A március 17-én kezdődő Frankofón Filmnapok keretében mutatják be a Szabadság, Egyenlőség, Ínyencség (eredetileg Délicieux) című festői látványvilágú és ínycsiklandozó filmet, amelyről a néző jóllakott szemmel és étteremért kiáltó, korgó gyomorral távozik.

Éric Besnard jegyzi a francia-belga koprodukcióban készült történelmi ihletésű alkotást, amely lassú történetvezetésével, szűkszavú dialógusaival, jelentőségteljes csendjeivel némiképp a vadnyugati filmek feszült vibrálását idézi. Képi világát gyertyafénnyel megvilágított belső terek, misztikus tájképek jellemzik és a konyhai jelenetek festményszerű, de mozgó csendéletei, amelyek valósággal megbabonázzák a nézőt.

Szinopszis

A történelmi kontextus a forradalom kirobbanása előtti Franciaország, annak társadalmi feszültségeivel, a felvilágosodás eszméinek térnyerésével. Pierre Manceron (Grégory Gadebois), a chamfort-i herceg vakmerő és gőgös udvari szakácsa gazdája utasítását megszegve saját receptje alapján készült fogást szolgál fel a vendégeknek.

A délicieux (ízletes) névre keresztelt burgonyás-szarvasgombás pitével annak közönséges hozzávalói miatt magára haragítja a rangos asztaltársaságot és távoznia kell.

Manceron visszatér apjához a roskatag postaállomásra, ahol céltalanul tengeti napjait, mígnem egyszer egy ismeretlen nő kopogtat be hozzá azzal az elhatározással, hogy megtanulja a sütés-főzés mesterségét. A láthatólag finomabb körülményekhez szokott Louise (Isabelle Carré) maga is súlyos terhet cipel, szívósságával mégis eléri, hogy a szakács visszanyerje önbizalmát és megvívja a maga forradalmát - szolgából a maga ura legyen. Így születik meg egy hely, ahová bárki betérhet és osztozhat az asztali örömökben: az első étterem.

Valóság és fikció

Manceron kitalált története mellett a rendező bizonyos lazasággal kezeli a történelmi tényeket, de ennek megvan a maga oka.

XVI. Lajos kincstárnoka, Turgot a válság és az áremelkedés megfékezése érdekében királyi rendeletben engedélyezte az árusoknak, hogy a korábbi egyfajta helyett többféle áruval kereskedhessenek egyszerre. A forradalom szelét érző nemesek pánikszerűen menekültek Párizsból, munka nélkül hagyva szakácsaikat, akiknél az egyenlőséget hirdető filozófusok ideái táptalajra találtak.

Mindezen körülmények együttállásának eredményeképpen jöttek létre 1782-től kezdődően az első éttermek, köztük az 1784-ben alapított, ma is működő Le Grand Véfour elődjét.

Az alkotók szándéka nem egy konkrét hely, hanem sokkal inkább a koncepció bemutatása volt. Besnard az étterem intézményét a francia identitás oldaláról közelíti meg, azt

az UNESCO által is elismert kulturális örökséget kívánja bemutatni, amely jócskán túlmutat az evésen, mint alapvető szükségleten.

A gasztronómia nélkülözhetetlen elemei a kellemesen együtt töltött idő, a terroir, a regionális sajátosságok, a francia vidék terményei - a Cantal idilli környezet ennek a kapocsnak az ábrázolásához. A film érdekessége, hogy a nyitójelenetek kivételével egy helyszínen játszódik, amely a cselekmény előrehaladtával válik romos épületből a hedonizmus szentélyévé.

Az alkotói szabadság körébe sorolható a feminista Louise alakja is, az adott korban egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, hogy nőként ilyen ambíciókat dédelgessen. Az üzenet aktualitása vitathatatlan, hiszen ma is számos akadály tornyosul egy nő előtt, ha ebben a szakmában szeretne érvényesülni.

Hiteles viszont az úri és a népi konyha megjelenítése:

akkortájt úgy tartották, hogy az evés művészet, élvezete az uralkodó osztály privilégiuma,

a nemesi udvarokat pedig a konyhájuk színvonala alapján ítélték meg. A parasztok, ha egyáltalán volt mit enniük, egyszerű, laktató fogásokat, többnyire sűrű leveseket fogyasztottak, ami kellő energiával látta el őket az egész napos nehéz fizikai munkához. A kifinomult konyha nemcsak ismeretlen, hanem tiltott is volt számukra.

Magától értetődő, hogy az alapanyag használatban is óriási különbségek voltak, egyrészt minőségben, másrészt a világi és egyházi elit által elutasított tisztátalan ételek vonatkozásában. Ebbe a kategóriába tartozott minden, ami a föld alatt terem, így a burgonya és a szarvasgomba is - ezeket akkoriban a szegények (és a jószágok) eledelének tekintették. A délicieux épp azért forradalmi, mert botrányos.

Szintén valósághűek az ételek, a filmkészítők gasztronómiai szakértőként Thierry Charrier, a francia Külügyminisztérium konyhafőnöke és Jean-Charles Karmann szakácskönyv szerző, ételfotós segítségét vették igénybe.

A szakemberek a forgatás alatt többször jóllakatták a stábot, az egyes jelenetekben látható pazar fogások látványa pedig a kritikusokat is meggyőzte: a filmet jelmez és díszlet kategóriában Césarra jelölték, amelyet azonban nem tudott díjra váltani.

A filmet Szabadság, Egyenlőség, Ínyencség címmel az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatják be március 20-án 15 órakor, utána pedig vidéki turnéra indul.

További információ a 12. Frankofón Filmnapok hivatalos oldalán.

Délicieux

Thierry Charrier és Jean-Charles Karmann receptje

Hozzávalók 20 darabhoz:

Tészta: 300g liszt, 35g burgonyakeményítő, 250g szobahőmérsékletű vaj, 5g só, 15g cukor, 70g tej, 2 tojás sárgája

Töltelék: 600g nagyméretű burgonya, 50g friss szarvasgomba (ennek hiányában csiperke), 120g kacsazsír, 90g reszelt (cantal) sajt, só, bors

Elkészítés:

A tésztához keverjük össze a száraz hozzávalókat egy tálban, majd morzsoljuk össze a vajjal. Dolgozzuk bele a tejet és a tojássárgákat és gyúrjuk sima, homogén tésztává. Pihentessük hűvös helyen.

A töltelékhez hámozzuk meg a burgonyákat és vágjuk a formának megfelelő méretű fél centi vastag szeletekre. (Ehhez vagy hengert kell formázni a burgonyából és azt felszeletelni, vagy a szeletekből kiszaggatni a korongokat.)

A felforrósított kacsazsírban süssük aranysárgára a szeleteket, sózzuk, borsozzuk. Szedjük papírtörlőre és tartsuk melegen.

Ezzel egyidőben vágjunk leheletvékony szeletekre a szarvasgombát (vagy a csiperkét).

Az összeállításhoz béleljük ki a formákat a vékonyra nyújtott tésztával. rétegezzünk egymásra a burgonyát, egy csipet reszelt sajtot, a gombát és ismételjük addig, amíg el nem éri a forma peremét.

Fedjük be egy vékony réteg tésztával, a tetejét pedig díszítsük szaggatóval kivágott tésztadarabokkal.

180 fokos sütőben süssük 35 percig. Melegen fogyasszuk.

Tipp: a falatnyi méret helyett készíthetjük piteformában is, így nem szükséges méretre szabni a burgonyát, de más lesz a tészta / töltelék arány.

Forrás: Allociné