Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) kiadta 3000 oldalas, új jelentését, és a benne szereplő megállapítások cseppet sem szívderítőek.

Az IPCC augusztus 9-én tette közzé a sokak által várt Hatodik Értékelő Jelentését, amelyben a testület azzal foglalkozik, hogy a klímaváltozás és a kismértékű, globális átlaghőmérséklet-emelkedés milyen hatással lesz az állattartásra és a növénytermesztésre, már a közeljövőben.

Átfogó tudományos vélemény született

A dokumentum részletesen tárgyalja, hogy mi várható, ha a hőmérséklet a jelenlegi mértékkel megegyező iramban tovább emelkedik.

Az előrejelzést Antonio Guterres ENSZ-főtitkár egyenesen „az emberiség vörös kódjaként” értelmezte.

„A vészharangok fülsüketítőek, a bizonyítékok pedig megcáfolhatatlanok:

a fosszilis üzemanyagok elégetéséből, illetve az erdőirtásokból származó, üvegházhatást okozó gázkibocsátás egyszerűen megfojtja a bolygónkat, és ez a jelenség több milliárd embert sodor gyakorlatilag azonnali veszélybe” – fogalmaz egyértelműen közleményében a főtitkár.

A szerzők öt lehetséges forgatókönyvet is felvázoltak a bolygó számára, attól függően, hogy a szénkibocsátást mennyire drasztikusan csökkentjük, illetve, hogy mennyire gyorsan emelkedik a globális átlaghőmérséklet.

Az alapvető cél az, hogy a felmelegedés növekedését 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk a XIX. század végéhez képest – a következményeket is ehhez a mértékhez képest elemezték, de kitértek arra is, hogy mi történne – előre szólunk: semmi jó – ha az emelkedés 2 °C-os lenne.

Mi történik a mezőgazdaságban?

Az egyre gyakrabban előforduló hőhullámok, aszályok, a pusztító időjárási jelenségek, a növekvő tengerszintek, az egyre savasodó óceánok fenyegetése mellett a jelentés taglalja azt is, hogy az emelkedő hőmérséklet hogyan hat az élelmiszerágazatra.

Először is: egy másfél Celsius-fokos hőmérséklet-növekedés során a rovarok 6, a növények 8, és a gerincesek 4 százaléka számolhat azzal, hogy az éghajlat által meghatározott élőhelyének felét elveszíti, ami a teljes ökoszisztémára is rendkívül károsan hat, emellett pedig gyorsítja az invazív fajok elterjedését. Az egyébként is riasztó értékek pedig megduplázódnak, ha a hőmérséklet-emelkedés meghaladja a 2 fokot.

A globális felmelegedés a tengeri fajokra is drámaian hat: egy 1,5 fokos melegedés „számos vízi élőlény magasabb szélességi fokok felé történő vándorlását eredményezi”, roncsolja a tengeri ökoszisztémát, nem utolsósorban pedig drasztikusan csökkenti a halászatok és akvakultúrák produktivitását.

Két vagy annál több fokos hőmérséklet-emelkedés esetén pedig „a tengeri és partvidéki ökoszisztéma visszafordíthatatlan károsodása” is bekövetkezik.

A felmelegedés az óceánok savasodásához is vezet, ez pedig „hatással bír az élőlények fejlődésére, mészképzésére, túlélésére éppúgy, mint sokszínűségükre és elterjedésükre” – legyen szó egyszerű algákról vagy óriás halakról.

A tudósok által kidolgozott egyik modell szerint egy 1,5 fokos melegedés a világ halászati össztermelésének nagyjából másfél millió tonnás (!) csökkenésével jár, míg egy 2 fokos változás ennek több, mint a dupláját okozza.

A haszonállat-tartásra is hat az átlaghőmérséklet emelkedése, hiszen változik a takarmányok minősége, kevesebb a víz, és jobban terjednek a betegségek is.

A jelentés szerint a rizs, a búza, a kukorica és más gabonanövények termésátlagainak csökkenésére is számíthatunk.

Tovább erősödnek a különbségek

Egy másfél – vagy még ennél is több – fokos globális felmelegedés a gazdasági egyenlőtlenségeket is tovább erősítheti. Az őslakosokat, a helyi, főként mező- vagy partközeli gazdaságból élő közösségeket egy ilyen változás nagy eséllyel lök a kilátástalan szegénységbe. A leginkább veszélyeztetett földrajzi területek közé tartozik még a sarkkörök vidéke, a vizekben szegény régiók, a kis szigetek fejlődő államai, illetve az úgynevezett „legkevésbé fejlett országok„ (LDC).

„A jelentéssel végre meg kell húznunk a fosszilis üzemanyagok lélekharangját, mielőtt totálisan elpusztítjuk a bolygót” – fogalmaz Guterres. „Ha azonnal egyesítjük erőinket, talán még elhárítható a klímakatasztrófa. Azonban – ahogyan azt a mostani dokumentum nyilvánvalóvá teszi – nincs már időnk a további halogatásra, a kifogáskeresés ideje végérvényesen lejárt.”