Molnár Attilának, a négyszeres hazai baristabajnoknak, a One Eleven vezetőjének karrierje megmutatja, hogy a szerényebb életkörülmények nem feltétlenül határozzák meg az ember jövőjét.

Magyarország örökös baristabajnoka a VIII. kerületbe született, szakmunkás szüleinek tizenhárom éves korától besegített a családi kasszába. Amikor vendéglátó-bizonyítványát kézhez kapta, már a Hiltonban és a Gerbeaud-ban is belekóstolt a dolgos mindennapokba. Ez utóbbiban ismerte meg a kávéházi légkört, de persze a kávé és a kávégép közelébe nem engedték. Örült, ha lerámolhatta az asztalokat, vagy kiugorhatott cigit venni a felszolgálóknak.

MÉLY VÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK!

A kávéhoz a koktélokon keresztül vezetett az útja. Tóth Zoltán és Kovács Gábor – akik akkor már híres mixereknek számítottak – keresték meg, hogy lenne-e kedve nyáron egy siófoki koktélbárban dolgozni. Ezután ahol ők munkát vállaltak, ment velük Attila is. Így került Horvátországba, ahol egy vendég kávés koktélt rendelt tőle, amivel nagyon elégedett volt, majd kérte, hogy ha Attila hazamegy Magyarországra, keresse meg. A vendég Schalli Gábor, a magyarországi Dallmayr tulajdonosa és ügyvezetője volt.
Azt tervezte, hogy Miskolcon nyit egy olyan tesztkávézót, amely alapján szerte az ország nagyvárosaiban nyitnának ugyanilyeneket. Az elsőhöz hívta Attilát üzletvezetőnek, aki el is fogadta a felkérést.

A baristaszakma alapjaira Valentino Quentini Sergi készítette fel, két hét múlva be is dobta a mély vízbe:
elküldte a magyar baristabajnokságra, ahol második lett. Nem sokkal ezután derült ki, hogy a miskolci tesztkávézó tévút volt, így felkérték, hogy a Dallmayr központjában a partnereknek kávékészítést oktasson.

Egy kéztöréses gördeszkabaleset miatt egy évet kihagyva Attila négyszer nyerte meg a hazai bajnokságot.

SAJÁT UTAK

Attila első vállalkozása a Doggee Barista Box volt. Itt készült a versenyre, de közben folytatta az oktatást.
A kávékülönlegességek rajongói ide jártak unikális minőségért, emellett a helyszínen valóságos barista-örömjátékok folytak, amikor egy-egy téma köré csoportosítva közösen fedeztek fel stílusokat, újdonságokat. Közben a Costa kávézólánc felkérte, hogy legyen a tréningmenedzserük.
Mivel akkor még a specialty kávéból nem lehetett megélni, ő pedig addigra már jóval szélesebb körű tudással rendelkezett, mint amit a multicég elvárt, az ajánlatot örömmel elfogadta.

A Costánál a sikerek hatására feljebb léphetett, és operációs vezető lett, így kilenc kávézó több mint hetven alkalmazottja tartozott hozzá. Ekkor már kemény üzleti, vezetői kihívásokkal szembesült, amihez egy kávézókra specializálódott, brit menedzsmentiskolát is elvégzett. Ezután nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell nyitnia saját kávézóját. Ez lett a Tamp and Pull Espresso Bar, amely a baristák körében bevett vezényszóra épült: tömörítsd (tamp) a kávét és húzd (pull) a shotot, azaz speciali a rövid presszót. Majd nyílt a második kávézó is, amelynek keretében indult a képzés (Tamp Lab).

SZAKMAI SIKEREK

Mindeközben a négy hazai bajnokság megnyeréséhez (2008, 2009, 2010, 2012) kapcsoltan elő kellett teremtenie a pénzt ahhoz is, hogy részt vehessen a külföldön rendezett világbajnokságokon. Az volt a célja, hogy a több mint ötven induló közül bekerüljön a végső, szűkített, hat versenyző közé a döntőbe, akik finalistaként már mind bekerülnek a világ top elitjébe. 2009-ben Atlantában a döntőben igen szép eredménnyel sikerült bekerülnie, így tényleg felfigyeltek rá nemzetközi szinten is. A döntőben végül hatodik lett a több, mint 50 ország indulója közül, ez így a legkomolyabb eredmény, amit a kávés versenyek királykategóriájában hazai barista elért.

Az pedig különösen nagy meglepetés volt számára, hogy egykori mentora, Schalli Gábor kiutazott erre a vébére, és az első sorban üvöltve biztatta őt, így beteljesülni láthatta régi vágyukat, amit még az első hazai baristabajnokság idején fogalmaztak meg. Céljuk az volt, hogy megreformálják a hazai kávéfogyasztást, megmutatva Magyarországnak, mi a jó kávé. Atlantában emellett megismerkedhetett a nemzetközi kávévilág fontos szereplőivel. Még a versenyhez kapcsolódóan Nicaraguában egy reality show-ban is részt vett, ahol a baristasztároknak a farmon kellett élniük és dolgozniuk. Ezután már külföldre is rengeteget hívták, hogy tartson tréninget, 2013-ban a Monin szirupgyártó pedig felkérte, hogy legyen a közép-európai innovációs igazgatójuk: dolgozzon ki olyan recepteket, amelyeket a nagy partnereik feltudnak használni.

A VERSENYZÉS VÉGE

Ez már elég biztos alapot adott, hogy fejleszthesse specialty kávézóit. Emellett jutott ideje a magánéletre is, egy londoni túrán megkérte Kata kezét, ráadásul egy új üzleti partnerrel is szorosabbra fűzte a kapcsolatot. Londonból így már a menyasszonyával és egy forgalmazói szerződéssel tért haza, amit a brit Has Bean pörkölővel írt alá. Ekkor ébresztette rá egy korábbi barista trénere, hogy tulajdonképpen neki már nincs szüksége a versenyzésre a sikerhez, hiszen szinte mindene megvan, amit megteremthet a versenyzés által. A felismerés után letette a versenyzői kötényt.

Úgy látszik azonban, hogy még mindig maradt a sok feladat mellett hiányérzete. Noha dolgozott a multi franchise Costanal trénerként, operációs vezetőként, majd a Moninnál igazgatóként, volt saját kávézója, oktatóterme és specialty kávét is forgalmazott Magyarországon, ahhoz, hogy saját kávét alkosson, pörkölni is tudnia kellene. Elkezdett hát pörkölő mesterekhez járni. Mindeközben kiderült, hogy Kata babát vár, így eladták közös budapesti otthonukat és Sopronba költöztek, ami azért is jó, mert Kata szülei be tudnak segíteni, és közel kerültek az osztrák reptérhez, így Attila is tud utazni, konzultációkra.

PÖRKÖLÉS

2016 végén aztán Sopronban nyitották meg feleségével közös pörkölőjüket. Szemléletmódjukban a minőség fogalma úgy jelenik meg, mint az a tökéletesség, amit ugyan elérni nem lehet, de mindig törekedni kell rá. A One Eleven név („száztizenegy”) pedig részben abból ered, hogy már indulásnál felmerült: a saját vállalkozásuk ügyfélköre részben egy VIP-klubhoz hasonlóan limitált legyen. Ennek során a létrehozandó kávék számát e limitált körnek száz tizenegyre korlátozták. Úgynevezett concept roasterként egyes projektekhez hoznak létre kávékat, amelyek kötődhetnek egy-egy eseményhez, intézményhez, helyhez, vagy akár személyhez is. A társaság, amelynek kávét készítenek elitligának számít, amelybe séfek, borászok, sportolók tartoznak.

Emellett az Autistic Art Alapítványnak is kreáltak egy különlegességet, amelynek csomagolásán az autizmussal élők művészeti foglalkozásán született grafika jelent meg, és megvásárlásával specifikus otthonok és művészetterápiás foglalkozások fenntartását támogatják a vevők.

EDUKÁCIÓ

Emellett az Autistic Art Alapítványnak is kreáltak egy különlegességet, amelynek csomagolásán az autizmussal élők művészeti foglalkozásán született grafika jelent meg, és megvásárlásával specifikus otthonok és művészetterápiás foglalkozások fenntartását támogatják a vevők.Attila szerint most, miután

a minőségi kávéfogyasztást a koronavírus tavaly a vendéglátásban időszakosan megakasztotta, szükség van az újraindítás támogatására, ami edukációval lehetséges.

Terve az, hogy megmutassa az országnak, hogyan juthatunk jó kávéhoz, hogyan lehet mindenkinek elérhető a minőség akár otthoni fogyasztóról, akár éttermvezetőről van szó. Ennek része az is, hogy a kávéik mellé ingyenes oktatást és tanácsadást nyújtanak a vendéglátóhelyeknek.

„Onnantól, hogy valaki pénzt kér a kávéért, már nem lehet mentség, hogy ők csak egy étterem” – vallja Attila. Ezen kívül a mainstream vásárlóknak is meg akarja magyarázni, miért ne vegyenek rossz kávét, miért ne vásároljanak a boltok polcán több hónapot töltő, őrölt termékekből, amelyek íze egy hónap alatt szétesik, illetve hogyan találhatják meg az ideális megoldást a saját igényeiknek megfelelően. Mindezeken túl pedig szeretné hátrányos helyzetű fiataloknak megmutatni, hogy a körülmények ellenére van út fölfelé, amint az ő példája is idő bizonyítja. (x)