Az Egyesült Államok modern bűnügyi történelmének egyik legismertebb alakja volt John Gotti, akinek neve – ugyan már majdnem két évtizede elhunyt – még mindig nem merült feledésbe. Mindegy, hogy épp a nyolcvanas évek egyik legfontosabb tárgyalása (Teflon Don) kapcsán, vagy a megtörtént bűnesetekkel foglalkozó sorozatok lelkes nézőiként, esetleg a Soprano-széria rajongóiként, vagy csupán a Gambino-család, illetve általában az amerikai szervezett bűnözés megrögzött kutatóiként, de a világ jelentős része még mindig emlékszik az egykori „sztárgengszerre”. Igazi különlegességre vágyik? John Gotti tudja, mi kell önnek!

Az alma pedig nem esett túl messzire a fájától, hiszen Gotti fia, az ifjabb John – vagy ahogyan nevezik, Junior – sem tudott szakítani az örökséggel: apja nyomdokait követve, idővel ő is beszállt a „családi bizniszbe”, majd lényegében egymaga vezette a Gambino-ganget, az egyik legnevesebb New York-i bűnszervezetet.

Az ifjabb John Gottit ezidáig nyolc alkalommal helyezték vád alá, különböző sötét ügyei hatszor kerültek tárgyalásra, és a mai napig

hét évet ült börtönben – az enyhe ítélet egy vádalkunak volt köszönhető.

Büntetése letöltése után a maffiózó állítólag jó útra tért, és most legális tevékenységekkel múlatja az időt. Ezek egyike, hogy felkérésre szívesen mesél családja ügyeiről nyilvánosan, ezzel egyben azt is biztosítva, hogy a Gotti név még egy jó ideig ne merüljön a feledés homályába.

A tevékenység pedig sikeres, hiszen John Junior Gotti nemrégiben újból az újságok hasábjain olvashatta a nevét – bár ezúttal nem a belföld, a gazdaság, vagy a bűnügyi rovatban, hanem számára egy jóval kellemesebb kontextusban. A New York Post nemrég az elsők között számolt be róla, hogy Junior eladásra kínálja hírhedt édesapja legendás borkollekciójának egy részét, ami éppannyira elegáns, mint ahogyan az elvárható egy, gyakran „Dapper Don”-ként (kb. fess, jól öltözött) emlegetett elitbűnözőtől.

Mindösszesen három tucatnyi, kiváló bort rejtő palack került az exkluzív kínálatba, s a borokra csakis egyetlen New York-i boltban, az Enoteca LIC nevű borszaküzletben lehet lecsapni, személyesen.

„Teljesen elképedtem” – mesélte az üzlet tulajdonosa, Tony D’Aiuto a Postnak.

„Ezek a palackok a világ legjobb borai közé tartoznak.”

Tony D’Aiuto egyébként a borbolt mellett egy Long Island-i olasz étterem, a Levante tulajdonosa is. Nem mellesleg pedig korábban Junior védőügyvédje volt.

A The Times úgy tudja, hogy a Gotti-kollekcióban 9 palack Pétrus (beleértve a híres, 9200 dollárt érő 1982-es évjáratot is), egy 1983-as Chateau Lafite Rothschild (3250 dollár), és egy szintén 1983-as Domaine de la Romanée-Conti Grands-Échezeaux, röviden DRC (6200 dollár) is szerepel. Azt is kiderült, hogy időközben egy Pétrus-palack már elkelt, valaki több mint ötezer dollárt adott érte.

A borokhoz egyébként jár egy eredetigazoló bizonyítvány is, pontosabban egy irat, amely azt bizonyítja, hogy a megvásárolt palack eredetileg Gotti vitathatatlanul értékes gyűjteményéhez tartozott.

„Ezek a borok a velünk élő történelem darabjai.

Ezeket a palackokat sehol máshol a világon nem lehet megszerezni. Sehol.

Teljesen mindegy, hogy valaki milliárdos, trilliárdos vagy csilliárdos. Csak akkor lehet valakinek John Gotti-féle bora, ha szépen eljön az üzletembe, és itt megveszi” – fejtegeti D’Aiuto. „Ez az a bizonyos unikornis-faktor.”

A Post által megkérdezett, neves manhattani borszakértő, Mark Oldman egyetért: „Ez majdnem olyan, mint Al Capone fegyvere – az egésznek van egy történelmi együttrezgése, ami mind a borok, mind a történelem szerelmeseit megragadja.”

Oldman véleményezte is az eladásra kínált palackok némelyikét: „A kollekció 1970-es és 1982-es Pétrus évjárata a legértékesebb (7785 és 9500 dollár). 1970 csodás év volt Bordeaux-ban. Ha valaki igazán fel akar vágni, ezekkel egyszerűen nem tud mellélőni. Másrészről, a DRC a világ legkiválóbb burgundi termelője. Ez az a név, ami előtt minden burgundi-rajongó térdre borul és az istenekhez fohászkodik… Az elmúlt 10-15 évben a burgundi nemzetközi megítélése az egekbe szökött.”

A borüzlet tulajdonosa ezért nem is számít arra, hogy a megvásárolt palackokat majd valaha is felbontják. „Azt hiszem, ez inkább amolyan trófea-dolog” – fogalmazott, s hozzátette még, hogy

az eladásból származó bevételt Junior Gotti jótékony célokra ajánlotta fel.

Tehát, borgyűjtők, maffiamániások, figyelem! Érdekes – és költséges – gyűjthető relikviák a láthatáron. Végtére is, a Soprano-pólók már annyira snasszak.