Európa első nyomtatott szakácskönyvét kézbe venni végre magyar fordításban, abba egy kicsit a kéz is beleremeg.

A szerző 1465 nyarán állította össze a kötetet, és ugye mi az az 558 év késlekedés? Pedig, ha egy kicsit előbb lát napvilágot a mű, már tudnánk, miként kell a medvét, hattyút, darumadarat elkészíteni, hogyan készül a kocaemlő, a teknős, a tarajos sül, vagy – amire Snoop Doggy Dog, de még talán Martha Stewart is csettintene egyet –

a cannabisfalatka.

Az antik behatásoktól hemzsegő reneszánsz szakácskönyv írója maga is reneszánsz ember: történész, író, katona, bíborosi titkár és hobbiszakács, aki receptgyűjteményét önmaga és barátai szórakoztatására írta.

A könyv az érzésre főzők kedvence lesz, nincsenek benne ugyanis mértékegységek, igaz, olykor meggyűlhet a baj az alapanyag-beszerzéssel, mert hol találni manapság mondjuk fügész billegényt, ugye?

Persze hiba lenne azt állítani, hogy minden recept elrugaszkodik a realitásoktól: a saláták például vajmi keve- set változtak pár száz év alatt. A receptkönyv erős abban is, hogy sokoldalú. Bartholomaeus Platina, ha kell, kertészeti, földművelésügyi kérdéseket feszeget, vagy az ételek élettani hatásairól tart rövid eszmefuttatást.

A könyvben a tréfának is helye van, a nyársra húzott tojásnál a recept végén a szerző elismeri: huncut recept ez, a szakácsok idétlen tréfája.

Borítókép: Frans Snyders Gyümölcsbódéja a 17. századi termékek széles választékát kínálja (Wikimedia Commons)