Augusztustól újra látható az M1 műsorán a Borvacsora, amelyben a magyar borrégiókat mutatják be, boraikkal, ételeikkel, helyi jellegzetességeikkel. A műsorvezető és a meghívott vendégek egy-egy remek bor és hozzájuk illő, a vidék termékeit bemutató fogások mellett beszélgetnek borról és életről.

Tokaj-Hegyalja környékén minden a borról szól, és joggal. A leghíresebb magyar borok készülnek itt, a francia Sauternes méltó versenytársai. Ha a Napkirály még élne, ma is tokajit kortyolna versailles-i palotájában. Hiszen XIV. Lajos volt a tokaji egyik legnagyobb rajongója – manapság azt mondanánk, hogy a reklámarca. Tőle származik a jelmondattá nemesedett kijelentés, miszerint a tokaji a borok királya és a királyok bora.

Tokaj tulajdonképpen a törököknek köszönheti hírnevét. A XVI. századig a Szerémségi és az Aradhoz közeli Ménesi borvidék volt a legjobb magyar borok termőhelye. A török hódítás következtében azonban a Szerémség a szultán birodalmába került, a Ménesi borvidék pedig zaklatott életű török–magyar határterületté vált, így a remek adottságokkal rendelkező, és a törököktől biztos távolságra fekvő Tokaj-Hegyalja került előtérbe. Felemelkedését nagyban segítette kedvező fekvése, hiszen közel volt a legnagyobb felvevőpiacnak számító Lengyelország. Az utóbbi másfél évszázadban a közízlés változásával a száraz borok váltak keresetté, Tokaj mégis megőrizte hírét. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után a borvidékek közül elsőként itt jelentek meg a minőségre sokat adó pincészetek.

A híres aszúk, a szamorodnik, a fordítások és a máslások mellett ma már testes száraz fehérborok is készülnek Tokajban, jelezve azt, hogy az édes borokon túl a helyi borászok ugyanolyan kiválót tudnak alkotni a száraz borokban is.

Tokaj környékén azonban sokkal több is van, mint bor, noha a bor önmagában sem lenne kevés. Az aszúk árnyékában minőségi termékek születnek, amelyek szintén megérdemlik a reflektorfényt, mint például a lillafüredi füstölt pisztráng, amely 2011-ben OMÉK-díjat is nyert. Kiválóan illik a borokhoz: hidegen, pástétomnak elkészítve, citromos vajjal ízesítve a száraz, minerális furmintok tökéletes útitársa. Az erdőbényei túró is rászolgálna a hírnévre, akárcsak az erdőhorváti karikaperec, amelyet az Isten is aszúkorcsolyának teremtett. Édeskés ízével a libamájjal harmonizál, azt pedig valamennyien tudjuk, hogy a hízott libamáj mindenféle formájában a tokaji borokkal tökéletes párt alkot.

Tokajban újabban ecet is készül, hiszen nehezen lehetne ennél jobb helyszínt és alapanyagokat találni a minőségi borecetekhez, vagy az aszúból készített balzsamecetekhez. Prémium borokból prémium ecet lesz, adalékanyagok nélkül, hagyományos, manufakturális eljárással. A jellegzetesen tokaji szőlőfajtákból, sárgamuskotályból és furmintból készült borecetek a legegyszerűbb salátát is egyedivé varázsolják.

Tokaj szomszédságában fekszik a leghíresebb magyar pálinkák vidéke is. Méltán lehetünk büszkék például az OMÉK-díjas fehértói meggypálinkánkra. A szatmári szilva önmagában is megérdemelne egy műsort, hiszen a penyigei és besztercei szilvákból párolják le a híres szatmári szilvapálinkát, amely ma már eredetvédett termék, csak Vásárosnamény és a környező 63 település szilvájából főzhető.

A szabolcsi alma szintén eredetvédett. Amennyiben nem pálinkát főzünk belőle, hideg gyümölcslevesnek is tökéletes, amely mellesleg éppen annyira magyar specialitás, mint a tokaji aszú, csak kevésbé ismert. Egyelőre.