A nyári kánikulában nincs is autentikusabb dolog, mint a forró Pestről átsodródni a portugál óceánpartra és egy egész estét a mediterrán konyha bűvöletében tölteni.
Az Essência 2020 nyarán, a legnagyobb bezárások közepén, a lehető legnehezebb időszakban nyitott, de szerencséjére magában hordozza a nehéz pillanatok szülötteire jellemző szívósságot. Éva és Tiago kitartása, szenvedélye és hite nem csak a fennmaradásukat tette lehetővé, hanem olyan eredményeket is hozott számukra, mint a Michelin-csillag. 
Tiago már a Costes Downtownban is előszeretettel tartott négykezes vacsorákat, ahol a meghívott séffel közösen állították össze azt az egyedi degusztációs menüsort. Barátait, korábbi munkatársait, az őt inspiráló séfeket az Essênciába is nagy örömmel hívja (Barna Ádámmal közös sziporkázásáról ide kattintva olvashatnak). Ezek a különleges alkalmak lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyar-portugál konyha legjavát kínáló étterem újabb és újabb irányból mutassa meg önmagát.
Most Luca Armellino olaszországi Kosmo – Taste the mountain étterem séfje érkezett Budapestre, hogy Tiagoval karöltve a természet adta csodákat vigye tányérra a „Given By Nature” elnevezésű vacsoraestjükön.
A szardíniai szakács rövid ideig a budapesti La Fabbrica olasz (ma már inkább csak mediterrán) étterem executive séfjeként dolgozott, de a fiatal tehetség a világ számos neves éttermében megfordult már a Nomától a három Michelin-csillagos New York-i Per Sé-n keresztül egészen a három csillagos San Cassianó-i St. Hubertus-ig. Jelenleg a Kosmo – Taste the mountain étterem konyháját viszi.
A köszönőfalattal máris az este lényegénél vagyunk, a tonhal chip és a belsőségekből készített tonhal krém szépen előrevetíti mind a mediterrán irányt, mind a zero waste gondolatiságot. Ugyancsak amuse bucheként érkezik még egy falatnyi tőkehal krokett, amely egyértelműen Tiago keze alól került ki, ezt mi sem igazolja jobban, mint a mellé kínált, fekete fokhagymachipsszel dekorált körözött.
Mire kigyönyörködjük magunkat és eltüntetjük a belépőül szolgáló falatokat, már előttünk a fermetált györkérzöldségekből álló saláta, amely könnyed felütése a menüsornak, a fermentált almalével, kaporolajjal ízesített répatextúrák kellemesen, üdítőn nyitják a sort.
A borjúpofából készítetett terrine vékony szeletben, szinte a tányérra simulva érkezik, széles felülete jó lehetőséget kínál a „hideg lecsó” kompozíciónak, amelyben minden íz szépen megjelenik és együttesen visszaadják ennek a házias nyári fogásnak a leglényegét. Paprikás-paradicsomos salsa kerül a terrine tetejére, valamint papirkás majonéz, és egy kevés sült paradicsom püré. 
A tésztaételünk az eléggé pajzán nevű Ditalino tészta, amely szénaszósszal, erdei gombákkal és timut borssal fűszerezve adnak fel az asztalra. A behízelgő olasz szószok helyett itt egy
megfejtésre váró, de magával ragadó, nagyon egyedi ízvilág tárul elénk,
amely karcosabb a szokottnál, de pont ettől válik érdekessé.
Az ezt követő feketekagylós fogás elképesztően ízgazdag, a kagyló állaga messze felülmúlja az elvárásokat, a mellé kínált tengeri algás vaj megint megadja azt az erős, de szerethető kontrasztot, amely már a tésztaételt is jellemezte. Az étel mellé kínált kenyér a szószt hivatott felitatni, a személyzet felhívására tunkolunk is boldogan: az otthonosság légköre egyre erősebb. 
Az Essencia origója a konyha, a látványkonyha minden irányból élvezetes, de a tálalás, ahol a négykezesség – olykor hat vagy inkább nyolc – a legjobban kiviláglik, külön izgalmas. Két fogás között most is vándorlunk,
megnézzük, ahogy ezek a szépséges tálak felépülnek, ahogy egyik érték után kerül a másik a tányérra, értelmet adva egymásnak,
megteremtve azt az összhatást, amellyel a végén találkozunk. A munka, az összhang lenyűgöző.
Tiago számára rendkívül fontosak ezek az estek, hiszen az elmúlt két év ki- és lemaradásait próbálja most pótolni, a számára inspiráló séfekre szerencsére nyitott a törzsközönség, a vendégkör jelentős része örömmel tér vissza minden egyes ilyen alkalomra.
A tányérokra most csalánpüré kerül fermentált fenyőrüggyel, rajta lazacpisztráng filé tengeri alga porral meghintve, mellette csicsóka chips. Tiszta,
erőteljes ízek jellemzik a fogást,
a magas minőségű alapanyagok mellett nincs szükség semmilyen csavarra.
A húsos tál előkészületei során megint a pultnál sündörgünk, nem csoda: a rosé kacsamell köré cékla textúrák épülnek, szeder fénylik a tálon, valamint céklás szederzselébe bújtatott kacsamáj parfé kerül még a palettára. 
A desszertben krémes, selymes, hűs sütőtök mellé szelídgesztenye coulis, gránátalma szósz és gyümölcskenyér morzsa társul. A friss gyümölcsösség, a gyümölcskenyérből visszaköszönő piros gyümölcsök és a szósz savassága szerencsére nem engedi teljesen őszbe csavarodni a fogást.
Az est végén az elmaradhatatlan pastéis de nata zárja azt a sort,
amelyben mind Tiago konyhaművészete, mind Luca ételszemlélete szépen megmutatkozott,
a jellemző és jellegzetes fogások jól illeszkedtek egymáshoz, az organikusan épülő tételek kerek, teljes menüvé nemesedtek.
