A Balatonfüred-Csopaki Borvidék borászai nehezített pályán teljesítenek. Itt ugyanis kb. 10-szeres áron lehet egy hektár területhez hozzájutni, mint bárhol máshol az országban. Nehéz új dűlőkben, új telepítésekben gondolkodni. Ezért is volt óriási öröm, amikor az ezredfordulón Figula Mihály lett „Az Év Bortermelője”. Aztán eltelt több mint 20 év, és 2022-ben újra Figula Mihálynak hívják az év bortermelőjét. A fiú az apja nyomdokaiba lépett.

Meghatódtott az eredmény kihirdetésekor?

Mikor kiderült a jelöltségem, többen is felhívtak, mekkora dolog, hogy a mester, az apa után a fia is megkaphatja boros szakma legnagyobb elismerését. De én arra gondoltam, hogy inkább kapta volna meg apám kétszer, akkor most köztünk lehetne.

De azért ez egy bizonyíték. Eltelt 15 év és megmaradt a színvonal...

Ez volt a cél. Ebben az országban sajnos a vállalkozások nagy része 1-1,5 generációs. Nagyon fontos, hogy az utódok, akik átveszik ezeket a családi cégeket, folytassák azt, amit a szüleik elkezdtek. Ez nem pénzről vagy technológiáról szól. Szívről és kötelességtudatról. Tettem a dolgomat.

Az időjárás és az üzleti világ is megváltozott. Erre reagálnia kellett...

Az időjárás-változás a legkomolyabb kihívás. A piac sem úgy működik, mint 15 évvel ezelőtt… vagy akár 5 évvel ezelőtt. De ebben az országban sok száz éves hagyománya van a bortermelésnek. Volt egy kényszerszünet a kommunizmus miatt, de az alapigazságokat nem lehet megkérdőjelezni. Kiválóak a termőhelyek, ha jól dolgozunk és kellően innovatívak vagyunk, akkor odaérhetünk a világelitbe.

A sok változás miatt a borvidéket újra és újra meg kell ismernünk. Azért jó dűlő- és parcellaszinten borokat készíteni, mert a legkisebb egységgel is összebarátkozhatunk. Most is esik szűken elegendő eső, az eloszlása azonban nagyon rapszodikus. Innentől fogva az, hogy melyik talajnak milyen a vízháztartása, hogy érzi magát ott a szőlő, hosszú távon lehet benne gondolkodni, vagy előbb-utóbb magas minőségre nem lehet számítani, ezt tudnunk kell és reagálnunk kell a változásokra.

Keresnünk kell a megoldásokat. A cél az, hogy minél tovább a tőkén maradhasson a szőlő. Nekem nem jó, ha augusztusban kell szüretelnem, mert abból nagy bor nem lesz, túl gyorsan érik be a termés. Azt is szokták mondani, hogy minél melegebb van, minél több a nap, annál jobb lesz a szőlő cukortartalma. Ez tévhit. Ha a növény úgy érzi, hogy az életéről van szó, nem törődik a terméssel. Beáll egy sokk, és a gyümölcsben sem a savtartalom, sem a cukortartalom nem változik.

Az olaszrizling hogyan tűri a hőséget?

Az jó hír, hogy az olaszrizling a megváltozott körülményekre jól reagál. Mi pedig folyamatosan kísérletezünk, próbálkozunk. Dolgozunk a lombbal, talajt takarunk. Azt azonban még mindig nem tartjuk jó megoldásnak, hogy öntözünk.

Miért nem jó az öntözés?

Elkényelmesedik a növény, hiszen látja, hogy a közel a talajszinthez nedvességhez jut. Nem engedi mélyre a gyökereit, nem harcol. Nem lesz ásványos a szőlő.

Milyen a 2022-es termés?

Ha augusztus végén kapom ezt a kérdést, akkor az lett volna a válaszom, hogy pocsék az évjárat. Annyira kényszerérettek voltak a fürtök, hogy attól tartottunk, a termésnek csak a 30-40 százaléka lesz használható. Apámtól azonban azt tanultam, hogy nem kell kapkodni. Törődni kell a borral és reménykedni. Őszre a helyére kerültek a dolgok. Sőt, az a meglepetés ért bennünket, hogy van a pincében néhány dűlőszelektált tétel, ami nagyon tetszik nekünk, és – nem akarom elkiabálni – de most úgy néz ki, „Köves” borunk is lesz, ami a teteje a választéknak. Azokra az edényekre, amelyekbe a „Köves” került, rá van írva a neve, és három darab kérdőjel. Kóstolgatjuk, kóstolgatjuk, és ha maradhat, letörlünk egy kérdőjelet. Ha már csak a felirat marad, akkor palackozunk. Ha kérdőjeles maradt, elháziasítjuk a bort. 21-ben például nem készült „Köves”. Most erőteljesen reménykedünk.

Milyen lesz a 2023-as év?

Egyelőre a minőségi bor még megy. A következő év első negyedévében azonban valószínűleg a fű se fog nőni. A karácsony rendben lesz, a magyar ugyanis az ünnepeiből nem enged. Utána azonban össze kell húznunk a nadrágszíjat. Számomra jó hír, hogy a top éttermek, amelyeket alaposan megtépázott a Covid, talpra állni látszanak. Ha ezek talpon maradnak, akkor megleszünk.

Fotó: Mónus Márton