Idén tavasszal megfogadtam, igyekszem jobban felhasználni mindent, ami megterem a kertemben. Leszedtem a hársfa virágját, főztem be ribizlit, csináltam rebarbarás morzsasütit és még sorolhatnám. De van néhány levendulabokor is, ami idén különösen dúsan virágzik, és hiába szedtem jókora csokrokat belőle, még mindig jócskán tele vannak virággal. Nem vagyok nagy levendula-rajongó, sokáig úgy gondoltam, az aromája egyáltalán nem illik az édességekhez, mert túlságosan tolakodó, ráadásul sokszor szinte szappanosan erősre készítik a finomságokat belőle.

A szörp mindig elfogy

Gondoltam, egy próbát azért megér, hátha sikerül egy enyhe, kellemesen virágos ízvilágot kihozni. Először szörpöt készítettem: nem túl nagy befektetés sem időben, sem hozzávalókban, ha nem fogjuk szeretni, legfeljebb továbbra is megszárítom inkább. Egy liter vízhez 30 g virágot adtam, ez körülbelül 50-60 szál lecsupaszítva, persze a mennyiség attól is függ, milyen fajtát használunk, vannak egészen sűrű virágzatúak és ritkásabbak is.

Amíg melegszik a víz, rögtön teszek hozzá egy kiskanálnyi citromsavat, ez segít kioldani és megtartani a szörp színét. Ha intenzívebb rózsaszínt szeretnénk, lehet 1-2 szem áfonyát, cseresznyét, feketeribizlit vagy bármilyen egyéb piros bogyót dobni a virágokhoz. Néhány percig hagyom forrni, és amikor látom, hogy a virágok megbarnultak, a lé pedig rózsaszínné vált, leszűröm. Kb. fél deci víz elfőtt menet közben, ezért felöntöm, hogy újra egy liter legyen.

Visszateszem a tűzre és beleszórok egy kg cukrot. Újra felforralom, és még hozzáteszek 2 kiskanál citromsavat. Én azt szeretem, ha a szörp, pláne, ha levendulás, elég savanykás, ezért mindig megkóstolom, mielőtt üvegbe teszem. De

nem elég a szirupot megkóstolni, muszáj felhígítani, mert a citromsav becsapós.

Melegen és töményen nagyon savanyúnak érezhetjük azt, ami végül csak édes lesz. Ha kiállja a próbát, üvegekbe töltöm. Ekkora mennyiségből körülbelül másfél liter szörpöt kapunk.

Az eredmény egészen elvarázsolt csodás színével, ami valahol a rózsaszín és a narancsos piros között van, felhígítva pedig halvány rózsaszínre változik, és igazán kellemesen virágos-citrusos az íze. Üvegmosással, előkészítéssel együtt is alig több, mint egy fél óra alatt szuper házi szörpöt főztem.

A fagyi biztos siker

A levendula másik nagyszerű felhasználása a fagyi, ami nálam most főzött és csokis. Kókusztejszínt használtam, de természetesen egy az egyben lehet habtejszínnel is készíteni, az eredmény ugyanolyan jó lesz. 15 g (kb. 30 szál) virágot felforraltam fél liter tejszínnel, majd hagytam kicsit állni, hűlni. Közben 5 tojás sárgáját habosra kevertem 8 dkg cukorral, majd kimértem 12 dkg csokipasztillát. Én félédes csokoládéból készítem, de lehet bátran magasabb kakaótartalmút is használni.

Leszűrtem a virágokat, ki is nyomkodtam alaposan, aztán az ízesített tejszínt hozzákevertem a tojásos habhoz. Visszatettem a tűzre, és folyamatosan kevergetve lassan melegítettem addig, amíg sűrű krémet kaptam és az ujjam hegyét belemártva megcsípett a forróság. A kevergetést és a lassú melegítést nem szabad megspórolni, mert a hő könnyen összekapja a tojást, akkor darabos lesz és csúnya.

Még melegen hozzáadom a csokoládét, simára keverem, hagyom hűlni és mehet a fagyasztóba vagy fagylaltgépbe. Mivel ez egy magas zsírtartalmú fagyi, nem fog csontkeményre fagyni, pár perc kiengedés után könnyen adagolható. A csokoládé kesernyés-kakaós aromája a domináns, a levendula csak fűszerként bújik el a háttérben, éppen csak egy picit megspékeli a megszokott ízeket.  

A sütemény garantált siker

Egyszerű, mégis látványos és finom süteményt is készíthetünk egy kis levendulás csavarral. Ismerőseink, barátaink között egyre több a vegán, vagy glutén- illetve tejmentesen táplálkozó, vagy legalábbis arra törekvő. Ezért, ha vendégségbe vagy társaságba megyek, gyakran készítek mentes sütiket, mert abból bátran ehet mindenki.

Ez a citromos-levendulás tart könnyű édesség a nyári melegben. És csak icipicit kell a sütőt használni hozzá, de kekszes-vajas vagy kókuszolajos alappal is működik, ha teljesen megspórolnánk a sütést. A tésztához beáztattam 100 g magozott datolyát, majd forraltam néhány percig a tűzhelyen, hogy jól megpuhuljon. Leöntöttem róla a vizet, és hozzátettem 3 teáskanál kókuszzsírt, és 2 teáskanál juharszirupot (bármilyen folyékony édesítő jó hozzá). Ezt

botmixerrel pürésítettem, és félretettem, míg összekevertem a száraz hozzávalókat.  

Kávédarálóban megőröltem 200 g héjas mandulát és 50 g lenmagot, tettem hozzá 30 g kókuszlisztet, csipet sót, majd ehhez adtam hozzá a datolyát. Addig kevertem, míg egy sűrű, gyurmaszerű tészta lett belőle. Ha túl száraz, pár csepp vízzel lehet nedvesíteni. Fogtam a kivehető aljú piteformámat, belemorzsoltam a tésztát és addig egyengettem, formázgattam, míg mindenhol szép egyforma vastagságú és a széle is szépen eldolgozott lett.

Ez a folyamat legpepecselősebb része, de nem szabad feladni, mert nagyon szép lesz a végeredmény. Ha ez megvan, 180 fokos sütőben 10 percig sütöm. Először megijedtem, amikor láttam, hogy két jókora púp jelent meg a tészta közepén, de szépen visszahúzódtak, miután kivettem a sütőből.

Megértem, ha valaki idegenkedik a mindenmentestől, bár tapasztalatom szerint ezek az édességek is igazán ízgazdagok. Persze a hagyományos pitetészta vajjal készítve utánozhatatlanul finom, ez tény. Ha inkább ilyet készítenénk, 260 gr lisztet keverjünk el 50 gr porcukorral, csipet sóval és adjunk hozzá 2 tojássárgáját és 150 gr vajat, gyorsan dolgozzuk össze, folpackba tekerve tegyük hűtőbe egy órára, utána nyújtsuk ki, és alaposan szurkáljuk meg a forma alját, hogy ne púposodjon sütés közben.

Mikor kihűlt a tésztám, elkészítettem a krémet. Beáztattam 6 lap zselatint hideg vízbe, majd 2 dl kókusztejszínt és 3 dl vaníliás mandulatejet melegítettem 1 dl frissen facsart citromlével együtt, majd elkevertem benne a kinyomkodott zselatint. Vegánok használjanak fél teáskanál agar-agar port és 3 teáskanál étkezési keményítőt. Ízlés szerint édesíthetjük cukorral vagy eritrittel, én utóbbit tettem bele egy lapos evőkanállal, mert a mandulatejben már van némi cukor. Félretettem hűlni.

A tésztát közben kicsit ki szoktam mozgatni a formából, nagyon óvatosan, alulról fölfelé nyomkodom míg körbeérek, éppen csak annyira, hogy lássam, elengedi a formát. Amikor krém már langyosra hűlt, beleöntöttem a formába, és betettem a hűtőbe 1-2 órára. Ezután már csak a levendulazselé volt hátra. Ezt nagyjából úgy készítettem, mint a szörpöt, csak kevesebb cukrot, illetve eritritet tettem hozzá.  

2 dl vízben felforraltam 10-15 g levendulavirágot fél teáskanál citromsavval, leszűrtem, kiegészítettem a vízmennyiséget, és ízlés szerint édesítettem. Beletettem két lap beáztatott zselatint (vegánok itt is használhatnak egy teáskanál agar-agart), jól elkevertem és hagytam langyosra hűlni, úgy öntöttem a krémes rétegre. Jó tesz neki, ha pár órát, vagy akár egy egész éjszakát dermedhet a hűtőben, aztán már csak a díszítés van hátra. Gyümölcs, virágszirom, habrózsák, ami éppen adódik a konyhában, jöhet a tetejére. Tálaláshoz vegyük le a forma karimáját, úgy tegyük tortatálra.

Felvágva nagyon szépen mutatnak a különféle színű rétegek egymáson, inkább citromos, mint levendulás, hűsítő és könnyű, nem túl édes, forró nyári napokon éppen ideális, hogy csillapítsa édesség utáni vágyunkat. Másik nagy előnye, hogy nagyszerűen variálható, ha megtartjuk az arányokat. Legközelebb lehet, hogy a tejszínes rész lesz levendulás és a zselé citromos. Vagy ribizlis. Mert az is akad még egy kevés kertben.