Orbán Szilvia
2022. április 4.Rekord áron talált új gazdára az a cabernet, ami 1976-ban tényezővé tette a kaliforniai borászatokat.
A borgyűjtésben az is lenyűgöző, hogy az ember hamar rájön: minden egyes palack maga a folyékony történelem. Persze az ital az évek során változik – egy 1945-ös Romanee-Conti sem ugyanolyan, mint volt a II. világháborút követő években – mégis, még mindig ugyanaz a folyadék. Szóval, lehet, hogy az ember nem iszik meg egy olyan bort, amit eredetileg mondjuk Napóleonnak szántak, vagy egy első világháborús hajóroncsból emeltek ki, DE megtehetné – és ez lenyűgöző dolog.
És ha már itt tartunk: a bortörténelem egyik legfontosabb palackozásából származó cabernet állítólag szintén élvezetes még a napjainkban is, annak ellenére, hogy már az ötvenedik születésnapjára készül; s ebből a készletből egy üveg nemrég új gazdához került.
Elárverezték ugyanis az azóta legendássá vált Napa-völgyi Stag’s Leap Borászat 1973-as cabernet sauvignonjának egy palackját – a borét, amely hatalmas sikert és elismerést hozott az amerikai boroknak, és Kaliforniát egyszer és mindenkorra feltette a világ bortérképére.
A Stag’s Leap fent említett bora egy utólag történelminek bizonyult vakteszten – Párisz ítélete – utasította maga mögé az addig gyakorlatilag egyeduralkodó francia borokat, 1976-ban. Az eseményt, amelyen francia bírák „vakon” döntöttek a legjobb borokról, egy brit borszakértő, Steven Spurrier szervezte. Az amerikaiak nem csak a vörös, de a fehér kategóriában is maguk mögé utasították a franciákat egy chardonnay-val, és a megmérettetést ma már a kaliforniai borok történelmének legnagyobb, sorsfordító pillanataként tartják számon.
A győztes ’73-as Stag’s Leap palackból egyet még a Smithsonian Intézet Amerikai Történelem Múzeuma is őriz.
Az amerikaiaknak oly sokat jelentő bor egy palackja március közepén 12300 – kb. 4,15 millió forint – dollárért kelt el a Beverly Hills-en megrendezett, Heritage Auction eseményén. (Úgy tudni, hogy ezért az évjáratért még nem fizettek ennyit soha, és a mostani vételár a korábbi legmagasabb összeg háromszorosa volt.)
Arról nincsenek adatok, hogy a nagyvilágban még pontosan hány ilyen palack lehet, az viszont tudható, hogy az elárverezett üveget licitre bocsátó Stag’s Leap pincéjében még lapul belőle néhány.
„Nálunk az a szokás, hogy minden évjáratból félreteszünk egy kisebb mennyiséget, azért, hogy lássuk, az ital hogyan változik az idők folyamán, és természetesen azért is, hogy alkalmanként meg is kóstoljuk, élvezzük őket” – fogalmazott a borászat vezetője, Marcus Notaro. „Ez az aukció volt az első olyan alkalom, amikor ilyen szinten megnyitottuk a féltett készletünket őrző ajtókat, és el kell mondanom: minden gyűjtőnek és licitálónak elmondhatatlanul hálásak vagyunk, amiért megjelent, és kifejezte rajongását rendkívüli borunk iránt. Szinte tapintható volt a feszült várakozás, s érezhető a felgyülemlett, eddig elfojtott igény.”
Az árverést bonyolító Heritage Auctions borritkaságokkal foglalkozó főigazgatója, Frank Martell úgy nyilatkozott, hogy az 1976-ban megtanult lecke még napjainkban is ugyanolyan érvényes.
„Tény: az elmúlt 61 év cabernet-alapú borai közül a két legdrágább nem francia, hanem amerikai. Ezzel az árverésünk egyértelműen igazolta a Judgement of Paris történelmi fontosságú döntését” – szögezte le Martell.
A nyertes licitáló személyét a szokásokhoz híven homály fedi, de annyi tudható róla, hogy a különleges palackot édesapja születésnapjára szánta – arról viszont nem tudni, vajon koccintanak is a legendás borral.
