Egy brit felmérés eredményei azt mutatják, hogy az adományozó kedv tavasszal ugyan megnőtt, azóta azonban folyamatos a csökkenés.

Egy kenti egyetemi professzor, Peter Taylor-Gooby és oktatótársa, Tomas Petricek azt vizsgálta, hogy az utóbbi hónapokban mennyire voltak segítő szándékúak az emberek, illetve hogy történt-e valamilyen változás az adományozó kedv tekintetében. Az eredményeket először a The Conversationban megjelent cikkben részletezték.

Új utakat keresve

A brit élelmiszerbankok jelentéséből az derül ki, hogy

Számos élelmiszerbanknak kellett szembenéznie a hirtelen fellépő készlethiánnyal, azonban a többletigények kielégítéséhez, extra mennyiségű élelmiszer beszerzéséhez nem állt a rendelkezésükre megfelelő anyagi forrás, így több szervezet is közösségi finanszírozó weboldalakon tett közzé felhívásokat.

A válaszreakció egyszerre volt megkapó és imponáló: az ország egészségügyi szolgálatánál (NHS), illetve a helyi segélyközpontokban közel egymillió önkéntes jelentkezett és ajánlotta fel segítségét.

A közösség egy emberként állt ki a nélkülözőkért, és sok híresség is az ügy mögé állt. A focista Mark Rashford nyilvános felhívása például szintén hozzájárulhatott ahhoz a döntéshez, hogy a kormány – eredeti döntését felülbírálva – végül mégsem hagyott fel a nyári szünet alatt a szegény gyerekeknek biztosított ebédszállítással.

A nagyvonalúság hulláma mindenkiben felkeltette a reményt, hogy a járvány lecsengése után egy egymás iránt figyelmesebb, humánusabb társadalomban élhetünk.

Megbecsült munkát végeznek

Hogy valóban így történik-e, ezt vizsgálta a kenti professzor és csapata, akik kifejlesztettek egy adatelemző szoftvert, amely az élelmiszerbankok felhívásaira adott közösségi válaszreakciókat térképezte fel, írja az Independent.Taylor-Gooby és Petricek azt vizsgálta, mennyit adományoztak az emberek a koronavírus-járvány alatt, illetve, hogy az adományozó kedv töretlen maradt-e.

Az élelmiszerbankok munkáját alapvetően nagy becsben tartják a britek. Egy nemrég készült Trussell Trust kutatás arra jutott, hogy a megkérdezettek közel 90 százaléka támogatja a működésüket, és a válaszadók 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy adományoz is élelmiszereket. Az ország élelmiszerbankjai alapesetben főként azokat az élelmiszereket osztják tovább, amelyek beérkeznek hozzájuk, azonban némi tőkére is szükségük van, hiszen a raktárakat, a szállító járműveket is fizetniük kell.

Ezeknek a költségeknek a fedezete nagy részben támogatói adományokból, különböző alapok, illetve a helyi önkormányzatok pénzbeli juttatásaiból történik. A közösségi finanszírozó (crowdfunding) honlapokon közzétett felhívásokból befolyó összeg normál esetben az élelmiszerbankok bevételének csak egy elenyésző hányadát képezi.

Példás összefogás

A kenti vizsgálat a legnépszerűbb közösségi finanszírozó honlapokon (GoFundMe, Just Giving, Virgin Giving), a március óta közzétett felhívások sikerességét elemezte.

A kutatók azt találták, hogy a koronavírus esetek, illetve a munka nélkül maradtak számának emelkedésével együtt növekedett a befolyt összeg mennyisége. A mutatók várakozáson felüli közösségi nagyvonalúságot, segítő szándékot mutattak: az emberek segíteni akartak – akár konkrét adományokról, akár önkéntes munkáról volt szó.

Ahogyan az egészségügyi krízis tetőzött az Egyesült Királyságban, ugyanez volt megfigyelhető az adományok tekintetében is. Nyugtalanító viszont, hogy

Mindez arra enged következtetni, hogy a közösség nagylelkűsége elsősorban a járvány megjelenésének szólt, annak az élménynek, hogy „ebben most mindannyian együtt vagyunk”, és kevésbé annak, hogy az emberek együttéreznének azokkal, akik elveszítették a munkájukat.

Nyugtalanító folyamatok

A fertőzések számának csökkenése sajnos nem járt kéz a kézben a szükséget szenvedők számának alakulásával is. Sőt, valójában, ahogyan egyre kevesebb lett a beérkező adomány, az élelmiszerbankokra szoruló emberek száma megemelkedett.

A kényszerszabadságokat nem lehet a végtelenségig fenntartani, egyre több a munkanélküli, s elindult egy recessziós folyamat is – mindezek eredményeképpen pedig az élelmiszerbankokhoz továbbra is irtózatos mennyiségű megkeresés érkezik.

A problémát tovább súlyosbítja a tény, hogy az emberek természetesen ott adakoznak többet, ahol ezt megtehetik, vagyis az ország gazdagabb térségeiben: a fővárosban, Londonban, illetve Kelet-Angilában és Yorkshire-ben. Ezeken a területeken arányaiban kevesebb a munkanélküli, illetve kevesebben folyamodnak segélyekért, mint mondjuk a West Midlands térségben, vagy az ország északi részén. A tendencia az, hogy a végletekig nem fenntartható kényszerszabadságolások helyét lassan átveszi a munkanélküliség, ez pedig még több családot fordít az élelmiszerbankok felé.

Nem született új norma

A járványra az emberek úgy tekintenek, mint az egész közösséget fenyegető jelenségre, amelyre az első, ösztönös reakció az egymás kölcsönös segítsége, a jószomszédság szorosabbra fűzése, és a segítőkészség kifejezése volt. Mindezek pedig sokakban felvetették a kérdést: talán egy sokkal összetartóbb társadalom előjeleit tapasztalhatjuk meg éppen?

Az élelmiszerbankoktól beérkezett adatok azt mutatják, hogy az úgynevezett élelmiszerszegénység, a gyengébb minőségű élelmiszerek fogyasztása a továbbiakban is sújtja a sebezhető brit családokat, azonban a – COVID-19 vírus által okozott – krízishelyzet alatt megtapasztalt nagylelkűség egy kivételes, rendkívüli jelenség volt, amely azonban nem vált új normává, összegzik véleményüket a vizsgálatot végző szakemberek.