A meglévő, de kihasználatlan helyiségek és berendezések remek teret adhatnak egy hasznos újításnak.

Kinek vannak olyan emlékei, hogy a sulimenzáról elemelt ételeket a zsebében csempészte ki a kolesz puritán szobájába, hogy aztán este legyen egy kis plusz elemózsiája? Ugyan be volt az ember fizetve, mégis volt valami izgalma az ily módon megdézsmált almának, péksüteménynek – ez egy olyan kollektív élmény, amiben valószínűleg a világon több millió ember osztozik.

A kollégisták legújabb generációjának viszont elképzelhető, hogy már más lehetőségei is lesznek, ha megéheznek két menzás étkezés között: nemrég érkezett a hír, hogy a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tevékenykedő Chartwells – ami iskolák számára főz – például új, szellemkonyha-programot tervez indítani azokban a kollégiumokban és menzákon, ahová egyébként is ételeket szállít.

Az alapötlet

Úgy tudni, hogy a program „pilot” verziója már működik is néhány intézményben, például a University of Utah és a Seattle University falain belül. Az ötlet lényegében az, hogy a kampusz ki nem használt konyhai tereiben a Chartwells helyben főző szellemkonyhákat alakít ki, amelyek a hallgatók számára főznek megrendelésre, átvétellel, mégpedig egy mobilapplikáció segítségével.

S bár a szellemkonyhák hosszútávú létjogosultsága még mindig vita tárgya a szélesebb vendéglátó ágazatban, a formátum a kampuszok részéről nagyon is hasznos lehet.

Nekik édeskevés a menza nyitva tartása, hiszen bármikor képesek megéhezni, legyen szó akár éjszakai esszéírásról, akár hajnali tanulásról. Ha valaki ilyenkor lesz farkaséhes, és a hagyományos ételrendelést választja, az a havi költségkeretének pillanatokon belül a végére járhat, ez pedig nyilvánvalóan egyetlen diáknak sem a célja.

Mint azt a fenti szolgáltató cég felismerte, a hallgatókat nem kell feltétlenül a környező éttermek irgalmára bízni, hiszen a legtöbb iskolában

Egy ilyen megoldás egyébként nem csak a diákok számára lehet kedvező, hanem maguk az iskolák is profitálhatnak belőle – mutat rá az ötletgazda.

A megvalósítás lehetséges irányai

A megvalósítás pedig több úton is elindulhat. Az ételszolgáltatók kifejleszthetnek egy saját alkalmazást, amit a hallgatók egyszerűen letölthetnek a mobiljukra, és ezen keresztül történhet a kapcsolattartás, vagyis a rendelések bonyolítása.

Egy másik út lehet, ha a programba bevonnak egy harmadik felet, egy, már létező mobilapplikációt – lásd: az Aramark 2019-es együttműködését a Good Uncle-lel. Ilyenkor a projektben résztvevő iskolák diákjai azon az alkalmazáson keresztül böngészhetik át az adott kínálatot, és választhatnak ételt.

A Flexcash rendszere szintén egy járható út: itt a diáknak van egy virtuális számlája, ami a vásárlások alkalmával természetesen csökken, de bármikor újratölthető – akár a tanuló, akár a szülők által. Így a rendszer gyakorlatilag virtuális menzakártyaként is felfogható.

Egy egészen más, de szintén működőképes megoldás lehet az ételrobotok bevetése is. A Starship vagy a Kiwibot kis gépei már amúgy is több amerikai egyetem kampuszán róják a folyosókat, ráadásul mindkét vállalatnak meglévő partnerkapcsolata is van az egyik legismertebb ételszolgáltatóval, a Sodexóval. Ezek ismeretében egyáltalán nem is olyan elrugaszkodott ötlet, hogy a jövőben ezek a kis robotok az intézmény falain belül működő szellemkonyhák, illetve a diákok szobái, vagy egy központi átvevőhely között cirkáljanak, kis ételszállítmányokkal megrakodva.

Jó ötlet lehet

Gyakran halljuk, hogy az elvitelre rendelt étel minősége, illetve az azt követő az étkezési élmény összehasonlíthatatlan egy éttermi étkezés hangulatával, és ez bizony ténykérdés. De ha abból indulunk ki, hogy a menzák amúgy sem épp az ötcsillagos gourmet fogásokról híresek, és az itt tálalt ételek többsége – jellegéből adódóan – általában jól bírja a szállítást is, az ötlet kétségkívül megfontolandó. Az étlapon pedig menet közben is lehet fejleszteni, úgy tudni, hogy erre a Chartwells-nél is nyitottak.