Az ismert emberek, a celebek, a szakmán kívüliek szakácskönyveit sokszor jobb messziről elkerülni. Ha bele is lapozunk a boltban, vagy szemezgetünk a kiadóba beküldött sajtópéldányok közül, legtöbbször azért tesszük, hogy szörnyülködhessünk, herpeghessünk, lehetőséget adva, hogy tomboljon egy jót a médiamazochizmusunk.

Náray Tamás könyvére természetesen éppen ezért azonnal igent mondtam, és elsőre nem is csalódtam. Tökéletesen fotózott, fénnyel teli képekkel megtöltött receptgyűjteményt kaptam, csillogót, mint a divatvilág, benne egy túl jól öltözött férfival, aki

minden műtermi beállításán más kutyafajták hordájával pózol.

Kapunk szobai kedvencet pöttyös pizsivel, tavaszi lendületet agarakkal, őszi ancúgot vadászkutyákkal és téli gyapjúkardigános visszavonulást collie-kkal.

A BOOOK kiadó azonban pofont adott a sztereotípiáimnak. Náray Tamás divattervező könyve a külsőségeken túl tökéletesen használható – nem a professzionális francia cukrászat bibliáját írta meg, de gusztusos édességek és desszertek receptjeit kínálja nekünk jól szerkesztve, érthető és precíz technológiai leírásokkal, ha szükséges, informatív fázisfotókkal – az ételekről a képeket Kaszás Gergely készítette. Mestermunka mind.

Két plusz is jár a könyvvel. Náray apró prózái választják el a fejezeteket, amelyek

szórakoztatóak, kedvesek,

lehetőséget adnak arra, hogy hosszabb ideig kézben tartsuk a Kedvenc francia süteményreceptjeimet.

A recepteket rendezésénél a négy évszak volt az alapelv, az alapanyagok felhasználása ötletes és szezonális, segíti azt, hogy friss gyümölcsökkel dolgozhassunk fagyasztott áru helyett. A nehézséget abszolút francia hangulatban, Anjou-liliomokkal jelöli – három fokozat van, de a bevállalósabb fogásokhoz rendre járnak a készítési szakaszokat megjelenítő fényképek.

A végére Náray három magyar receptet is becsempészett, amelyek egyáltalán nem lógnak ki a francia édességek közül – ha jól csinálják,

a mi túrógombócunk bármelyik párizsi asztalon megérdemelten kapna helyet.

A közel ötven francia recept mellé kedves kis gesztus ez. Pont ez a kedvesség a könyv fő eleme – a divattervező úgy teremtett pozitív hangulatot, hogy nem görcsölt, nem igyekezte túl. Tényleg öröm kézbe venni: a Utolsó reggeli Párizsban – Kedvenc francia süteményreceptjeim tartósan helyet kap a polcomon. Sőt, a videócsatornáját igy figyelni fogom.