressük! Felvonulnak a tavasz királynői: a rebarbara, a spárga, a salottahagyma. Bemutatunk haspókokat, egy antigourmand-t, egy titkos kis ínyencet és az ételrajzok királyát. Májustól új rovatot indít Schäffer Erzsi mellett Jahni Laci is. Most legújabb magazinunkhoz csomagolva egy tésztáskönyvvel ajándékozzuk meg önöket, amelyben 77 magyar tésztaétel receptje szerepel.

„A csók az egyetlen ínyencség, ami nem hizlal.”
(Marilyn Monroe)

Két év kényszerű szünet után nyakunkon az idei Gourmet Fesztivál, és mi azt sem tudjuk, mi a különbség gourmet és gourmand között. Vagy tudjuk? Gourmand-nak általában a nagyevő, falánk embert, a haspókot nevezzük. Ilyen volt a kedélyesen borozgató Sir John Falstaff. A pirospozsgás Tuck barát a Robin Hood című kalandregényből. De ilyenek voltak Krúdy apánk hősei is, Pátri, aki naponta hatszor ebédelt, és Póki uram, aki az egérfogóból is kilopta a szalonnát. „Dagadt has: derűs szív!” – így sommázta a gourmand-okat Plautus, a vígjátékíró. 

Egészen másmilyennek képzeljük a gourmet-t. Ő az ízek kifinomult élvezője. Ilyen Apicius, a római, aki a libamájat kóstolva megmondta, hogy a madarat friss vagy szárított fügével tömték-e, Arisztoxenosz, a zenekritikus, aki minden este édes borral locsolta salátáit, Ariusz, a konstantinápolyi presbiter, aki elsőként kóstolta a pacsirtanyelvet. Ők soványak is voltak, ahogy egy gourmet-hoz illik.
De idősebb Alexandre Dumas másfél mázsát nyomott! A hamisítatlan gourmet-ról, Curnonskyról meg (aki nem ette meg a fogolymadár bal lábát, mert az állat azon szokott aludni és emiatt a hús nem ízletes), szóval az ínyencek hercegéről meg ne is beszéljünk, ő százharminc kilót nyomott, amikor kiesett lakása ablakán! 

A gourmand tehát ugyanúgy ínyenc, mint a gourmet. 

Sőt, jobban ragaszkodik a hagyományos ízekhez, mint rokona. A gourmet ugyanis egy kicsit sznob. Gasztrosznob. A fogadáson ő Jennifer Lopez fenekét bámulja, a gourmand meg egy csodás libacombra gondol. Képzeletben már bele is rakta a sütőbe, melléje alma, hagyma, egy kis aszúbor. 

A torkosság tehát nem zárja ki az ínyencséget. A szótárírók folyvást összezavarják a fogalmakat, összekeverik az ínyencséget a falánksággal. A valóságban gourmand és gourmet között nincs különbség:

mindkettő a tökéletes élményt hajszolja. 

Legfrissebb számunkban mi is azt keressük. Felvonulnak a tavasz királynői: a rebarbara, a spárga, a salottahagyma.

Bemutatunk haspókokat (a Markos–Nádas duó, a Köpcös nevű hobbiborász), egy antigourmand-t (Arany János), egy titkos kis ínyencet (Schäffer Erzsébet), az olasz Massimo Fenatit, az ételrajzok királyát, aki címlapunkat is rajzolta, és mellesleg

megajándékozzuk önöket egy tésztáskönyvvel, amelyben 77 magyar tésztaétel receptje szerepel.

                                         

Olyan, mára szinte teljesen elfelejtett fogások, mint a cicege, a göcseji dödölle, az angyalbögyörő, a kőrelebbencs, slambuc, sufnudli, szilvacimesz. Ez bizony más tészta! 

Schäffer Erzsi mellett új rovatot indít Jahni Laci is.

A szemesi Kistücsök étterem séfje az évszakok változása szerint építi fel a menüt, most a tavaszi újdonságok kerülnek terítékre. Egyszerű, elegáns, finom fogások ezek, már a képek láttán összeszalad az ember szájában a nyál. 

Közben meg azon elmélkedünk, miért nevezték a reformkorban galánknak az enni szerető embert?
A falánk szó keveredett volna a gourmand-nal? Vagy galád, aki falánk? De hiszen ekkortájt az ínyencséget ínycsiklandéknak mondták. Csoda, hogy ez a nyakatekert szó nem volt kedves a magyar ember ínyének?