A gyerekeknek a Mikulásról egy pocakos, idős, nagy szakállú, jóságos bácsi jut az eszükbe, aki piros puttonyában csokoládét és más finomságokat cipel. Mikulás alakját ma már tudjuk, hogy egy 4. században élt érsekről formálták, aki a szegények és az árvák megsegítésére fordította vagyonát.
Szent Miklós vagyonos szülők gyermekeként született Kr. u. 245 körül a mai Törökország területén lévő Patarában. Szülei pestisben meghaltak, ezután minden vagyonát a szegényeknek adta és egy kolostorba vonult.
Csodás körülmények között lett Myra érseke, majd több mint fél évszázadon át vezette a város keresztényeit az akkor még igencsak pogány világban.
Életét a szegények megsegítésének szentelte, ezért már életében szentként tisztelték. Halálának napján, december 6-án emlékezünk meg róla, bár ez az emlékezet mára az ajándékosztás napja lett.
„Egyszer Lyciában a rossz esztendők után nagy lett az éhínség. Itáliában azonban bő termés volt, s egy szicíliai kereskedő sok gabonát vásárolt össze, melyet értékesíteni akart. Ennek
Hajójával rögtön Myrába evezett, ahol az érsek az egész szállítmányt megvette tőle, és kiosztotta a szűkölködők között.” (Szémán István: Csodatevő Szent Miklós élete és csodái 1913.)
Papa Noel, Santa Claus és Gyed Maróz
Sokszor olvassuk, hogy Szent Miklós Bariból származik, ennek magyarázata, hogy miután a muszlimok feldúlták Myrát, földi maradványai itáliai kalmárok kezén Bari városába kerültek. Az ereklyék számára új templomot emeltek a városban, amely azóta is jelentős zarándokhely. Időközben egyre több legenda született.
A rénszarvasok például Clarke Moore Szt. Miklós látogatása című versének köszönhetők, ahol rénszarvas szánon érkezik a szent. Angolul a Nikolaus kiejtését követték és Santa Claus néven lett ismert, franciául Père Noël, vagyis Karácsonyapó, ezt a nevet követték a spanyolok és a portugálok, Papa Noe, illetve Pai Natal néven, Törökországban Noel Baba lett a Mikulás. És akkor még nem szóltunk Télapóról, a szocializmus jóságos mikulásáról, ami a szovjet Дед Мороз, [Gyed Maroz, ’Fagy apó’] fordítása.
A Szent Miklós személyéhez kapcsolódó ajándékosztás minden keresztény országban ismert, de hogy ez mikor is kezdődött, ma már kibogozhatatlan. Egyes források szerint
már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án megajándékozták egymást.
Más források arról tanúskodnak, hogy francia apácák ajándékoztak először ezen a napon, a 11. században. A szokás a 16. században terjedt el széles körben Európában, különböző változatokban. Magyarországon a 19. század közepe óta ajándékoztak, kezdetben a polgárság körében.
Egy biztos, a 20. századra Szent Miklós alakja a decemberi konzumkultúra központja lett. Ma már Lappföldön él a feleségével – utazási irodák szerveznek drága utakat Mikulás látogatás ürügyén - ahonnan rénszarvasszánon érkezik az ajándékokkal. 
Mit hoz a Mikulás?
A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg december 6. előestéjén. A gondosan kipucolt cipők az ablakban várják, mert azon át közlekedik, nem pedig a kéményben, mint az angolszász világban. Kísérője a krampusz, aki ijesztgeti a rossz gyerekeket, virgácsot ad nekik. A kedves magyar Mikulás érdekes módon a Miklós név szláv változatát viseli. A krampusz szó eredete bizonytalan: származhat a latin crampus, ’görcs’ kifejezésből, de a régi német Krampenből is (’kampó’).
A Mikulás puttonyában vagy zsákjában mindig is édességek, gyümölcsfélék, esetleg kisebb játékszerek és könyvek lapultak. De akármi volt is, a 20. században már semmiképp nem hiányozhatott az öntőformával készített csokoládé Mikulás. És
ahogy gazdagodott a polgárság, nőtt a kereslet és a vásárlóerő, úgy bővült az édességválaszték.
A csokimikulásokat Magyarországon elsősorban a Stühmer, Stollwerck, Gerbeaud, Meinl, Dreher csokoládégyárak állították elő nagyobb mennyiségben az édesipar szempontjából igen jelentős napra.
A Stühmer cég nagy újítása volt 1934-ben a „porcelánozott” csokoládéfigura, amelyet később a Budapesti Csokoládégyár is gyártott, hatalmas sikerrel. Természetesen Mikulás figurákat is készítettek ilyen eljárással. A csokoládék mellett nem hiányozhattak a kirakatokból a különféle cukorkák sem. A szaloncukor gyártása Magyarországon a 19. században kezdődött, és annak második felében már karácsonyi idénytermék volt.
A hagyományt tisztelni kell, de a szokásokat illik korszerűsíteni. Ma már megszámlálhatatlan mikulásajándék kapható a boltokban, ipari csokimikulások és krampuszfigurák töltik be a polcokat. Még szerencse, hogy egyre nagyobb divat minőségi csokoládékat, aszalt gyümölcsöket, egészséges édességeket tenni a cipőkbe.
forrás: MKVM
