Elsősorban a héja, pontosabban az abból kinyerhető értékes olaj miatt termesztik.
SZÖVEG: SALAMON CSABA
Kóstolt ön már bergamottot? Ha nem emlékszik rá, hogy harapott-e valamikor a széles fenekű narancsféle kesernyés ízű gerezdjeibe, ám Earl Grey teát már ivott, akkor valószínűleg igen a válasz, mivel a különc teaféle aromáját elvileg a bergamott héjából kivont olaj adja.
A második Earl Grey, azaz Grey gróf, polgári nevén Charles Grey fontos ember volt, a Whig párt aktív tagjaként 1830-ban a miniszterelnökségig vitte. Nevéhez fűződik az 1832-es nagy választójogi reformtörvény. De a világ legnagyobb része erről mit sem tud, legfeljebb a közkedvelt tea jut eszébe a grófról. A legenda szerint emberei egyszer Kínában kimentették a vízből egy helyi mandarin fiát, a mandarin hálából bergamottal ízesített teát ajándékozott a grófnak.
A történet hitelességét némileg csökkenti, hogy hősünk soha nem járt Kínában, ahol egyébként a bergamottolajjal ízesített tea ismeretlen volt. A Grey család úgy tudja, a kínai mandarin valós szereplő, de a család howicki birtokán kreálta a gróf számára az aromás teát, a helyi meszes víz kedvezőtlen ízének ellensúlyozására. Az Earl Grey teákat először piacra dobó Twinings cég szerint nem volt szó semmilyen mandarinról, a keveréket ők maguk alkották a gróf számára 1831-ben, a londoni Strandon lévő üzletükben.
Azt nem állíthatjuk, hogy a bergamottnak semmi köze nincs a „mandarinhoz”, hiszen mindkettő esetében citrusféléről van szó. A léha citrusok spontán módon, maguktól is előszeretettel kereszteződnek, így a Földet keresztül-kasul bejáró hajósok által ültetett (vagy elhullajtott magokból felcseperedő) csemeték és a helyi citrusok keveredéséből a világon számtalan fajtájuk keletkezett.
Korábban a botanikusok legfeljebb csak megtippelni tudták a különféle narancsok, citromok eredetét, a genetikai módszerek megjelenésével mára nagyjából kitisztult a kép:
A bergamott (Citrus x bergamia) közvetlen felmenői valószínűleg egy citrom és egy keserűnarancs lehettek. A bergamotto szót az olaszok eredetileg egy török körtefajtára alkalmazták. A begarmudı, azaz bég körtéje elnevezés feltehetően nem sokat jelentett a derék taljánok számára, így azt inkább Bergama város (az ókori Pergamon) nevére ferdítették. A bergamotto később ragadt rá a körtéhez hasonlóan alul széles, felül keskeny citrusra.
A többi narancshoz hasonlóan a gyümölcsből készül lekvár, levét is fogyasztják, de elsősorban héja, pontosabban az abból kinyerhető értékes olaj miatt termesztik. Angliában az Earl Grey mellett a ’90-es években jelent meg a Lady Grey tea, amely bergamott mellett citrom- és narancsolajat is tartalmaz. Törökországban is készül bergamottolajas tea (tomurcukçay), a török porcukros-keményítős édességet, a lokumot is ízesítik vele.
A francia bergamote de Nancy cukorka ízéért is a körte alakú narancs felel. De a bergamottolaj legnagyobb felhasználói a parfümkészítők, akiknek egyik kedvenc alapanyaguk: a bergamottolaj tiszta, friss illata önmagában is kellemes, és rengeteg más illatanyaggal is jól kombinálható.
Az olasz Giovanni Maria Farina által feltalált eredeti kölnivíz összetevői között is megtaláljuk. A világ legrégebbi, ma is működő parfümkészítő vállalkozása, a Johann Maria Farina gegenüber dem Jülichs-Platz GmbH („Johann Maria Farina A Jülichs Térrel Szemben Kft.”) nyilvántartásai szerint az 1714-es évtől vásárol
bergamottolajat.
A második világháború alatt a calabriai áru nem jutott el Amerikába, ezért Mexikóból, Brazíliából vásároltak pótszert, de azokat más citrusfélékből nyerték.
Az amerikai származású méhbalzsamot is szokták bergamottnak nevezni, de ennek aromája inkább a kakukkfűre emlékeztet. A bioboltban kapható bergamott-tea is méhbalzsam leveleiből készül.
Mindenesetre évente több ezer tonna bergamottolaj kerül piacra, de az olasz gazdák szerint a termésből legfeljebb száztonnányi készülhet.
