Hogyan biztosítottak maguknak élelmet a hónapokig a tengeren hánykolódó kalózok? Többek között ezt is rekonstruálták a Ludwig Múzeum kiállításának kurátorai.

Izgalmas kiállítást szervezett a Ludwig Múzeum „Lassú élet. Radikális hétköznapok” címmel, amely áprilisban nyílt volna meg, ám egyelőre csak virtuálisan tudjuk nézegetni a kurátori csapat által összeállított műveket. Az egyik kurátor, Üveges Krisztina művészettörténész most érdekes interjút adott a Fideliónak.

A környezettudatosság vagy az egészséges táplálkozás a 20. század eleje óta jelen van a nyugati kultúrkörben, szélesebb nyilvánosságot a keleti hatásokból is táplálkozó hippimozgalom során kapott a hatvanas-hetvenes években. „Ezért egy bizonyos kör számára nem jelent újdonságot. Közben szerencsére divatossá vált, még több emberhez elért” – mondja Üveges Krisztina, aki szerint a kiállítás a lassúságot az élet minden területén értelmezi.

„Hogy lassítani tudjunk, ahhoz alapvető rendszereket kellene újraépíteni, mérlegelni, mi valóban fontos, mi nem, lemondani, korlátozni magunkat.

Hogyan termelünk, hol termelünk, hogyan fogyasztunk, hogyan éljük a mindennapokat,

minek a rovására megy a mi kényelmes életünk? Ha innen nézem, a lokális termelés, a hulladékmentes csomagolás, az élőhelyek megóvása, az odafigyelés, a közösség kerül előtérbe mondjuk a divat és a távolról szállított, vegyszerezett »superfoodokkal« szemben.”

A kurátor úgy látja, bizonyos forgatókönyvek szerint az ökológiai károk már nem állíthatók helyre, és az emberiségnek forróbb, járványokkal sújtott, vízhiányosabb környezetben kell majd tovább élnie. A kiállításba ezért bekerültek olyan alkotások is, amelyek jövőképekkel foglalkoznak. Szabó Eszter Ágnes és Syporca Whandal képzőművészek olyan újságot alkottak, amelyben a régi kalózok, a lázadás jelképeinek ¬étkezési szokásait elevenítik fel. A hónapokig a tengeren lévő kalózok számára a vegyszerek nélkül tartósított ételek biztosították a túlélést.

Az alkotóknak sikerült eredeti források alapján újra elkészíteni például a kalózkekszet, de Szabó Eszter Ágnes dolgozik olyan receptekkel, ételekkel is, amelyek számunkra ismeretlen szárazságtűrő növényekből készülnek. Fontos lehet tudnunk, milyen növényeket érdemes termeszteni, ha a megváltozott klimatikus körülmények miatt újra kell gondolni a mezőgazdaságot, új ételeket kell kitalálni. Sokat merít a régi, már-már elfeledett tudásból, a paraszti világ vagy a régi háziasszonyok módszereiből, ami  a jövőben hasznos lehet a fenntarthatóság és a takarékosság szempontjából is.