Mi köti össze három író, Karen Blixen, Émile Zola és John Keats életét és munkásságát? A kávé. A dán írónőről elnevezett emlékházban található Dánia egyik legszebb fekvésű kávézója, a párizsi Stohrer kávéház a franciák egyik legolvasottabb írójának regényét idézi, az angol romantika híres költője pedig a legrégebbi római bohémtanya rendszeres vendége volt.

A Café Blixen Rungstedlundban

Karen Blixen, a dán arisztokrata írónő élete nagy részét magányosan töltötte Rungstedlundban, a régi családi birtokon, Koppenhága szomszédságában. Itt írta világhírű regényét is, a Volt egy farmom Afrikában-t. A könyvből később hét Oscar-díjjal jutalmazott film is készült, Távol Afrikától címmel (Meryl Streep és Robert Redford játszották a főszerepeket). A regény története önéletrajzi ihletésű. A fiatal Karen ugyanis beleszeretett egy svéd arisztokratába, Hans von Blixen-Finecke báróba. A szerelem viszonzatlan maradt. Mindenki meglepetésére Karen hozzáment Hans testvéréhez, Brorhoz. Az ifjú pár Kenyába költözött. A férj felesége hozományából kávéültetvényt vett. A birtok igazgatásán kívül vadászott és egyéb kellemes elfoglaltságokat talált magának. Hogy pontosan milyen elfoglaltságokat, azt nem nehéz kitalálni, ha hozzátesszük: Karen a házasságuk első évében szifiliszes lett. Ennek ellenére a pár még hat évig együtt maradt, és Blixen csak tíz év múlva vált el hivatalosan férjétől, ezután a kávébirtokot igazgatta.

A különköltözés után lépett színre Denys Finch Hatton. Az úriember szintén nagyvadakat ejtett zsákmányul hivatásszerűen, és kitűnő pilótának is tartották. Szerelmet vallott Karennak, de nem költözött hozzá. A független és szabadságvágyó vadász örökre rabul ejtette a dán úrinő szívét. Egy nap azonban lezuhant kisrepülőjével. Közben a nagy gazdasági világválság miatt Karen farmja egyre kevesebbet hozott. Később (tisztázatlan körülmények között) leégett az ültetvény. Ekkor Blixen vett egy nagy levegőt, viszszatért szülőföldjére, és az írásnak szentelte magát. Első könyve, a Hét fantasztikus történet kiadását fél tucat kiadó utasította vissza, végül Amerikában jelent meg. Az írónő 49 éves volt ekkor. Ezután fogott bele emlékiratai rendszerezésébe és a Volt egy farmom Afrikában megírásába. Dolgozószobáját afrikai tárgyakkal: maszkokkal, lándzsákkal, vázákkal rendezte be. Tehetségét kortársai – Hemingway, Orson Welles, Arthur Miller – is méltatták.

Az írónő háza ma múzeum. Az épület körül óriási park és madárrezervátum. Egy terebélyes fa alatt alussza örök álmát Karen Blixen. Rá gondolva az emlékházban érdemes elfogyasztani egy finom kávét. A Café Karen Blixent Dánia egyik legszebb fekvésű kávézójának tartják. Itt megkóstolhatjuk a smørrebrødöt, a dánok híres szendvicsét is. A kifejezés szó szerint vajas kenyeret jelent. Sok fajtája létezik. Az egyik klasszikus verzió barna kenyérből készül, a vajon májpástétom, szalámi, sült szalonna és zöldség. De a kaviáros, lazacos, tojásos, uborkás vagy akár a rántott húsos, majonézes, krumplis, paradicsomos változat is ízletes és népszerű. Ez a dánok nemzeti eledele.

A kávézó könyvesboltjában pedig tucatnyi nyelven meg lehet vásárolni a Babette lakomája című könyvet. Karen Blixen híres novellájának főszereplője Babette, a francia házvezetőnő. Két protestáns, puritán életet élő nővérnél dolgozik a vidéki Dániában. Egy nap tízezer frankot nyer a lottón. Ahelyett azonban, hogy a pénzből visszafordulna Párizsba és újrakezdené az életét, másként dönt. Briliáns ötlete támad. Babette ezúttal nem kását főz tőkehallal, hanem az összegből luxusvacsorát készít, csupa előkelő fogással. Sütfőz egy álló napig, majd tizenkét emberre terít. A vallásos vendégsereg a klasszikus francia ízorgia közepette megtanulja elegánsan élvezni az életet: Babette, az egykori párizsi szakácsnő teknősbékalevessel nyit (potage à la tortue), majd kaviáros blinit készít (blinis Demidoff au caviar), ezután libamájjal töltött, szarvasgombamártással tálalt, leveles tésztában sült fürj (cailles en sarcophage avec sauce Perigourdine) következik, közben pezsgők, borok, majd gyümölcsök és rumos sütemény fügével.

Blinis Demidoff au caviar

HOZZÁVALÓK:

• 15 dkg burgonya
• 1 dl tej
• 1 db tojás
• 5 dkg liszt
• 1/2 mk sütőpor
• só, bors
• vaj a sütéshez
• 1 doboz kaviár
• 2 dl zsíros, jó minőségű tejföl
• 1 kis csomó metélőhagyma

ELKÉSZÍTÉSE:

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Ha kész, csepegtessük le. Közben langyosítsuk meg a tejet. Öntsük a krumplit egy keverőtálba. Adjuk hozzá a tejet, a tojást, a lisztet, a sütőport és az apróra vágott metélőhagyma felét. Sózzuk, borsozzuk, majd keverjük jól el a maszszát. Fedjük le konyharuhával, és hagyjuk pihenni egy órát. Azután olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben, és süssünk benne kis palacsintácskákat a tésztából. Egy oldalt két percig kell sütni. Ha elkészültek a kis blinik, díszítsük tejfellel és kaviárral. Szórjuk meg metélőhagymával.

Zola és a Stohrer kávéház

A franciák egyik legolvasottabb íróját többek között részletekbe menő, alapos ábrázolásáért szeretjük. A nagy naturalista Párizs gyomra című műve a párizsi Vásárcsarnok regénye. Az épület Victor Baltard tervei alapján készült 1854 és 1870 között. Fantasztikus öntöttvas pilléreken nyugvó, fémvázas, üveggel fedett, gigantikus termekből álló fedett piacot képzeljünk el, úgy hívták: Les Halles. Zola a modern Vásárcsarnokkal és annak szellemiségével az új művészetet szerette volna hirdetni, a begyöpösödött nyárspolgári ízlés ellen lázadó impresszionizmust. A regény harsogó színekben, ínycsiklandó illatokban, undorító szagokban, szüntelen nyüzsgésben, tompa zsibongásban és éles kurjantásokban tobzódik. Megismerjük a Vásárcsarnokba vidékről érkező termelők embert próbáló életét, a halaskofákat, sajtárusokat, petrezselyemüzéreket. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: káposzta, borjú, disznó, marha, szárnyas, pacal, bor, tej, tojás, gyümölcs, zöldség, gabona. Sőt még szövetek, bőrök, edények és virágok is. A környező utcák lebujait, kocsmáit, sütödéit, cukrászdáit is elénk varázsolja Zola.

Az uralkodó testiség ábrázolása a két mellékszereplő, Cadine és Marjolin állatias szeretkezéseiben is megjelenik. Verébszerelmük bizonyítékaként a piac eldugott szegleteiben lesznek egymáséi. Pincétől a padlásig, tollak vagy éppen rohadt húsok között esnek egymásnak. A két főszereplő meglehetősen ellentétes alkat. A Cayenne-ből menekült Florent éhező, csontsovány forradalmár. Az élet örömeit élvező sógornője, Lisa, a hentesné természetesen kövér. A kettejük közötti hadviselés eredményeként a regény a Kövérek és a Soványak csatájaként is felfogható. Az egyik süt, főz, eszik, töm, etet, dagad. A másik önmegtartóztat, értékel és szellemi táplálékért kiált.

Zola vásárcsarnokát 1971-ben lebontották. A 12 pavilonból egyetlenegy, a 8-as számú maradt meg, ez a pavilon volt a tojás- és szárnyasárusok birodalma. Ezt a csarnokot az érdeklődők Nogent-sur-Marne-ban nézhetik meg, ott állították újra fel. A vásárcsarnokot azért tüntette el a párizsi városvezetés, mert ott sem a közbiztonságot, sem a köztisztaságot nem bírta már szavatolni. A Párizs szívében elterpeszkedő piac gigantikus forgalmi dugókat is okozott. A Les Halles helyén föld alatti kereskedelmi központot építettek, amely a maga módján egyedülállónak és korszakalkotónak számított.

Érdemes leszállni a Les Halles metrómegállónál. Itt ajánlatos a Rue Montorgueil felé venni az irányt. Ez az egyetlen olyan utca, amelyet meghagytak eredeti hangulatában. Croissant, friss virág és bor is kerülhet a kosarunkba séta közben. Több száz éves fogadó, patinás étterem és legendás cukrászda is található itt. Ehetünk elegáns vendéglőben osztrigát, vehetünk utcai árustól házi sonkát, vagy beülhetünk kávézni egy olyan vendéglőbe, amely korábban haláruda volt.

Az utca közepén található a világhírű Stohrer kávéház, majd 300 éve, 1730 óta működik ugyanezen a helyen. A teaszalonnak is nevezett cukrászda leghíresebb alkotása a baba au rhum, magyarosan: rumbaba. Az édességnek a történetét is ismerjük: a Franciaországban száműzetésben élő I. Szaniszló lengyel király udvari cukrásza, e kávéház alapítója, Nicolas Stohrer cukrászmester találta fel. Az exkirály ugyanis mérhetetlenül szomorú volt, amiért a lengyel recept szerint készülő rozskuglóf igen száraz az ő ízlésének. Ekkor a cukrászmester kitalálta, hogy malagaborba vagy tokajiba áztatja a szikkadt süteményt, mazsolával ízesíti és rummal locsolja. Szaniszló feje fölül a szürke felhők tovaúsztak, s kedve felvirágozott. Valószínűleg Zola is nagy rajongója volt ennek a desszertnek, különben nem komponálta volna bele regényébe: Cadine sóvárogva nézi a kirakatban a gyönyörű tálon csücsülő rumbabákat.

Baba au rhum

HOZZÁVALÓK:

• 12,5 dkg mazsola
• 2 dl rum
• 25 dkg liszt
• 1,5 dkg élesztő
• 3 db tojás
• 3 dkg cukor
• só
• 10 dkg vaj + a forma kikenéséhez

ELKÉSZÍTÉSE:

A mazsolát egy nappal korábban beáztatjuk. A liszt harmadából, az élesztőből és kevés langyos vízből kovászt készítünk. Egy órát pihentetjük. Utána hozzáadjuk a többi lisztet, a tojásokat, a cukrot, csipetnyi sót, és összegyúrjuk. Beledolgozzuk a felolvasztott vajat és a mazsolát. Újabb fél órát pihentetjük. Közben a sütőt előmelegítjük 200 °C-ra. A tésztát kis kivajazott kuglóf formácskákba töltjük, újra kelni hagyjuk, majd 20 percig sütjük. Közben elkészítjük a szirupot.

SZIRUP

HOZZÁVALÓK:

• 50 dkg cukor
• 1 rúd vanília kikapart belseje
• 1 db kezeletlen citrom héja
• 1 db kezeletlen narancs héja
• 1,25 dl rum

ELKÉSZÍTÉSE:

A cukrot egy liter vízzel és a vaníliával, valamint a darabokra vágott citrushéjakkal felforraljuk. Hagyjuk forrni három percig. Levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a rumot. Minden kuglófocskát belemártunk a forró szirupba, hogy jól megszívják magukat. Majd hagyjuk őket száradni. Mély tálkákba rendezzük őket, és a sziruppal újra meglocsoljuk. Tálalhatjuk tejszínhabbal és friss gyümölcsökkel vagy langyos vaníliakrémmel.

Keats és az Antico Caffè Greco

Az angol romantika híres költője nem született olyan jó körülmények közé, mint kortársa, Byron. John Keats szegény és beteges volt, a sikerrel soha nem találkozott. 15 éves korára árva lett, és tüdőbajos fivére ápolása közben ő is elkapta a gyilkos kórt. A Szépség költőjének első műveit kegyetlenül lehúzta a korabeli kritika. Később már pozitívabb értékelések is megjelentek művészetéről, ám ünnepelt szerző sohasem lett.

Keats egy barátjával, Joseph Severn festővel 1820-ban Rómába érkezett, hogy a napfényes Itáliában kúráltassa magát. Szállásra a Spanyol lépcső mellett találtak. Egész pontosan a lépcsősor alján, a jobboldalt elhelyezkedő épületben. (Egykori lakásukban azóta Keats–Shelley Emlékmúzeumot rendeztek be.) Keats orvosa, James Clark a Piazza di Spagnán lakott. Ismerte az érzékeny költő történetét, és teljes odaadással ápolta. A doktor javaslatára Keats az ágynyugalom helyett felfedezőutakra indult. Pár hétig úgy tűnt, javulófélben van, 1821 januárjában azonban súlyosan leromlott az állapota. Barátja kezeiben halt meg február 21-én. Még csak 25 éves volt. Rövid élete során nagyon szeretett élni. Felhők között járó romantikus volt, istenítette a görög eszményeket. Credója egyszerű: a szépség minden. Örökké nyitva állt a befogadására, „úgy szerette az életet, mint virág a napot” (ahogy Szerb Antal írta róla). Sírja a római protestáns temetőben van. Kérésére fejfájára nem írták rá a nevét, csupán ezt: „Itt nyugszik az, kinek nevét vízre írták.”

A Spanyol lépcsőtől és a Piazza di Spagnától nem messze található az Antico Caffè Greco nevű híres kávéház. A Via dei Condotti 86. szám alatti egykori bohémtanya büszkén hirdeti, hogy rendszeres vendégük volt a tragikusan fiatalon elhunyt költő is. Sőt, Keats sokszor Shelley társaságában látogatta a kávéházat. Nem véletlenül szoktak be éppen ebbe a műintézménybe, hiszen a Caffè Greco 1760 óta a költők és a művészek egyik kedvelt találkozóhelye, törzshelye. (Róma talán legrégebbi kávézójáról beszélünk.) Megfordult a „Görögben” hosszabb vagy éppen rövidebb időre Stendhal, Goethe, Byron, Liszt, Andersen és Wagner is. A Szépség poétájának volt ízlése: a Caffè Greco belső tere ugyanis hihetetlenül gyönyörű, díszes és elegáns. Mintha egy múzeumban járnánk, mindenhol képek, szobrok, műtárgyak. Üljünk egy csendes asztalhoz, olvassuk Keats verseskötetét, és közben igyunk egy ristrettót, mely éppoly rövid, mint a költő élete. Vagy olvassuk Lénárd Sándor Római történetek című regényét, mely páratlan képet fest a híres kávéház háború előtti hangulatáról. Vagy rendeljünk egy csodás ricottatortát.

Torta ricotta

HOZZÁVALÓK:

• 3 ek búzadara
• 1 ek mazsola
• 1 ek rum
• 40 dkg ricotta
• 4 ek porcukor
• 4 db tojás
• 4 dkg cukrozott citrom- és narancshéj
• 1 csipet őrölt fahéj
• 1/2 db citrom reszelt héja
• vaj és liszt a sütőformához

ELKÉSZÍTÉSE:

A mazsolát áztassuk be a rumba. Forraljunk fel egy edényben két deci vizet. Szórjuk bele a darát, majd főzzük fel. Ha megdagadt, öntsük ki egy nedves tányérra a masszát. Késsel elsimítjuk, hagyjuk hűlni. A ricottát a porcukorral, egy egész tojással és három tojássárgájával, az apróra vágott citrom- és narancshéjjal, a mazsolával, a fahéjjal és a reszelt citromhéjjal keverjük össze. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, keverjük hozzá a kihűlt darát, majd ezt az elegyet keverjük a ricottakrémhez. A masszát kivajazott, kilisztezett formába öntjük. 180 °C-os sütőben egy órán át sütjük. Ha langyos, kiborítjuk és vaníliás porcukorral megszórva tálaljuk.

A recepteket Auguszt Ibolya készítette el.