Disztópikus jövő vagy forradalmi innováció – megoszlanak a vélemények arról a tévéről, ami figyeli az előtte ülőket, és monitorizálja, hogy miket esznek.

A kanapé az otthonunk egyik legszociálisabb, de egyben legszemélyesebb pontja is. Ide ültetjük le a hozzánk érkező vendégeket, viszont késő este is ide kuporodunk le, egy éjszakába nyúló sorozatnézésre. Ilyenkor, kinyúlt melegítőben a tévé előtt, egy ítélkezésmentes zónában vagyunk: végre kedvünkre lazíthatunk, teljesen elengedhetjük magunkat, nézhetünk bármilyen blődséget és ehetünk, amihez csak kedvünk van.

De mi van akkor, ha nem csak mi nézzük a tévét, de az is figyel bennünket? És nem csak figyel, de meg is ítél? Nos, a Sony szerint ez lehet a jövő egyik útja, legalábbis, ha hihetünk a 11081227-es számon bejegyzett amerikai szabadalomnak, írja a TheSpoon. 

A fent említett irat leírásában az szerepel, hogy a találmány

és jelenti. A televízió beépített kamerák és szenzorok segítségével figyeli az elé ülő tevékenységét, amibe természetesen beletartozik az is, hogy elemzi, mit eszik. A beadvány szerint egy ilyen tévé hatékonyan tudná ellenőrizni a néző egészségi állapotát azzal, hogy

„A mai kor embere jelentős időt tölt a tévékészülék előtt. Elképzelhető, hogy egészségügyi gondjai vannak, vagy az állapota a tudtán kívül hanyatlásnak indult. Esetleg berögzült, egészségtelen szokásoktól (például túl sokat eszik tévézés közben) szabadulna. Rendszerünk a felhasználó egy vagy több jelét – például a pulzusát – képes figyelni, illetve képes arra is, hogy monitorozza, milyen típusú ételeket fogyaszt a tévé előtt a regisztrált személy” – írják a szabadalomban.

Az oltalom szövegéből kiderül, hogy

A távirányítóba pedig egy pulzusfigyelő szenzor kerülne, ezáltal egy viszonylag teljes profil állna rendelkezésre a felhasználó egészségi állapotáról, illetve az azt befolyásoló, tévézés közbeni szokásairól.

Néhány éve nagy port kavart az az eset, amikor egy okostévé szolgáltatási feltételeiben meglehetősen ellentmondásos sorokra bukkantak, s amelyek szerint a vállalat rögzíthet beszélgetésrészeket és ezeket eladhatja egy harmadik félnek. Ezek után íme egy újabb lehetséges jövőkép – ki szeretne egy tévét, ami figyeli minden mozdulatát, és ami rápirít, ha rosszul étkezik? Elképzelhető, hogy sokak számára motivációt jelentene egy ilyen készülék, mások ugyanakkor a privát szférájuk totális megsértését látnák benne.

A márka védelmében: a szabadalomban vázolt termék csak a képzeletben létezik, és nem egy valós eszköz. Az ilyen oltalmak ugyanis gyakran csak a vállalati ötleteléseket rögzítik, egyfajta gondolati kísérletek arra, hogy mi történne, ha…? Annak a valószínűsége, hogy a társaság ténylegesen építsen egy Big Brother tévét, valójában – s egyelőre – elég alacsony.