Legfrissebb számunk őszi ízekről (és színekről) szól: színes répák, sárga cékla, szőlő és cukkini, a megunhatatlan csicseriborsó, gomolya és fekete fokhagyma. Beszélgettünk Csernus Imre pszichiáterrel, bemutatjuk a somlói Kolonics Károly borászatát, Dani János György juhászt, Gulyás Gergelyt és családját, akik Szorgos Gazda néven gazdálkodnak Nagykátán. Szó lesz levesekről és káposztás pogácsáról, habcsókról és egy legendás párlatról. Mesélünk Tokaj-Hegyalja kulináris életéről és azt is eláruljuk miért rác a rácponty.

Legfrissebb számunk őszi ízekről (és színekről) szól: színes répák, sárga cékla, szőlő és cukkini, a megunhatatlan csicseriborsó, gomolya és fekete fokhagyma. Itt a vénasszonyok nyara! Tudták, hogy a kifejezés a német Altweibersommer tükörfordítása? Csakhogy ez eredetileg szövést jelentett. A pókhálókra és a szélben szálló ökörnyálra céloztak vele, és ez bizony hasonlít az őszülő asszony hajszálaira. Innen a vénasszonyok nyara. Egy idős hölgy pert is indított a sértő kifejezés miatt, a bíróság azonban elutasította a keresetet, mondván: a kifejezés régebbi múltra tekint vissza, mint a felperes.

De nem árt az óvatosság. Most, hogy Berlinben átkeresztelték sértő mivolta miatt a Mohrenstrassét, a Zigeunersauce nevű mártást, betiltották a Mohr im Hemd nevű osztrák jégkrémet, és a híres amerikai Aunt Jemima palacsintapor éppúgy a történelmi süllyesztőbe került, mint a Kolumbusz-szobrok vagy a rasszistának bélyegzett Uncle Ben’s szósz, egyszerűbb, ha nem zsidótojást írunk, hanem kisebbségi tojást. Vagy a cigányszósz (ami Zingara sauce néven 120 éve szerepel Auguste Escoffier, a világhírű séf szakácskönyvében) legyen „magyaros paprikamártás”? A cigánypecsenye meg „magyar pecsenye”, ahogy német emberjogi harcosok javasolják? Esetleg pusztaflekken?

Akkor már Szabó Dezső író elnevezése is jobb: kofadög. Vagy Jókai Mór Lacija, ő a Lacikonyhán sütött flekkent nevezte így. Mert Lenin sajnos ezúttal is használhatatlan, ő a naplójában „óriási fekete cigánysültről” beszél.

A kérdés bonyolultabb, mint első blikkre gondolnák. Mert lehet a cigánykenyér bodag, a cigányhal compó, a cigánytorta rigójancsi (hiszen ez a becsületes régi nevük), de mi lesz a „cigányvajda töltött húsa” nevű (sertésdagadóból készülő) húsétellel? Ha átírjuk „kisebbségi vajda töltött Vinkó József húsára”, könnyen kannibalizmussal vádolnak. Nem is szólva a cigánypörkölt, a cigánytokány, a cigánytúró, a cigánymeggy nevéről.

Ha engedünk a rasszizmus ellen küzdő, pecsenyesütögető aktivistáknak, akkor bármelyik etnikum követelheti az ő szempontjából sértő ételnevek törlését. A török töltött padlizsán nem maradhat „ájult imám” (lásd moszlim önérzet), az „apácacici” (olasz fánkocska) pirulásra késztetheti a szent életű nővéreket, a „tolófánk” (Móra Ferencné receptje) a terhes anyákat sérti, a „sertésbécsi” a bécsieket, a „hájas kifli” túlsúlyos honfitársainkat, a „csöves fánk” a hajléktalanokat.

Komoly válságot okozhat felelőtlen fogyasztói körében a „ruszin disznóbecsinált” nevű étel is. A reformkori „hideg nyalat” (fagylalt) mintájára létrehozott „meleg nyalat” (csokoládékrém) szóösszetétel kétértelműségébe belegondolni sem ajánlatos.

Úgyhogy inkább szeptemberi számunkat ajánlom. Van benne interjú Csernus Imre pszichiáterrel, bemutatjuk a somlói Kolonics Károly borászatát, Dani János György juhászt, Gulyás Gergelyt és családját, akik Szorgos Gazda néven gazdálkodnak Nagykátán, szó lesz levesekről és káposztás pogácsáról, habcsókról és egy legendás párlatról, a rác konyháról, Tokaj-Hegyalja kulináris életéről, mindenről, mi szem-szájnak ingere.

A rasszistának bélyegzett ételek átnevezésének kínos divatjáról, a túltolt politikai korrektségről meg csak annyit, amennyit Einstein mond a bevezető mottóban. Reménykedjünk, hogy tévedett.